3. fejezet

Kay kis magángépén sunnyogtunk vissza az államokba. New Landben volt egy megállónk, kaptam pár iratot. Lila gőzöm sincs, mivel foglalkozik ez  pasi, de én leszek az alibi felesége. Végső soron ennyit megtehetek. A személyimen a Mia Chaste név állt. Mit ne mondjak eléggé egy üresfejű nő képe ugrott be, mikor megláttam. Kay erre csak annyit mondott, hogy akkor tökéletes, a vegasi macák imádni fognak. Más feladatom nincs csak dumcsizni a némberekkel és elhitetni velük, hogy mi is közéjük tartozunk, ezzel megkönnyítem az ő dolgát. Úgy voltam vele, hogy ennyivel tartozom neki, tehát rábólintottam. Las Vegas felé kitaláltuk és megtanultuk a sztorinkat. Mire odaértünk, már átvedlettünk a  kiváltságos milliomosokká.

A Luxor Hotelban szálltunk meg, ez az egyik leghíresebb és legfényűzőbb hotel és kaszinó a városban. Meg gondolom nem is a legolcsóbb. Mint a nevéből következtetni lehetett az ókori Egyiptom szimbólumait, motívumait használta. Tetszett, otthonosan éreztem magam itt. Újabb felfedezésem csak annyi volt, hogy a kiöltözős, szépruhás részét nem élvezem a bulinak. Elképzelhető, hogy szimplán lusta vagyok pepecselni a kinézetemmel. Márpedig este kénytelen leszek, mert játszani megyünk, bankot robbantunk. Ahogy Kay vigyorogva mondta. A hodály méretű szobában kényelmesen lehetett körbe-körbe járni. Ennek külön örültem, mert kellett húsz perc, hogy véghezvigyem az evolúciót, és megtanuljak járni a tűsarkúban. Ezután következtek az olyan extrém dolgok, mint a harisnyatartó és egy sötétkék koktélruha. Egész jól elboldogultam a ruhával is. Ergo ilyet is kellett viselni életemben… Kétszer körbesétáltam a szobát. Király, járás megy. Odaálltam a tükör elé és szemügyrevettem magam. Átlagos magasság, és alkat. Barna, kócolódásra kifejezetten hajlamos derékig érő enyhén hullámos haj, szintén barna szemek, majdnem csutkára vágott körmök. Ennél hétköznapibb nőt kitalálni se lehetne. Átfutott az agyamon, hogy lefényképezem magam és feldobom a netre egy apróhirdetés formájában, hogy amnéziás csaj keresi életét, ha része voltál, jelentkezz. Végül csak kifestettem magam, egy ezüst nyaklánc, karkötő, (honnan a fenéből szed ilyeneket ez a pasi?) aztán kész. Megigazítottam a hajam, rá kell szabadítani egy fodrászt.
Nyílt az ajtó.
- Na megfelel? – fordultam partnerem felé. Megpördültem a tengelyem körül.
- Csodás vagy, már is az enyém a főnyeremény. – vigyorgott. Szemrevételeztem Kayt. Öltöny egy ezüstös inggel. Hiába borotválkozott, éreztem a borostáit, mikor odalépett hozzám és megcsókolt.
- Tényleg strapabíró a rúzs, pedig nem hittem az eladónak. – ellenőriztem a számat a tükörben.
- Másod is ilyen jól bírja a…strapát? – érdeklődött Kay. Végighúzta a kezét az oldalamon, ott ahol a szinte láthatatlan varrása volt a ruhának.
- Az nem kifejezés, és ha elmered szakítani, letöröm a kezed, és a hátadba állítom. – ígértem kedvesen.
- Micsoda harcias amazon. Gyere, menjünk. – nyújtotta a kezét.

