8. Fejezet

Doki a pácban

Kora estére végeztem az utolsó napirendi pontommal az irodában. Logan előbb lelépett, mert Jazirivel randizott. Amióta Logan felvetette, hogy menjek vissza tanulni, csak az jár az eszembe.

Végülis levelezőn simán menne. Az, hogy mi érdekel? Hajlok az újságírásra. Imádok írni. A nyár elején majdnem kaptam egy újságírói állást, és boldog voltam. Óh, ide hallom, ahogy mondják: De hát te mindig szidod a firkászokat.

Ebben igazuk van, de amióta ismerem Lorelait, tudom, hogy vannak hiteles írók is. Ilyen típus én is szívesen lennék.

Majd meglátjuk mi lesz. Most inkább elmegyek Briehez megnézni hogy van, és mi csinál a Szövetség.

Amíg kikapcsolt a laptopom, felvettem a fekete, bokáig érő bőrkabátomat. Nagyon vagány darab, és jól takarja a fegyverem, ami nélkül ki nem megyek sötétedés után az utcára. Rég leléptem a realitás talajáról. Itt már a szörnyek szabályai szerint kell játszani, és azért sok emberi szörnyeteggel is összeakad az ember.

Az nyílpuskámba fából készült nyilakat tettem, mert ugye egy pszichopata vámpír feni rám a fogait.

A vállamra kaptam a számítógépem, és indultam is. Mandy már rég hazament. Rajtam kívül egy-két ember volt csak, amúgy teljes kihaltság.

A lifttel lementem a mélygarázsba. Az autóm egyedül árválkodott. Luis és Andrea szokott mellettem állni, de már egyikük se volt bent.

Ahogy megnyomtam a riasztó gombját, villámot láttam. Colint megtámadták a kórház parkolójába.

Nem hezitáltam, azonnal bevágtam magam a kocsiba, és száguldottam a kórházhoz.

Csikorgó kerekekkel álltam meg a főbejáratnál. Colin a kórház hátsókijáratánál ment ki. Ott áll a kocsija. Én oda nem hajthatok be, mert nem vagyok kórházi dolgozó. Extra gyors futásra kapcsoltam.

Átrohantam a kórházon fellökve egy orvost meg egy nővért, akik a folyosó közepén beszélgettek.

Kilöktem a lengőajtót.

Colin a kocsija ajtaját készült kinyitni. Jobbról rávetette magát a támadója. Előkaptam a fegyverem, amibe hagyományos golyó van. A levegőbe lőttem. A támadó rám nézett.

A tegnap feltámasztott három múmia egyike volt. Megsárgult pólya fedte tetőtől talpig. Azon viselt valami régi időkre emlékeztető harci szerelést. Az övéből kirántotta a hosszú botot.

A levegőbe szaltózva előttem termet. Vagy 30 centivel magasabb volt nálam. Belenéztem az üres szemekbe.

-Rossz embert készültél elrabolni. Harapj meg!- Vicsorogtam rá.

A múmia megforgatta a botot a kezébe, és hátrébb lépett egyet. Felvette a harci állást.

Hátra szaltóztam, és elővettem a késeim.

Egymásnak estünk. A múmia olyan gyorsan forgatta a botot, hogy követni se bírtam szemmel, de a késeimmel ügyesen hárítottam. Az egyik pengém beledöftem a hasába, amikor felém lendült a levegőbe.

Meg se kottyant neki. Nem tartott sokáig a küzdelem. Sajnálatos módon, be kell vallanom, hogy alul maradtam.

Az ellenfelem úgy nyakon csapott, hogy Colin Alfa Romeójának estem. A múmia bele markolt a hajamba, és a fejem a kocsi tetejébe verte.

Elájultam.

Hosszú percekig feküdtem eszméletlenül a hideg betonon. A fülem csengett, a fejem majd’ széthasadt.

Kinyitottam a szemem, de csak homályos foltokat láttam. Lassan visszanyertem a látásom. Felültem, és a még mindig ott álló kocsinak dőltem.

Colint elrabolták, én meg valószínűleg szereztem egy remek agyrázkódást. Ezt hogy magyarázom meg Kellynek, Colin feleségének?

Kiszabadítom, és kinyírom a múmiát… Persze előbb sikerüljön megállnom a lábamon.

A kocsinak támaszkodva felálltam. Hányinger tört rám, ezért összeszorítottam a fogam.

Nem mentem vissza a kórházba, mert ott tartanak, inkább megkerültem a tömböt.

Jó ötlet nekem így vezetni? Nem. Elővettem a mobilom, és felhívtam Lorelait. Egyedül neki nem volt ma randija.

