9. Fejezet

Tanácstalanul

Választ adni nem volt idejük, mert az ajtón a Szövetség többi tagja vonult be, Sally kivételével. Gun Lorelait kiszúrta magának. Lucifer a két másik barátnőmet vette szemügyre.

-Ezt a kettőt miért nem hallgatjuk ki?- Kérdezte Lucifer, és Jaziri hajába szagolt.

-Őket hagyjátok békén!- Parancsolta Lorelai.

-Mégis miért tennénk azt, amit mondasz?- Kérdezte Gun, és átölelte a barátnőm derekát.

-Mert Párizs Ura a mostohaapám? Vagy azért…- Itt a tekintetét Gunéba fúrta, mire ő felüvöltött, és rémülten csapkodta a testét.

-Mit művelsz?- Kérdezte Lucifer, és a társához ment otthagyva Jazyt és Kyrat.

Gun már a földön fetrengett.

-Szedjétek le rólam! Szedjétek le rólam!- Kiabálta.

-Azonnal csináld vissza, amit vele tettél!- Parancsolta Raven.

Lorelai vállat vont, és levette a szemét Gunról. A vámpír megnyugodott. A boszi leguggolt mellé.

-Soha többé ne taperolj!- Parancsolta Lorelai.

Gun csodálattal nézett a nőre.

-Kivívtad a tiszteletemet, úgyhogy mostantól egy ujjal se érek hozzád, hacsak nem te akarod.

-Ezt örömmel hallom.- Vigyorodott el Lorelai, és felállt.

-Boszorkányok…

-Hadd találjam ki! Mindent meg kéne égetni?- Gúnyolódtam Ravennel.

Ő rám vicsorgott. Mosolyogni még soha az életben nem láttam.

-Kezdem hülyének érezni magam, hogy aggódtam miattatok múlt éjjel.- Szólalt meg Kyra.

-Vámpírok között élek évek óta, ahogy Rabe is. Beszéljük a nyelvüket.- Mondta Lorelai.

-Lorelai pedig egy szövetségi tag védelmét élvezi élete végéig, mivel kivívta a tiszteletét, ahogy régen Rabe az enyémet.- Hajtott fejet Raven.

-Hol hagytátok a ribanc társatokat?- Kérdeztem.

-Erről nem beszélhetünk. Van egy gyanúsítottunk. Brievel akarunk róla beszélni.- Válaszolta komolyan Lucifer. Mindegyikük visszavette a hivatalos ábrázatát. Igaz Raven le se vetette. Ez volt ő. A Mogorva Vámpír.

-Nekünk is van egy kis ügyünk. Három múmia feltámadt, és elrabolták három barátunkat.- Szólalt meg Jaziri, aki eddig próbált kimaradni a beszélgetésből.

-Sajnálatos. Minket már várnak.- Azzal se puszi, se pá a vámpírok elmentek Brie irodájába.

-Kösz, nektek is sok sikert.- Gúnyolódott Kyra.- Hogy ezek milyen bunkók.

-Én kedvelem őket. Kivéve Sallyt. Kíváncsi lennék, merre jár.

- Én arra vagyok kíváncsi a három hulla, hol kódorog. – morogta Kyra.
- Te vagy az egyik szakértő. – mosolyogtam a barátnőmre.

- Na ja, úgyhogy el is megyek szakérteni. Jössz Jazzy?
- Majd, még meg akarok…beszélni…. – magyarázkodott.
- Jól van, jól van. Csók a családnak. – Legyintett Kyra, és elment.

-Azt hiszem, zokon vette a viccet.- Haraptam az alsó ajkamba.- Utána megyek.

-Szerintem hagyd most. Elrabolták a barátját.

-De persze ez téged, miért is érdekelne, hiszen a te bikád nincs köztük.- Jelent meg az ajtóba Sally.

-Nyald ki ribanc!- Közöltem.- Jaj, inkább mégse! Még megtennéd.

Sally gúnyosan elvigyorodott.

-Hamarosan könyörögni fogsz érte.

-Nincs időm veled szarakodni. Tűnj el! A haverjaid Brie irodájába vannak. Pá!- Azzal elmentem mellette, és jól meglöktem.

A klub előtt elővettem a mobilom. Ide hívom Kellyt, és úgy mondom el, hogy mi történt.

Kelly a másodig csengésre felvette.

-Colin?- Kérdezte reménykedve.

-Nem, Kelly. Rebecca vagyok. A Villámcsapásba tudsz jönni?

-Valami történt Colinnal igaz?

Hallgattam egy pillanatig.

-Rebecca!

-Elrabolta egy múmia, amit Lorelai, Kyra és Jaziri keltett életre véletlenül. Megtaláljuk Kelly, esküszöm!

-Ne esküdözz! A referenciáid magukért beszélnek.

-Köszi a bizalmat! Hamar visszakapod a férjed.

-Rabe! Minden rendbe?

-Nem tudom. Majd megbeszéljük, most megyek, megtalálom a férjed.

-Rendben. Vigyázz magadra!

-Te is!- Azzal eltettem a telefont.

Leültem a bár előtti hideg lépcsőre. Hirtelen rám tört az egyedüllét régen nem érzett érzése. Milyen jó lenne, ha most itt lenne Jesse, de ugyebár nem lehet. Fel kéne hívnom, de valószínűleg most a temetésen van. A felhúzott térdemre hajtottam a fejem. Valami tényleg nincs rendbe. Igaza van Kellynek.

-Hajaj, a város legbátrabb, és legkeményebb hölgye magába roskadva ül a lovagja bárja előtt, mint egy elárvult gyermek.- Hallottam a mély bariton hangot.

Felnéztem. Raven állt előttem fekete bőr viharkabátban.

-Köszi, hogy nem azt mondtad, hogy úgy nézek ki, mint egy rakás szerencsétlenség.

-Menj arrébb!

Arrébb húzódtam a lépcsőn, hogy mellém ülhessen.

-Vége a tanácskozásnak?

-Sally megjelenése óta.

-Bizalmatlanok vagytok vele szembe?- Néztem Raven szemeibe.

-Erről nem beszélhetek.

-Tisztelettel, de kapd be!

Raven elhúzta a száját, amit halvány mosolynak is nevezhetünk.

-Hova lett a heves barátnőd?

-Valószínűleg most utál, és otthon van.

-Áh akkor ezért van rossz kedved?

Vállat vontam.

-Ezért is, meg mert Jesse nincs itt, és három barátomat elrabolták.

-Történetesen tudok sok mindent a múmiákról. Segíthetek.

-Miért tennéd? Elég neked a Szövetség ügye.

-Nagyon jól tudod, hogy segítek, ha tudok.

-Igen. Bocs.

-Megyek beszélek a régész kisasszonnyal, te meg hívd fel az urad!

-Igenis Vámpír Úr!- Mosolyogtam rá.

A vámpír felállt. Már pár métert távolodott tőlem, amikor visszanézett. A jeges téli szél az arcába fújta aranyszőke haját.

-Ha ennek vége neked és nekem el kell beszélgetnünk!

Nem várta meg, hogy megkérdezem miért, már el is tűnt. Én meg értetlenül néztem utána.