Az este nagy részében főleg nézelődtem, a szerencsejáték nem izgatott annyira. Kedvemre figyelhettem a mászkáló embereket. Voltak a turisták, őket nem zavarta ha egy kis pénzt elvesztenek, és hangosan örömködtek, mikor nyertek. Aztán jöttek azok, akik viszonylag gyakran járhattak a kaszinóba. Köztük már találtam néhány kemény játékost is. Utánuk az újgazdagék, pénzük volt dögivel, de a műveltség nuku. Végül következtek a nagykutyák, akik közé mi is tartoztunk. Mármint max Kay, én csak tettettem. Egész jól mehetett, mert többen is szóba álltak velem. Minek következtében kénytelen voltam eljátszani a jó feleséget, aki mosolyogva tűri milliomos férje hobbiját. Vígan a szemükbe hazudtam, esküszöm kezdek félni magamtól. Mi a ragyával foglalkoztam én eddig? Politikus nem lehettem…. Hol kell még fapofával kamuzni? Aztán elhajtottam a kérdéseket.
Körbesétáltam a kaszinót és a hotelt, majd visszamentem a szobánkba. Várt a szokásos emlék-idéző meditáció, vizualizáció. Ez már rutinná vált. Nem volt kedvem levetkőzni, csak a cipőimet rúgtam le. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon. Csönd volt és nyugalom, hamar ellazultam. Behunyt szemmel először hagytam csapongani a gondolataimat, majd egy tetszőleges ötletre koncentráltam. Most éppen Egyiptomra. Egész este ezen az országon járt az agyam. Annyira ismerősek voltak azok a dolgok, amiket a kaszinó lemásolt. Csak azt nem tudtam honnan és miért, de reménykedtem ezen a szálon elindulhatok végre a régi életem felé. Akkor nézzük, Egyiptom…  már magába ebbe az egy szóba beleremegtem. Egy sor adat jutott eszembe, a legkisebb erőfeszítés nélkül. Évszámok, események, fáraók, helyszínek… Ahogy jöttem-mentem a tudásomban, valahonnan egy emlékfoszlány is előkerült… Félhomályos, kellemesen hűvös hely, pár lámpa világít csak. Egy sírkamra… a falat nézem, alig vártam, hogy végre felnyissuk, lépteket hallottam magam mögött, éreztem, hogy valaki megérinti a vállam…Meg fog szólítani, tudtam. Végre, futott át az agyamon…
Ekkor Kay megrázta a vállam.
- Héé, cicám jól vagy? – erős késztetést éreztem rá, hogy megcsapjam, de moderáltam magam.
- Ha egy perccel később jössz, bemutatkoztam volna. – néztem fel.
- Tessék?
- Bevillant egy emlék, Egyiptomból. – a fejfájás se késett. Kár, ez egyszer kihagyhatta volna.
- Micsoda? Úgy sajnálom, azt hittem rosszul vagy. – mondta. Legyintettem, majd a tarkómat dörzsölgetve elmeséltem a rövidke villanást. Közben bevettem egy fájdalomcsillapítót is. Nem mintha sokat érne, de hátha.
- Ebből már össze lehet tenni valamit, nem? Egyiptom, történelem én arra tippelek, hogy régész vagyok, vagy valami hasonló. Nincs valami haverod, akinél utána tudnál kérdezni?
- Ha itt végeztem, utánanézünk. Ha minden igaz ez lesz az utolsó munkám. – ennél a szónál fintorgott. Egyre jobban fúrta az oldalam, hogy mi a frászkarikát dolgozik… Amilyen a mákom a végén kiderül, hogy valami drogcsempész. Elvégre egy hullaházban szedtem össze… Bár ezzel az erővel én is lehetnék az…
- Okés. És kifosztottad már a kaszinót? – tértem át más témára.
- Még nem, csatlakozol? Vagy inkább pihensz?
- Heverésztem eleget. Menjünk. – nem volt olyan kegyetlenül rossz a fejfájás, hogy ne tudtam volna elviselni. Visszahúztam a cipőm, és belekaroltam Kayba.