A második csengetésre felvette.

-Szia! Rabe vagyok. Értem tudnál jönni a kórház főbejáratához?

-Kórházba? Mi történt?

-Colint elrabolta a tegnapi múmia, engem meg kiütött.

-Öt perc és ott vagyok.- Azzal letette a telefont. Én is készültem eltenni, de az csörgött. Kyra hívott.

-Montana.- Szóltam bele.

-Szia Rabe! A Villámcsapásba tudsz jönni?

-Persze. Valamit úgyis el kell mesélnem. Fél óra, és ott vagyunk Lorelaijal. Ő jön értem.

-Oké. Mi Jazirivel itt vagyunk.

Bólintottam, de ezt ő ugye nem láthatta.

-Ok, sietünk!- Azzal letettem. De jó, hogy nincs alapértelmezett videó mód a mobilomon.

Lorelai már itt is volt. Nem a motorjával jött, hanem a sportkocsijával, ami tűzvörös.

Télen fel lehet húzni a vászon tetejét, nyáron viszont egy élmény benne ülni nyitott tetőnél.

Beültem mellé.

-Azt a sebet nem kéne kitisztítani?- Kérdezte.

Lenyitottam a napellenzőt, és megnéztem a tükörbe. A homlokom jobb oldalán szépen felrepedt a bőr.

-Majd a Villámcsapásban. Van egy zsebkendőd?

Lorelai kivett az ajtózsebből egyet és odaadta. Láttam rajta, hogy bűntudata van.

-Hé! Ne játszd itt nekem a bűntudatos csitrit! Felnőtt nő vagy!

Elkerekedett a szeme.

-Nem a te hibád, hogy Colint elrabolták, és engem elgyepáltak. Tegnap nem voltunk elég körültekintőek. Az, hogy olvastál egy könyvből nem nagy ügy. Mind olvastunk volna.

-Mondták már neked, hogy a legjobb tulajdonságod az őszinteség?

-Minden barátom. Ezért van ilyen sok.

Lorelai elmosolyodott, és besorolt a forgalomba.

Alig értünk a klubhoz csörömpölést, és átkozódást hallottunk. Mi az isten? Még egy bunyó?

Lorelaijal berohantunk. Raven éppen egy asztalnak vágta Kyrat, aki tökön rúgta a vámpírt, majd mellbe, de úgy, hogy az a bárpultnak zuhant.

Jaziri rémült pillantásokkal figyelt.

-MI AZ ISTEN FOLYIK ITT?!- Kiabáltam el magam.

Rám se bagóztak. Na jó, szétszedem őket. A verekedők közé álltam. Raven elkapta a derekam, és arrébb akart dobni, de akkor megállt a mozdulatba. Megérezte a friss vér szagát, ami a homlokomból szivárgott.

Maga felé fordított, így szemtől szembe álltunk.

-Engedd el!- Kiabált rá Jaziri.

-Ne!- Szóltam rá, mert lendült volna a vámpírnak.- Nem harapsz belém, de belekóstolhatsz!- Néztem fel a vámpír kékszemeibe.

Az a homlokomhoz hajolt, és a nyelvével lenyalta a vért. Aranyszőke haja az orromat csiklandozta.

-Mi folyik itt?- Kérdezte ezt most Brie.

-Rabe végett vetett Kyra és Raven bunyójának.- Válaszolt Jaziri.

A vámpír elengedett.

-Finom az ízed.

-Kösz. Miért verekedtettek össze?- Ültem fel a bárpultra.

-Ez a nőszemély tiszteletlenül beszélt velem.

-Nekem azt mondtad, hogy ha szájalunk, akkor tisztelni fognak. Raven mégis neki esett.- Mutatott Lorelai Kyrara.

-Szájalhatunk, de nem lehetünk súlyosan bántóak. Meg kell találni a határt, ami minden vámpírnál más. Ravennel csak finoman szabad beszélni. Lucifer a cinizmust és a gúnyt díjazza. Gunnal meg úgy beszélhetsz, akár a kutyával. Sallyt én direkt provokálom.

-Értjük. Ahány vámpír annyiféle.- Zárta rövidre Kyra.

-Aha. Hol vannak a fiúk?

-Elrabolták őket a múmiák. Téged ki vert el?- Kérdezte Kyra.

-Az a múmia, aki Colint rabolta el.

-Miért rabolták el a pasikat?- Gondolkodott Jaziri.

-Ti vagytok a régészek. Mondjátok meg!

A két lány gúnyosan nézett rám.