2. Fejezet

Angyal?

Nick szerint akár egy elmebeteg gyilkost, vagy drogost is összeszedhettem az ismeretlen kiütött pasi személyében. Elmagyaráztam neki, hogy a jel sose akarná, hogy ilyen alakokat mentsek meg.

-Te vonzod a defektes pasikat, kishúgom.- Emlékeztetett. Mindig a kishúgának hív, de valójában az unokabátyám. Még nem aludt, amikor hazaértem, hanem a nappaliban várt, és közben DVD-zet. Senki nem mondaná meg róla, hogy vadász, és egy tündéri kislány apukája. Inkább néz ki egy rockernek a barna állig érő hajával. Legtöbbször farmert és pólót vagy kapucnis pulcsit hord, de most késő estére való tekintettel inkább mackónadrágra és fehér pólóra váltott. Meleg, gesztenyebarna, kiskutya szemeivel megvizsgálta az új szerzeményem.

-Ha most Jessere céloztál akkor igazad van, de őt sose mentettem meg. Ellentétben Logannel, aki egyáltalán nem közellenség típus. Segítesz felvinni az egyik szobába? Mégis csak egy 184 magas izomcsomagot cipelek egyedül.

-Jaj te kis gyenge leányzó!- Vigyorgott csibészesen a rokonom, de azért átment a srác másik oldalára, és átkarolva segített felvinni az emeltre.

Befektettük a palit a kényelmes, puha ágyba. Behoztam az elsősegély dobozt, és a fejsebét kitisztítottam. Egy pillanatra se tért magához miközben bekötöztem.

-Biztos, hogy nem kéne kórházba vinni?

-Reggel beviszem. Colin kezeire bízom csak az „ügyfeleim”. Hmm… Vajon ki elől menekülhetett?- Elmélkedtem.

-Nincs nála semmilyen irat.- Vizsgálta át az ismeretlen nadrágzsebeit Nick.

-Furcsa. Törvényi kötelezettség minden állampolgárnak magánál hordania valamely fényképes igazolványát.

-Hát ez az alak tett a törvényre… Vagy nem akarta, hogy megtudják a személyazonosságát.- Nézett rám nyomatékosan Nick.

-Mondom, hogy nem egy elmebeteg vagy gyilkos!- Szóltam fennhangon.- Megyek aludni.

-Jó éjt kis hős.- Csókolt homlokon az idegtépő rokonom.

Bevettem a fürdőszobát. Amikor már majdnem elaludtam kiszálltam, és beestem az ágyba. Reggel arra ébredtem, hogy valaki vékony hangon ébresztett.

-Rabe! A hasadra süt a Napocska. Apa azt mondta, hogy megeszi a reggelid, ha nem kelsz fel hamar.- Mosolygott rám az ágyamon térdelő 6 éves Kathy, Nick kislánya. Az édesanyja két éve halt meg leukémiában. Nehéz évek voltak mind a kettőjük számára.

-Már ébren is vagyok kislány.- Mosolyogtam rá.

-Éljen!- Borult a nyakamba. Dús göndör világosbarna haja az arcomba hullt. Mint mondhatnék? Én vagyok a kedvenc rokona az apja után.

-Mond meg jó apádnak, hogy tíz perc és lent vagyok.

-Várunk.- Pattant le az ágyról Katharina, és kirohant a szobából.

-Ne rohanj azért Kathy!- Szóltam utána, és felkeltem.

Amint elkészültem a szokásos öltözési, kifestős női macerákkal átmentem a két szobával arrébb heverő ismeretlenhez.

Leültem az ágyszélére, és megnéztem a pulzusát. Szép egyenletes volt.

-Megmaradsz.- Mondtam ki az ítéletet.

-Hála neked.- Nyílt ki a pasi szeme. A hangja olyan mélyen, és határozottan csengett, hogy azonnal elöntött az érzés, hogy nem valami vidám, bulizós alakkal hozott össze a sors. Ez az alak parancsolgatáshoz szokott, vagy azok teljesítéséhez.

-Csak jókor voltam, jó helyen. Kihez van szerencsém?- Kérdeztem.

-Casielhez.

-Ez valami művésznév?- Vontam össze a szemöldököm.

-Nem. Angyal vagyok.- Válaszolta halál komolyan.

Elakadt a szavam. Tény, hogy hiszek a természetfeletti lényekben. Már azért is, mert a helyi vámpír klán Védelmezője vagyok. A Város Úrnője a legjobb barátaim egyike. Alakváltók is okék, hiszen nem eggyel vagyok beszélő viszonyban.  Különben is a III. Világháború, avagy Vallásháború után a világon a Természetfelettiben való hitt nyert nagy teret. Minden második ember ebben hisz.

De angyalok? Soha senki se látott egyet sem.

Két dolog lehetséges. 1. A srác komoly keresztény hívő, és azért hiszi magát angyalnak. 2. Nicknek van igaza, és egy elmebeteg akadt fel a hálómon.

Azt, hogy tényleg angyal fontolóra se veszem.

-Nem hiszel nekem.- Ült fel sóhajtva Casiel.

-Nézd… Hozok valami reggelit, és utána elviszlek a kórházba. Csúnyán beverted a fejed.

-És reméled közben, hogy kiderül csak megzavarodott az elmém.

-Tagadjam?

-Felesleges. Köszönöm, hogy összeszedtél…- Nézett rám mélykék szemeivel, ami szintén szigorúságot sugárzott. Ez a pali se sokszor mosolyog.

-Rebecca. Rebecca Montana.

-Áh a Montana&Taylor vállalat.

-Ezekszerint ismersz.

-Derengsz.

-Hozok reggelit. Emlékszel, hogy mit szeretsz? Kávét, teát, forró csokit?

-Kávé, feketén.

-Hmm… Máris hozom.- Álltam fel az ágyról, és elmentem.

Angyal, aki kávét iszik? Mondtam én, hogy nem léteznek angyalok!

A konyhába tartva felhívtam az orvos ismerősöm.

-Wesley.

-Jó reggelt Colin! Lenne egy betegem számodra.

-Megint villámcsapásos ügy?

-Bizony. Nem sérült meg súlyosan. A fejét verte be, és most angyalnak hiszi magát.

-Mindig felpezsdíted unalmas életem.

-Megteszek minden tőlem telhetőt.- Nevettem.- Fél 10kor ott vagyok.

-Várlak.

Eltettem a telefont, és bementem a konyhába.