1. Fejezet

Útszéli idegen

Késő este még az íróasztalom mögött ültem. Hetek teltek el, amióta Kyra eltűnt. A boncterembe vitték, mert halottnak nyilvánították. Onnan azonban eltűnt. Azóta keressük, de eddig sikertelenül. A banda megoszlik abban a tekintetben, hogy mi történt. Henry, és Jaziri szerint magához tért, és valahova lelépett. Egyébként Henryt tegnap engedték ki a kórházból. Pár napig kritikus volt az állapota, de hála az Égieknek, életben maradt. Logan, Lorelai és szerintem viszont a Kiméra lopta el a testet, hogy kísérletezzenek rajta. Így vagy úgy, de mindenképpen megtaláljuk Kyrat.

Ásítva nyúltam a kávémért. Nagyokat pislogva néztem az ajtó felé, ami nyílt. Mandy elfelejtette bejelenteni, hogy ki jön… Ja, nem. Őt órákkal ezelőtt elengedtem a randijára.

Aki jött azt nem is kellett beharangozni. Logan volt az. A mindig zilált hajú kedves fiatalember most zord tekintettel méregetett a szemüvege mögül. Különös, akkor sem nézett így rám, amikor megmondtam, hogy én intéztem el az öcsét. Sose voltak jó testvérek, de akkor se számítottam arra, hogy megértő lesz.

-Mit keresel te még itt?- Kérdezte ellentmondást nem tűrően. Megkerülte az asztalom, és kivette a kezemből a bögrét.

-Az ablakon ne dobd ki, mert még egy ártatlan állampolgárt véletlen fejbe kólintasz vele!

Logan jobb híján elhúzott szájjal kiitta a maradék kávét, és az asztal szélére ült.

-Menj haza aludni kislány!- Javallotta.

-Mit érek azzal? Rengeteg elintézni valóm van. Még egy rakat embert fel kell hívnom, hogy felejtse el az esküvőmet.

-Ha este negyed tizenegykor hívod őket, akkor el se kell mondanod, hogy miért telefonálsz, mert rád csapják a kagylót.

-Mondasz valamit.- Adtam be a derekam, és kikapcsoltam a gépet.- És te miért vagy még itt?

-Érted jöttem. Elmentem hozzád, de Nick mondta, hogy még bent vagy.

-Haza akarsz toloncolni?- Mosolyogtam a barátomra.

-Tudom, hogy hiányzik Jesse.

-Kyra hiánya rosszabb, pláne, hogy nem tudom mi történt vele.

-Szeretnéd te is azt hinni, hogy él.

Ez kijelentés volt, nem kérdés.

-Szeretném, de nem akarom, nem élhetem, bele magam.- Nyomatékosítottam.

-Ismerem az érzést.

-Na jó, elég mára a lelkizésekből. Haza megyek.

-Haza vigyelek?- Kérdezte Logan.

-Nincs randid Jazirivel?- vettem fel vörös kabátom.

-Holnap este a Villámcsapásban.- Nyitotta ki előttem Logan az ajtót.

-Óh tényleg! Nekem meg talim lesz Ravennel a sorsom miatt.- Forgattam a szemem.

-Te se akarsz elborult agyú vérengző fenevad lenni, aki nem tudja kontrolálni magát.

-Igaz.- Hívtam a liftet, mivel a mélygarázsban állt a kocsi. Alig, hogy beléptem megrohant a jel. Egy villám cikázott a lelki szemeim előtt. Homályosan egy alakot láttam, ahogy menekül valami vagy valaki elől, majd hirtelen nagy fényesség, és képszakadás.

-Mit láttál?- Kérdezte Logan.

A lift falának dőltem.

-Nem tudom. Nagyon homályos volt. Egy nő vagy férfi rohant a sötétben. Talán erdőben. Ezt követte valami éles fény, és vége.

-És ebből, hogy gyere rá, hogy mi van?- Kérdezte szemüvege mögül Logan.

-Ez a tipikus, majd belebotlom ügy. Nem mindegyik olyan könnyű, mint a tiéd volt.- Mosolyogtam barátságosan az egyik megmentettemre. Immár féléve, hogy megmentettem Logant.

-Mindenesetre sok szerencsét az új ügyedhez, és ha segítség kell szólj!

-Köszönöm.

Logan elkísért a verdáig, majd elköszönve egymástól elhajtottam a házam irányába. Halott szüleimtől örököltem 9 hónnappal ezelőtt. Őket megölte Bishop.

New Land utcáin látszott, hogy késő estére jár az idő. Hiába van csak kedd este, az utcák tele vannak illegális autó és motor versenyzőkkel. Igen, még 2022 magasságában is illegális a tunningosok versenye, de nem vagyok erkölcscsősz, pláne, hogy kiderült Lorelai is szeret nyomulni a verdájával ilyen versenyeken.

Az éjszakai élet még diszkózó fiatalokból, dílerekből, részegekből látszott. A város nem valami fényes gyönyörűség. New York romjaira épült. A várost a megosztottság jellemezte. Volt a dúsgazdag negyed, és a piszok szegény társadalom.

Kihajtottam az elit környékre. Éppen CDt cseréltem, amikor felnézve megláttam magam előtt egy fickót. Reflexből fékeztem. Keresztbe álltam az úton. Szerencsére senki se volt mögöttem. Kipattantam a Chryslerből, és megkerültem. A koszos farmert, és fehér inger viselt ürge a kocsim mellett hevert. Az erdőből rohanhatott ki. Leguggolta mellé, és megnéztem a pulzusát. A 30-35 év közötti idegen erős kezével elkapta a karom.

-Segíts!- Kért rekedt hangon. Hihetetlenül mélykék szemét rám szegezte, majd elvesztette az eszméletét. Engem pedig megszállt a felismerés, hogy őt láttam, ahogy átrohan az erdőn. A fényesség pedig az autóm fényszórója volt.

Mit tehetek hát? Láthatóan az ijedtségen kívül semmi baja a hapsinak, ezért beültettem az anyósülésre, és haza hajtottam. Persze, mentőt kellett volna hívnom! De ha baja lesz a bajbajutottamnak, akkor felhívom Colint vagy Kellyt. Mindketten dokik.