7. fejezet

Másnap már indultam volna helyszín-nézőbe, mikor csöngettek. Jazzy jött értem. A hat telepből három a mienk a maradékot Rabe és Lory veszi górcső alá.
- Oké, de előtte van még egy kis dolgunk. – közöltem.
Első utunk egy sportboltba vezetett, ahol megszereztem az íjat és egy tegez nyilat. Szupi kis darab volt. Következő kanyarban szerváltunk egy kis benzint, gyújtóst, egyéb éghető anyagokat. Meg egy kétujjas íjászkesztyűt csak a dizájn kedvéért. Égni fognak a bepólyált dögök, mint parancsolat. Vérszomjas hangulatban voltam, menet közben elmagyaráztam Jazirinek, minek lőszerszám. Végigkurkásztunk két helyszínt mínusz sikerrel.
Na de a harmadik! Egy gusztusos, lezárt szeméttelep.
- Tudhattuk volna, hogy ide jönnek. – fintorogtam.
- Ugyan honnan?
- A szemét vonzza a szemetet. Pfííí, de ocsmány egy hely! – isten s tudja mikor zárták be a tárolót. Mindenesetre a szemétdombokat nem vitték el, körülöttünk tornyosultak és príma búvóhelyet jelentettek a dög múmiák számára. A három közül megláttam egyet, eskü, ha nem mozgott volna a büdös életben, nem veszem észre. Biztató, hogy így bele tudnak olvadni a környezetükbe, nem?
- Hívd fel Rabeéket, hogy megtaláltuk őket. – mutattam meg Jazzynek a mozgó szemétkupacot. Rögtön előkapta a mobilját. Addig feljebb másztam egy szemétdombon/hegyen. Figyeltem merre közlekedik a múmia. Bement egy összetákolt bodegába. Megvannak, a mocskok! Kihozzuk a srácokat, aztán felgyújtjuk a cuccot. Bár figyelni kell, hogy a többi szemét ne kapjon lángra. Felnéztem az égre, láttam pár felhőpacsmagot. Ha van egy kis mázlink sikerül esőt varázsolni. Villámot tudok, hátha vizet is. Jól jönne, ha esetleg lángra lobbanna az is, aminek nem kéne. Jaziri utolért.
- Rabe és Lory úton vannak, de volt egy kis baj. Rabenek látomása volt. Egy vámpír fényes nappal gyújtogatott. A tűzoltó túlélte, a csajok is jól vannak.
- Vámpír nappal? Na ne! – még csak ez hiányzott nekünk! Legközelebb mi lesz? Kis zöld emberkék? Mert akkor értem jöhetnek a kis fehérruhás palik, a legdivatosabb mellénnyel. Nappal vámpír, a picsába….
- De Rabe elintézte.
- Hála az égnek! – de ha egy ilyen volt, honnan tudjuk, hogy nincs több is? Mindegy, egyelőre haladjunk időrendben. Múmiák, aztán vámpírok.
- Tíz perc és ideérnek. – fejezte be Jazzy a mondókáját.
- Oké, addig én közelebb lopódzok, és kiderítem, mi van. Maradj itt, ha látsz valamit, csak sikíts. – adtam ki az instrukciókat.
- Kyra én most visítok… - fehéredett le munkatársnőm.
- Miért? – nem mertem mozdulni, tuti, hogy ott egy múmia mögöttem, és ha megmoccanok, kinyír!
- Ott. – mutatott Jazzy a lábamhoz, le a földre. Nem értettem mi van. Lepillantottam. Egy tacskóméretű patkány szimatolta a lábszáram. Kézbe kaptam egy nyilat és ledöftem a rágcsálót. Pont a nyakánál sikerült eltalálnom, meg se nyikkant.
- Basszus Jaz, azt hittem egy múmia! – emeltem föl a nyársra húzott dögöt.
- Vidd innen, mert lehánylak!
- Te?! Öregem, te, aki úgy eszi a sültskorpiót, mint más a cukorkát? Lerókáznál? Egy patkány miatt? – képtelen voltam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek. Meglengettem a patikucit.
- Marha vicces vagy. – zöldült a barátnőm.
- Jól van, na. Megyek már, itt se vagyok.
- Azért vigyázz magadra.
