14. Fejezet

Rajtaütés

Kyra arrébb vonult, mert kapást jelzett a mobilja. Minden figyelmemet imádott rokonomnak szenteltem.

-Hogy kerülsz ide, és miért nem jöttél előbb?- Kérdeztem.

-Ravennel úgy döntöttünk előbb ő jön, hogy beavasson a dolgokba. Nekem meg sok dolgom volt.

-Még mindig vadászol ezek szerint.- Bólintottam.

Nick ugyanis azonfelül, hogy üzletember, vadász. Sőt! Elsősorban vadász, azaz természetfeletti lényeket öldös. Nagy szakértője a témának, elvégre 13 éve csinálja.

-Miért mondtad Jesse, hogy a meglepi sikerült? Te tudtad?- Kérdeztem párom.

-Egy repülővel jöttünk. Nick éppen Athénba vadászott. Ott futottunk össze. Egyből felismertem, pedig csak egyszer találkoztunk.

-Áh értem. Tehát te is tudsz erről…- Nem tudtam befejezni, mert Kyra kiabált be. Nem jó hírrel.

- Rabe!!! Itt van Bishop és az emberei!! – kiáltotta.

-A rohadt életbe!- Rántottam elő a fegyverem. Jesse és Nick is követte a példám. Raven éles szemfogakkal, és fekete szemekkel fordult a kijárat felé.

Csak ömlöttek befelé az alakváltók, vámpírok, és mellékesen pár ember.

-Hogy a francba lehet ez?- Kérdezte Jesse.

Lerohant egy látomás. Ilyen még nem volt. Nem bajba jutottat láttam. Igaz azok mi voltunk, hanem Jesse kérdésére a választ. Sally jutott eszembe. Bishopnak dolgozott. Az ő megrendelésére ölte meg Davidet. Elterelte a figyelmünket, és nem vettük észre a nyomokat.

-Sally velük volt. Ne haljatok meg!- Kértem a három pasit.

-Te se!- Kérte Nick. Jesse megcsókolt, majd háromfelé indultunk.

Belevetettem magam a küzdelembe. Ütöttem-vágtam a vámpírokat. Sok ismerős volt köztük. Ez szégyen! Láttam, hogy Kyra egy vérjaguárral harcolt. Az ajtón berobbant a felmentő sereg, a zsaruk, Henry, Lorelai, Logan, Brie, Jaziri, Colin, Kelly,  és a többiek.

Hála az égnek, így talán van esélyünk.

Morgást hallottam a hátam mögül. Megfordultam. Egy tigris állt mögöttem. Ezer közül is felismertem volna. Greg volt.

-Jó, hogy jössz! A haverjaid… Greg?- Vontam össze a szemöldököm.

A nagymacska rám fente a fogát. Megindult felém.

-Ne… Greg, ne kényszeríts!- Kértem, de nem érdekelte. Az áruló szemét. Nem volt más választásom. Az ezüst golyóval töltött fegyveremmel tüzeltem, amikor rám akart ugrani. A levegőbe szállva érték a lövések. Holtan rogyott össze a földön.

Más is lőtt. Megperdültem.

Bishop volt az, és Henryt lőtte le.

A szívem zakatolni kezdett ezerrel a gyűlölettől, és rémülettől. Minden lelassult körülöttem. Tompán érzékeltem, hogy Kyra is eszméletét veszti. Henry, Isteneim ne!, holtan terül el a földön, Lorelait egy vámpír próbálja megcsapolni, Jesse vérre menően küzdött két alakváltóval, Nick és Logan egymást fedezve harcolt.

Bishopra néztem. Az a rohadék csak vigyorgott, pont úgy mikor a méreggel teli poharat nyújtotta felém.

-Game Over Montana!- Kiáltotta nekem.

-Magának Bishop!- Kontráztam.

Felugrottam a levegőbe, ő is így tett. Egy emelettel feljebb kerültünk. Csak mi voltunk itt. Bishop viperát vett elő, és szétnyitotta. Én a Lorelaitól kapott ezüst késeimet kaptam a kezembe.

Egymásnak estünk. Vadul védtem és támadtam. Az ellenségem az oldalamra vágott. Csípet, mint a franc, de nem érdekelt. Felé lendültem. Az egyik késsel megvágtam az arcát. Hátra tántorodott, de kivédte a szíve felé vitt szúrásom. Sikerült kirúgnia a kezemből az egyik késem.

Nem érdekelt, még így is jól álltam.

Soros támadást indítottam ellene. Betörtem az orrát, térden rúgtam, amitől hanyatt vágódott.

