11. Fejezet

Tűzvész

A kitartó munka meghozta az eredményét. Reggel kilencre hat épületre szűkítettük le a listát. Jaziri néhány órája felébredt, és segített a kutatásba.

A klub kávékészletét teljesen kimerítettük Loryval, úgyhogy úgy felpörgetett minket a koffein, hogy egy hétig se alszunk.

-Hat telep; vagyunk négyen. Az első hármat körbejárjuk Lorelaijal. A másik hármat te és Kyra.- Adtam ki a parancsot, úgymond, Jazirinek.

-Rendben van. Megyek is hozzá, és kiverem az ágyból. Ha bármit találtok, azonnal telefonáljatok!

-De ti is!

Jaziri felvette a kabátját, és elment Kyraért.

-Javaslom legalább menjünk haza megfürdeni, és öltözzünk át!- Állt fel Lorelai.

-Éppen mondani akartam.- értettem egyet.

Mivel múlt éjjel ő hozott el, ezért hozzá mentünk előbb. Megvártam, amíg megfürdik és tiszta ruhát vesz fel. Ő mindig elegáns, de nem hivatalos ruhát hord. Most egy kávészínű nadrágot, és ciklámen színű garbót vett fel. Hozzá, a nadrággal egyező, félcipőt. A sminkjével nem húzta az időt. 10 perc alatt tökéletes természetes hatású enyhe sminket vitt fel az arcára. Derékig érő tépett szőke haját összekötötte. Félóra múlva indulásra készen állt.

Átmentünk hozzám. Nekem se kellett sokkal több idő az elkészüléshez. Egy gyors zuhany, egy barna nadrág, fekete csizma, egy top fölé pulcsi amin fekete-fehér négyezetek voltak. Mintha egy sakktábla lenne. Kihúztam a szemem alul-felül fekete tussal, a szempilláimra fekete szempilla festéket kentem. A hajamat meg csupán megfésültem.

A Sally által ejtett vágás halvány volt szerencsére, azt alapozóval eltűntettem. A homlokomon lévő teljesen begyógyult. Hogy miként lehetséges ez? Egy vámpír nyála sok mindenre jó, főleg, ha az egyed Raven, aki a feladatának tekinti, hogy ne essen bajon. Megérte megmentenem az életét.

Alig ütött negyed tizenegyet az óra, mi már Lorelaijal félúton voltunk az első gyártelep felé.

Csak éppen nem értünk oda, mert a reggeli forgalmi dugóba állva elcikázott előttem egy villám.

Aztán olyan történt, ami még soha. Nem azt láttam, aki bajba van, hanem azt éreztem, amit a bajba jutott. Egy lángoló épületbe fojtogatott a füst. Izzadtam, és szinte rám olvadt a védőruha.

A látomásból hangos dudaszó zökkentett ki. Megindult a sor, de nekem azonnal balra kell fordulnom.

Átvágtam két sávon. Kaptam pár anyázást, és újabb kürtölést. Lorelai mellettem erősen kapaszkodott az ajtóba.

-Mit művelsz? Nem erre kell mennünk.

-Változott a terv. Meg kell mentenem egy tűzoltó életét.- Nyomtam tövig a gázt, és megelőztem egy Jeepet.

-Látomás volt?

-Aha. És arról szólt.- Néztem előre.

Lorelai követte a tekintetemet. Előttünk a városi általános iskola állt lángokba. A 4 emeletes suli előtt álltak a diákok, tanárok. Három tűzoltóautó végezte az oltást.

Leparkoltam a járda túl oldalán.

-Itt van a diktafonod?- Kérdeztem Loryt.

-Igen, miért?

-Mert tereld el a tűzoltók figyelmét, amíg bemegyek.

-Megőrültél? Lángokba áll az épület! Te is bent égsz a végén.

-Benne van a pakliban. Nem hagyom bent azt a tűzoltót. Legyél kivételesen idegesítő firkász!- Kértem szépen.

Farkasszemet néztünk, amibe ő vesztett.

-Gyere ki épségben!- Kötötte a lelkemre.

-Ígérem.- Mosolyogtam rá.

Kilöktem a kocsi ajtaját. Lorelai oda sietett a tűzoltók parancsnokához, és elkezdett kérdéseket feltenni. Naná, hogy zavarták, de ő nem tágított. Tessék, csak tud ő is szemét újságíró lenni, ha akar.

Kihasználtam, hogy vele foglalkoznak. A kerítéshez rohantam, és simán átugrottam. A főbejáraton nem tudok bemenni. A csapdába esett tűzoltó az első emeleten volt. Felnéztem. Az egyik ablakot nyitva találtam. Körbe néztem, hogy lát-e valaki? Senki se figyelt rám. Fellendültem az ablakhoz, és beléptem rajta. Azonnal megcsapott a hőség. Egy pillanat alatt a ruhámba izzadtam.

A füst szinte tapintható volt. Levettem a pulcsim, és az orrom elé tartottam.

Ebbe az osztályterembe még nem, jutott el a tűz. Az ajtóhoz siettem, és kimentem a folyósóra. Jobbra mentem tovább.

-Van itt valaki!- Kiabáltam.

Nem kaptam választ, hát tovább mentem női megérzésemet követve.

Eljutottam a levezető lépcsőhöz. Itt már elviselhetetlen forróság tombolt. Újra elkiabáltam magam.