Szórakozottan figyeltem a rulett asztalt. Lassan se kezdtek körvonalazódni a szabályok előttem. Viszont összeismerkedtem egy másik nővel. Egy jó tízessel idősebb, mint én. De lehet többel is. Az egyik üzletembernek volt a kísérője. Hmm… most ez azt jelenti, hogy egy luxus fizetősnéni?
- Mia Chaste vagyok. – nyújtottam a kezemet.
- Olivia White. – mutatkozott be a nő. – Úgy látom a pasik egymásra találtak. – mutatott Kayra és egy másik idősebb fószerre.
- Na igen, mint a gyerekek karácsonykor… - fintorogtam. Olivia felnevetett.
- Oh igen. Jól hallottam, hogy házasok?
- Igen. – mosolyogtam. – Ez olyan második nászút. – mondtam fel a tanult szöveget. Átmentük a bárba, ott folytattuk a beszélgetés, minek következtében meghívást nyertem holnapra valami szépségbuhera centrumban. Kezdjük ott, nem is tudtam, hogy ilyen is van itt. Azért se igent, se nemet nem mondtam. De a hátam borsódzott az ötlettől… Olivia érdekes nő volt, de egy idő után roppant untam a felszínes témákat. Szerencsére Kay megmentett.
- Hát itt vagy kedvesem. – jött oda hozzánk szívdöglesztően mosolyogva. Átkarolta a derekam és megcsókolt.
- Üdv, nagyon aranyos felesége van, és milyen okos! – áradozott Olivia.
- Egy főnyeremény. Mi lenne, ha visszavonulnánk édes?
- Jó ötlet, kicsit fáradt vagyok. – aranyoskodtam.
- Menjenek csak kedveseim. – integetett az idősebb nő.

Visszamentünk a szobába.
- Húú, már nem sokáig bírtam volna Oliviát. – huppantam le az ágyra.
- Fárasztó volt?
- Kicsit… Rájöttem a ruhák, cipők ,smink és úgy a divat, meg hasonló dolgok nem izgatnak. Se a fogyókúrák, se fodrászok, se a jóga… - soroltam szorgalmasan. Közben felhúztam a lábaimat törökülésbe. Az édesnek titulált ruhám felcsúszott a combomon, a harisnya csipkés széle pedig kivillant. Ezt a tényt Kay szemöldökhúzogatással konstatálta.
- Hoppá… - somolyogtam, és lesimogattam a ruhát a combomra.
- Hoppá, bizony. – térdelt elém Kay. Felgyűrte a ruhát a derekamig. – Nahát harisnyatartó…
- Azt hiszem, gyakorlatias nő vagyok. – hátradőltem az ágyon, a lábaimat Kay nyakába akasztottam.
- Felettébb gyakorlatias. – értett egyet velem Kay, enyhén rekedtes hangon. Nevetve vállat vontam, majd letettem a lábaim a földre és felálltam.
- Akkor én most gyakorlatiasan elmentem fürödni. – készültem elmenni mellette, de egy mozdulattal visszalökött az ágyra.
- Nem mész te sehova drágám. – állítását biztosítandó rám feküdt, ezzel odaszögezett az ágyhoz.
- Ha nem…hát nem. De unatkozom… egész este rám se néztél… - affektáltam úgy, ahogy ma halottam a nőcék legtöbbjétől a kaszinóban. Kay elnevette magát, amint rájött mit utánzok.
- Ezen sürgősen változtatni kell, igaz? – húzta le a ruhám cipzárját. Ügyesen kihámozott a göncből… közben arra is jutott ideje, hogy a nyakamat csókolgassa. Viszonzásul én is megszabadítottam az ingjétől, majd a nadrágot céloztam meg. A maradék ruhadarabtól is megszabadultunk, és egymásnak estünk.

