6. Fejezet

Kihallgatás

Brie házához érve már messziről láttam, hogy a hátsóudvaron várakoznak a vámpírok. Koromsötét volt, úgyhogy nyugodtan kint lehettek. Közel s távol nem lehetett embert látni. Naná, hogy a vérszívók módosították az emberek gondolatát, és elküldték őket akárhova.

Lorelai kiszállt a kocsiból, és megszeppenve mellém lépett.

-Miért gyújtottak négy tábortüzet?

-Szertartást tartottak. Hívták az isteneiket, hogy sikerrel járjanak. Felesleges humbug az egész. Ne félj! Nem engedem, hogy bajod essen.

-Tudom. Bízok benned.- Dörzsölte meg fázósan a karját a lány.- Csak utálom a fekete mágiát.

-Én is. Menjünk!

Besétáltunk a kertbe egyenesen a tűzhöz. Brien és Sallyn kívül még három vámpír volt ott. Három férfi. Lucifer bőrszerkóba terpeszkedett a földön. Ostort viselt a nadrágja övén. Perverz örömöt látott abba, ha meg megkorbácsolhatott valakit. Fekete haja olyan rövid volt, hogy az már szinte nem is volt. A szeme színét sose láttam még, mert mindig napszemcsibe van.

A vámpír ijesztő méretekkel rendelkezett. Értem itt a magasságát, és izmait.

Mellette ült Gun, a fegyver mániás. Mi mást csinált volna, mint a fegyverét tisztogatja. Négy fegyvert viselt. Kettőt a hóna alatt, izom pólója felett. Kettőt a farmerjára csatolt fegyvertáskában. Macskás zöld szemével Lorelait stírölte. Gun köztudottan kéjsóvár, és akkor élvezi a legjobban, ha fájdalmat okoz vele magának, és a másiknak is. Nem tetszett, hogy így nézett a barátnőmre. Figyelmeztettőleg felvontam a szemöldököm. Gun állta a tekintetemet, majd visszatért a fegyveréhez. Búza szőke haja az arcába hullt.

Raven arról beszélt, hogy a 15. században hogyan égetett meg egy boszorkányt. Elvakult keresztény volt, és utálta a boszorkányokat. Lorelai szénája ma rosszabbul áll, mint nekem, de ezt nem mondom meg neki.

A vámpírok közül ő szép volt. Szikár testalkattal, hosszú aranyszínű hajjal, és igéző kék szemmel rendelkezett. A szépség azonban nem minden. Belül ő is rohadt volt. Imádta élve elégetni az embereket, akiknek előtte a vérét szívta.

-Rebecca, végre újra látjuk egymást.- Mosolygott fogpaszta reklámként Gun.

-Óh, igen! Öröm viszont nincs benne. Megkérdezném, hogy vagytok, de kicsit se érdekel.

Lorelai bokán rúgott.

-Muszáj idegesítened őket?

-Igen. Elmondom miért.- Feleltem hangosan a suttogott kérdésre.- Ha megszeppent nyuszinak látszunk, megölnek minket. Vagánynak kell lennünk, és akkor tisztelni fognak.

-Ugyan! Ennyire brutálisnak tartasz minket?

-Nem Lucifer. Ennél is brutálisabbnak. Gun kinyomom a szemed, ha még egyszer ilyen szemekkel nézel rám, vagy Lorelaira.

-A barátnőd semmivel se jobb nálunk. Sátán fattya.- Horkant fel Raven.

-Hagyd békén a szöszit! Nekem tetszik. Őt én akarom kihallgatni.- Mosolygott Lucifer.

Hála az égnek! Ő nem fogja szadizni. Lucifer csak leülteti a földre, és belemászik az agyába. Gun viszont előtte végig taperolja az embert, és még meg is csókolja, mondván, csak így tudja feléleszteni az emlékeket. Hányingerem lesz tőle.

-Gyere szépségem! Nem kell félned, ha ártatlan vagy.

-Attól függ, ezt hogy érted.- Röhögött Gun.

-Engem ki vallat?- Kérdeztem, és gyilkos tekintettel néztem Gunra.

-Én. Te nehezen nyílsz meg. Türelem kell hozzá.- Felelte Raven.

Óh éljen! Ma Brie lesz szexuálisan zaklatva, ha persze lesz mersze Gunnak. Niki és Sally felügyelőnek voltak itt. Az ő dolguk szólni, ha túl messzire mentek a társaik. Niki ment Loryhoz, hozzánk Sally. Számíthattam rá, hogy extra kimerült leszek, mert Sally megvárja, amíg Raven teljesen elszívja az energiámat.

Leültünk egymással szembe. Közöttünk a tűz lobogott. A vámpír mélyen a szemembe nézett. Csak sablonos emlékeket látott. A tegnapi megnyitót, az értekezletet.

-Milyen unalmas mostanában az életed.- Jegyezte meg Raven.

Elhúztam a számat, és egyből Egyiptomra gondoltam, amit nem lehetett unalmasnak nevezni. Aztán jött, amikor majdnem meghaltam a mérgezéstől. Végül eljutottunk ahhoz a hétvégéhez, amikor meghalt David. Újra átéltem az egészet. A vége ugyanaz lett. David halálakor, én Jessevel szeretkeztem. Nem is akárhogy…

Raven felnyögött, és szaggatottan vette a levegőt.