-Itt vagyunk!- Hallottam egy rekedt vékony hangot. Közelről jött.

Benyitottam a következő ajtón, de nem volt ott senki. A mellette lévőt is kinyitottam, de megint semmi. Kezdtem kétségbeesni.

-Hol vagytok?- Köhögtem. A füst marta a torkom.

-Itt! Én látlak. Egyenesen!- Hallottam már nagyon közelről a kislány hangját.

A füst már nagyon sűrű volt, nem láttam hova lépek. A tűz semmivel össze nem téveszthető hangját is hallottam.

Újabb folyósora jutottam, ahonnan két irányba mehettem tovább. Velem szembe korlát volt, amin áthajolva le lehetett nézni a földszintre, ha műsor van. Tippem szerint itt egy ideig nem lesz.

A sérült tűzoltó félájultan dőlt a korlátnak. Mellette egy 13 éves kislány kuporgott kormosan. Ő is az ájulás határán mozgott.

Nagy barna szemekkel rám nézett.

-Elájult.- Mondta a lány.

-Kivisszük. Mi a neved?

-Jázmin.

-Hello Jázmin, Rabe vagyok. Tudsz segíteni?- Kérdeztem a barna bőrű iskolást.

Bólintott.

-Oké. Állj fel! Te az egyik oldalról karolod át, én a másikról. Sietnünk kell!- Rendelkeztem.

Jázmin úgy tett, ahogy kértem. Mivel a tűz még csak arra halad, ahonnan jövök, ezért arra még van esélyünk.

Amilyen gyorsan tudtunk, úgy haladtunk. Visszaértünk abba az osztályterembe, amibe felugrottam. A tűzoltót lefektettük a padlóra.

Elővettem a kommunikátorom, és felhívtam Lorelait.

-Hol vagy már?

-Az első emeleten, balról a második ablaknál. Az egyik tűzoltó kocsi létráját küldesd fel! Úgy juthatunk csak ki.

-Máris! Hallottad Glenn!- Szólt valakinek Lorelai.

Eltettem a mobilt, és letérdeltem a Lánglovag, és Jázmin mellé.

-Hamarosan kijutunk.- Nyugtattam meg Jázmint.

-Azt erősen kétlem.- Vigyorodott el Jázmin. A szemei obszidián feketévé váltak, a szemfogai meg hegyessé. Vámpír fényes nappal. Na erre nem készültem fel.

-Te gyújtottad fel az iskolát.- Jöttem rá.

-Óh igen. Csak a te kedvedért. - Állt fel a vámpír.

-Hogy micsi?- Ráztam meg a fejem, és én is felálltam.

-Közös barátnőnk így akart ide csalni, hogy meghalj. Bejött.

Sally. Az a ribanc. Számíthattam volna rá, hogy kitalál nekem valamit.

A tűz berontott az ajtón. Jázmin vigyorogva nézte.

-Nem értem mit mosolyogsz. A tűz téged is megöl.

-Boldogan halok meg úgy, hogy boldoggá tettem a teremtőm.

-Áh, világos! Kár, hogy csak te halsz meg.- Lendültem előre. Kirántottam a kést a csizmámból. Ő nem tudta, hogy nem fegyvertelenül jöttem ide.

A meglepetés ereje elég volt, hogy a szívébe szúrjam. Megperdültem vele, és a tűzbe löktem. Sikoltva égett el.

-Égj ribanc, égj!- Húztam el a számat.

Visszatérdeltem a tűzoltóhoz, és levettem a sisakját. Fiatal volt a pórul járt srác. Rövid, sötétbarna haja szinte csöpögött az izzadságtól. Nehezen, de kinyitotta a szemét, ami dióbarna.

-Köszönöm.- Suttogta, és hevesen kezdett köhögni.

-Szívesen.- Mosolyogtam rá.

Megérkezett a felmentő sereg. Három tűzoltó mászott be az ablakon. Sérült társukat betették a kosárba, majd én is beszálltam.

Pár perc múlva már a jó hűs udvaron ültem.

A tűzoltóhoz odarohantak a mentősök. Én elhajtottam a felém tartókat. Lorelai váltott még pár szót egy sráccal, majd odajött hozzám. Meglepően gondterhelt volt az arca.

-Jól vagy?- Kérdezte.

-Aha. Csak kicsit kapar a torkom, de semmi komoly.- Meghúztam a vizet, amit az egyik mentős adott.- Sápadt vagy.

-A sérültet ismerem. Jason Talbot a neve. A volt barátom.- Ült le mellém a barátnőm.

-Tényleg?- Lepődtem meg. Lorelai sose mesélt a magánéletéről. Annyit tudtam, hogy Greggel jár, aki Logan tesója.

-Három és fél évig jártunk. Azért szakítottunk, mert a munkánk miatt kevés időnk volt egymásra. Barátok maradtunk. Köszi, hogy megmentetted az életét!

-Ez a minimum, ha már miattam rekedt bent.

-Hogy érted?

-Sally egyik teremténye csinálta a tűzet, hogy ide csaljon, és megöljön. 13 éves kiscsaj volt. Belelöktem a tűzbe. Ha el akarsz menni a kórházba, menj nyugodtan! Majd Kyraval és Jazyvel elintézzük a múmiákat.

-A múmiák miattam keltek életre, úgyhogy megyek. Mark felhív, ha bármi van Jasonnel.

-Akkor induljunk.- Álltam fel.