Fölé álltam kisterpeszbe, a késemet a szíve felé tartva.

-Melegen ajánlom, hogy a barátaim ne haljanak meg!

-Miattad keveredtek ebbe az egészbe. Nekem csak te kellettél Rebecca. Ha meghalnak, csak a te hibád lesz. Megölhetsz, de majd jön helyettem más.

-Őt is megölöm.

-Hány barátod árán?- Vigyorgott a ráncos férfi.

-Menj a pokolba!- Sújtottam le a késsel, de mielőtt célt ért Bishop tőrt rántott, és az oldalamba döfte.

-Akkor ott folytatjuk.- Nyögte, majd fennakadt a szeme és meghalt.

-Most még nem.- Szálltam le róla. Nem talált el a tőr. Szétnyitottam a kabátom. A belső zsebemben találtam egy kis bőr füzetet, ami felfogta a szúrást. Jesse neve volt rá írva. Kinyitottam. Ez állt az első oldalon:

„Mégse hagyhattam, hogy meghalj. A fizetséget majd megbeszéljük. Szeretlek!”

Elmosolyodtam.

Hogy biztos legyek Bishop halálába egy villámot küldtem belé, ami szénné égette. A harc időközbe véget ért. Halottak, és sérültek feküdtek mindenhol. Tizenöt mentőautó száguldott a helyszínre.

Megkerestem a barátaimat, hogy mi van velük. Logan az öccse mellett térdelt, tutti sokkot kapva. Rám nézve a szeméből gyűlöletet olvastam ki. Asszem most romlott meg a kapcsolatunk. Egy mentős Lory megharapott nyakát tisztította ki. Kyrat és Henryt körbe vette fél-fél tucat orvos.

Nicknek a feje sérült meg, nem komolyabban. Életem megmentőjének a lába vérzett. Nem bírtam tovább nézni a barátaimat. Kirohantam a galériából a szakadó esőbe. Beültem a kocsimba, és a folyó parton álltam meg.

Kiszálltam a kocsiból, és elnéztem a messzeségbe.

Nem sokáig maradtam egyedül a fájdalmammal. Hamarosan Jesse leállította mellettem a motorját. Levette a bukósisakját, és mellém bicegett.

-Sejtettem, hogy itt talállak.

-Nem fáj a lábad?- Fordultam felé.

-Megvan.

Felé fordultam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Jesse átölelte a derekam, és szorosan magához ölelt. Baljós előérzetem támadt. Akkor csókolt és ölelt így utoljára, amikor szakítottunk.

-Köszönöm, hogy megmentettél.- Suttogtam a nyakába.

-Ne köszönd!- Mondta érzelemmentes hangon.

Elhúzódtam tőle. A szemébe nézve meghökkenve vettem észre a régi bérgyilkos énjét.

-Választanom kellett. Vagy téged mentelek meg, és Kyra meghal, vagy Kyrat mentem meg, és te halsz meg. Te fontosabb vagy nekem, és még kerestem is a dolgon.

-Te hagytad meghalni a legjobb barátnőmet, és még pénzt is kaptál érte?!

-Enyhítő körülménynek felhoznám, hogy érted többet ajánlottak…- Jegyezte meg vigyorogva, amit én hatalmas jobbegyenessel díjaztam.

-Ezt vegyem úgy, hogy haragszol?- Kérdezte vérzőszájjal.

Lehúztam az ujjamról a jegygyűrűt, és folyóba dobtam.

-Nem. Vedd úgy, hogy végeztem veled. Takarodj a városomból! Ha még egyszer meglátlak itt, megöllek!- Közöltem dühtől izzó hanggal.

-Majd meglátjuk legközelebb ki öl meg kit. Ég veled szívem!- Azzal felvette a sisakját, és visszaült a motorjára. Csak néztem, ahogy elrobog, immár másodjára.

Legalább egy órát még a parton voltam, majd haza hajtottam. Elhatároztam, hogy elutazom pár hétre Mexikóba egy régi barátomhoz, és nem szólok senkinek, de alig hogy beléptem csörgött a telefonom. Ránéztem a kijelzőre. Logan volt az. Biztos ő meg velem akarja közölni, hogy végeztünk.

-Megkímélek. Utálsz, nem akarsz soha többé látni…- Hadartam egyből a telefonba.

-Rabe! Hallgass!- Szólt közbe Logan.- Ezt majd megbeszéljük később. Most van egy kis problémánk.

-Mi?- Szorult össze a torkom.

-Kyra eltűnt.

Vége az 5. résznek