- Ne aggódj szivi, visszakapod a pasid épségben. – vigyorodtam el. Leóvakodtam a szeméthalomról. Vittem magammal a döglött patkányt, hátha jó lesz még valamire. Sose lehet tudni. Persze az íj és a gyújtásra kész nyilak is velem voltak
Közelebb óvakodtam az ócska lakókocsihoz, ezt használták táborul a dögök, remélem a pasikat is, itt tartják. Körbejártam a szebb napokat is látott lakhelyet, sehol semmi, egy darab múmia annyi se. Hol a francban kóricálnak ezek fényes nappal? Belestem az egyik ablakon. Hopp egy bepólyált egyén! Az egyiptomi éppen a testszerző rituáléra készítette elő a szükséges gyógynövényeket. Lebuktam, nehogy meglásson. Tovább settenkedtem. A következő ablakon bekukucskálva megláttam a másik két kriptaszökevényt. Nekem háttal álltak így nem vettek észre. A srácok sehol. Rásimultam a kopott alumíniumfalra. Sikerült belátnom a lakókocsiba. Colin és Logan az oldalukon feküdt, egymásnak háttal. A kezüknél voltak összekötve. Kettő meg van. De hol az én nyomozóm? Kicsit messzebb a többiektől hevert. Kezén kívül még a lábát is összekötötték, sőt még a száját is betömték. A nyakamat rá, hogy megpróbált lelécelni, vagy pofázott. Vagy mindkettő. Nem egyszer megverhették őket, mert tele voltak kisebb-nagyobb zúzódásokkal és sebekkel, de semmi életveszélyest nem láttam. Valahogy fel kell hívnom magamra a figyelmét, lehetőleg úgy, hogy a két hulla ne vegyen észre. Integetni nem mertem, mert az árnyékomat észre vennék az őrök is. Meg se kocogtathatom az üveget, mert meghallják. Fenébe Henry, nézz az ablak felé! Kevés dolgot kívántam még ennyire…

Most vagy működik a telepátia, vagy nem tudom, de felém fordította a fejét. Egyenesen a szemembe nézett. Egy grimaszt se vágott, hogy észrevett. Tiszta fapofa. Profi a drága. Csak a szemén láttam, hogy tudja, ott vagyok. De már másfelé is nézett, nehogy feltűnjön, hogy egy pontra mered. Megvártam, amíg újra a látómezőjébe kerülök. Vigyorogtam egyet és óvatosan felemeltem három ujjam. Magyarán három perc és akciózunk. Alig észrevehetően bólintott. Csókot dobtam neki és lebuktam.
Elkúsztam az ajtóhoz, majd egy zsák mögött elrejtőztem. Távolról láttam Jazzyt, Rabet, Loryt. Meglendítettem a döglött patkányt és elhajítottam. Egy kupacban landolt és éktelen zajt csapott. Odabentről kiáltás hallatszott, majd a három múmia kirontott a lakókocsiból és elviharzott a zaj irányába. Én meg bemásztam az ajtón.
- Hello srácok! Na kösselek ki titeket? – kérdeztem. Logan és Colin egyből rákezdett, hogy viccelődjek az édes jó nénémmel, és milyen munkám van, hogy életre kel! Miért nem tudok jobban vigyázni!? Naná, hogy Henryt kötöttem ki először.
- Jó hogy jössz Kyra, mert eléggé unalmas volt a társaság. És nem ártana egy tolmács a vendéglátóinkhoz. – ahogy kiszedtem a szájából a pecket, megcsókolt.
- Nagyon szépek vagytok gyerekek, de mi lenne, ha minket is kibogoznátok? – kellemetlenkedett a doki.
- Nem mintha elleneznénk a romantikát. – tette hozzá Logan. Felsóhajtottam, majd Henryvel elnyiszáltuk a köteleiket.
- Ajh olyanok vagytok. – tettem csípőre a kezem. – Na, tűnjünk innen. – visszaszivárogtunk a támaszpontunkra. A három csaj már várt minket. Jazzy majdnem Logan nyakába ugrott, de fele úton megtorpant.
- Fú, de bűzlesz. – közölte vele. Kitört belőlem a röhögés, belekapaszkodtam Henrybe. Rabe Colint pátyolgatta és felhívta Kellyt is, hogy rendben van a férje.
- Na jó! Amint visszajönnek a dögök, felgyújtjuk őket. – jelentettem be.
- Akkor itt égni fog minden. – mondta Lory.
- Tudom. – vigyorogtam. Nem kellett sokat várni, Rabe oldalba bökött. Bólintottam, én is észrevettem a három alakot. Féltérdre ereszkedtem. A húrra illesztettem egy nyilat, Lory pedig meggyújtotta. Megfeszítettem a karom, céloztam majd lőttem. Az egyiptomi lángba borult. Gyorsan kilőttem a másik kettőt, amíg nem tértek magukhoz. A lábamhoz eresztettem az íjat és néztem a művemet. Magukat csapkodva rohangásztak fel s alá. Nem evilági ordításuktól libabőrös lettem. Majd elhallgattak. Más nem gyulladt meg csak a múmiák. Mázlink volt. Éljen!
- Dögös vagy szivi ebben a kesztyűben. – jegyezte meg Henry. – Sőt ez az Artemisz fíling, hmm… étvágygerjesztő. – vigyorgott.
- Hülye vagy csillagmókus? – meresztgettem a szemeim. Tessék! Ez is itt zakkan meg! Mi jöhet még!? Észlény pasim csak vállat vont.
- Menyit verték a fejed? – érdeklődtem. A többiek is csak álltak és bámultak. Persze, hogy ők se vágták a szitut.
- Nyugodj meg egyetlenem, téged nem tudnak kiverni belőle. – biztos érdekesen nézhettem, mert elröhögte magát.
- Ittál?
- Nem, csak szeretlek kiakasztani. Gyere, menjünk haza. – nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Csak csóváltam a fejem. Baromállat. Így egyben, de azért szeretem.