-Ti aztán nem aprózzátok el a dolgot.- Nyögte ki, és megszakította a kapcsolatot.

Üresnek éreztem a fejem. Oldalt dőltem a hideg hóba. Forró volt a testem, és fáradt. Behunytam a szemem. Majdnem elaludtam.

Amikor legközelebb felébredtem a kocsim hátsó ülésén találtam magam. Mellettem Lorelai aludt az ajtónak dőlve. Niki vitt minket haza. Már a házam előtt álltunk.

-Mi történt?- Kérdezte kótyagosan.

-A kihallgatás után egyből elaludtatok. Mind a ketten ártatlanok vagytok.

-Juhé! Akkor most elmentek?

-Nem. Még meg kell találnunk David gyilkosát. Titeket békén hagyunk.

-Sally szerintem nem fog.

-Mennem kell.- Azzal Niki pikk-pakk eltűnt.

-Kösz, a megnyugtatást. Lory! Ébredj fel!- Rázogattam meg finoman a lányt, de semmi haszna nem volt. Remek. Ránéztem a házra. Égett a nappali lámpája. A többiek itt vannak. Kiszálltam a kocsiból. Rossza ötlet volt, mert nem tartott meg a lábam. A kocsinak zuhantam.

-Segíthetek?- Szaladt hozzám Henry lobogó hajjal.

-Igen. Lorelainak segíts bemenni, kérlek!

-Neked megy egyedül?- Kérdezte a nyomozó.

-Aha… Azt hiszem.

-Azért maradj ott!- Utasított Henry. Kinyitotta a kocsi ajtaját. Lorelai kiesett volna, ha nem kapja el a srác.- Tudsz járni?- Kérdezte.

-Megpróbálhatom.- Felelte álmosan, halkan Lorelai.

Henry segített neki talpra állni, úgy maradt a csaj, de azért Henry a derekán hagyta a kezét.

-Támaszkodj rám te is!

Ellöktem magam a kocsitól, és hozzá léptem. Mindtha ólomsúly lenne a lábamon. Henry átölelte az én derekam is, és lassan beindultunk. Öt perc alatt sikerült is beérnünk. A szalon irányába mentünk.

Logan, Jaziri és Kyra ott ültek. Valaki begyújtott a kandallóba. Azt mondanám, hogy egy baráti csevegésre összegyűltek, de az aggódó, zord arckifejezések ezt cáfolták.

Henry lefektette a kanapéra Lorelait, aki újra álomba szenderült. Logan ráterített egy takarót.

-Mi történt?- Kérdezte Kyra.

Válaszolni akartam, de a telefonom csengeni kezdett.

-Pillanat.- Mondtam, és felvettem.- Re…

-TELJESEN MEGŐRÜLTÉL?!- üvöltött a telefonba Jesse. Ettől felébredtem. Majdnem megsüketültem a hangjától. Ha ideges, akkor nagyon hallani a görög akcentusát.

-Szia drágám.

-KAPCSOLD BE A VIDEÓ MÓDOT, HOGY LÁSSAM JÓL VAGY-E!

-Mindjárt visszajövök.- Küldtem egy mosolyt a barátaim felé, és megindultam a konyha felé.

-Nem lennék a helyébe.- Hallotta még Kyra hangját.

-Ezt örömmel hallom.- Ez Henry volt.

Becsuktam a konyhaajtót. A telefonomat, ami egy sötétkék Motorola, letettem a konyhaasztalra, és elé ültem. Bekapcsoltam a videó módot, így Jesse láthatott, ahogy én is őt. Az apja irodájába volt. Mögötte láttam a tengert.

-Bekapcsoltam. Látod? Jól vagyok. Kérlek, ne üvölts velem, mert így is szétmegy a fejem!- Kértem nagyon-nagyon szépen.

-Pedig megérdemelnéd.- Jegyezte meg. A hangjába még mindig neheztelés volt, de legalább nem üvöltött.

-Tudom, igazad van. Kihívott fel, hogy itt a Szövetség?

-Brie. A fenébe Becky, miért mástól kellett megtudnom?

-Az egész két óra volt. A ruhapróbán megjelent Sally és Niki. Egyből vittek a kihallgatásra Lorelaijal. Nem volt időm felhívni. De akartalak.

-Nem bántottak?- Kérdezte Jesse megnyugodva.

-Nem. Csak fáradt vagyok. Raven hallgatott ki, Loryt pedig Lucifer. Mind a ketten tiszták vagyunk. A vámpírok itt maradnak megtalálni David gyilkosát, de megígérték, hogy minket békén hagynak.

-Sally nem fog. Haza megyek.

-Eszedbe ne jusson! Ottmaradsz ahol vagy! Tudok magamra vigyázni.

-Na ja.- Húzta el a száját. Arra az időre gondolt, amikor nem is beszéltünk egymással. A szakításunk utáni egy évre. Nagyon utált.- Két nap, és otthon vagyok.

-Várlak. Vigyázz magadra!

-Te jobban. Szeretlek!

-Tudom. Én is téged.

-Tudom.- Azzal Jesse bontotta a vonalat.

Oké, vőlegény megnyugtatva, most jöjjenek a barátok!