Az éjszaka hallottam, hogy Kay egyszer csak felkel mellőlem, de nem kérdeztem meg hova megy, mert szinte rögtön visszaaludtam. Agyam mélyéről egy újabb emlék merült fel. Homályos volt, úgy, mint amikor vihar van és a tv-ben szemcsés a kép. Furcsa kicsit skizoid álom volt, egyszerre éltem ált újra az egészet és voltam külsö szemlélő… Valami szobában voltam. Köntösben ültem a tükör előtt. A hajam egy jó tíz centivel volt rövidebb, mint most. Kezemben fésű… Egy barátnőmmel beszélgettem.
- Mi történt? – kérdeztem, láttam a tükörben, ahogy mozog a szám.
- Megcsókolt a temetőben.
- Megcsókolt?! A temetőben?!
- Igen, ott. Látom, feldolgoztad az infot Kyra. – hirtelen felébredtem. Még magamhoz se tértem rendesen, de már felírtam az álom-memória füzetbe a rövidke párbeszédet. A villannyal se vesződtem, megelégedtem az ablakon beszűrődő utcai fényekkel. Kivel, mikor, hol, miért… Hiába próbáltam rájönni egyetlen kérdésre se adott választ az emlékmorzsa. Igyekeztem minél pontosabban, részletesebben felidézni a legapróbb dolgot is, de az álom viharos sebességgel halványult a tudatomban. Az erőlködéstől csak fejgörcsöt kaptam. Négy sor, olvastam újra végig. Viszont egy valamit megtudtam. A nevemet, legalábbis az egyiket. Vagy ha csak becenév, az is mindegy. Lényeg, hogy volt/van valaki, aki így szólított. Kikóvályogtam a fürdőbe, a mosdók fölött lévő tükörben néztem az álmos, kócos fejemet.
- Hello Kyra! Mondtam már, hogy agyátültetésre lenne szükséged? Vagy esetleg beültetésre. – közöltem magammal fennhangon. De végre, volt hogy szólítanom magamat. Talán ez idegesített a legjobban. Amíg nem emlékeztem a nevemre olyan volt, mintha a személyiségemnek a nagyobb része se lett volna. Nem éreztem magaménak a testemet, az akaratomat, semmit. Most viszont sokkal jobb volt. Valami helyrezökkent bennem. Innen már piskóta lesz megtalálni a múltam. Na jó, nem piskóta, de egyszerűbb. Talán.
- Kyra… Kürosz női megfelelője, Nagy Kürosz perzsa király volt anno Óperzsa birodalom alapítója… perzsául holdat jelent a nevem. Görög, hmm… hölgy… Íreknél viszont feketét… Azt hiszem ennél maradunk most. – magyaráztam a tükörképemnek. Hiába soroltam, ami eszembe jutott, más emlék nem villant be, hiába reménykedtem. Ne legyek telhetetlen, igaz?

Ekkor került elő Kay. Enyhén zaklatottan rontott be a fürdőszobába. Mikor meglátott, hogy a mosdónál támaszkodom rögtön mellettem termett és átkarolta a derekam.
- Mi történt? Rosszul vagy? – kérdezte.
- Semmi bajom, nyugi, csak álmodtam.
- És? Újabb emlék?
- Bezony. Nem is akármilyen. – elmosolyodtam. Hátráltam két lépést, majd kinyújtottam a kezem.
- Kyra vagyok. A pontos nevem még ismeretlen. – Kay viszonozta a vigyorom, megfogta a csuklómat és a tenyerembe csókolt.
- Tehát kezd visszatérni a memóriád?
- Több hét telt el a lövöldözés óta. Lassan ideje lesz… Remélem.
- Türelem rózsát terem…
- Kac-kac. Tényleg merre voltál?
- Zajt hallottam kintről és körülnéztem. De nem láttam semmi különöset.
- Nem vagy kicsit paranoiás?
- Nem jobban, mint te. – nevetett. – Gyere, menjünk vissza aludni. – Kay egyszerűen felkapott és visszavitt az ágyba.