1. Fejezet

Vigyázat, harapós nő! Egész nap rosszkedvem van. Kezdjük azzal, hogy őrülten fáj a fogam. Tegnap letört belőle egy darab, amikor bunyóztam egy ribanccal. El kéne mennem fogorvoshoz, de az azok közé a kevés dolgok közé tartozott, amitől rettegtem. Halál, és fogorvos. Ez a két dolog, ami megrémiszt.

A másik ok, amiért hisztis vagyok, hogy Mandy sehol sincs. Délután négy óra múlt, reggel nyolc óta megállás nélkül tárgyalásaim voltak. Logan elutazott Jazirivel Londonba egy múzeumi beruházás miatt.

November közepe van. Ennek megfelelően le is esett az első hó. Most is esik még. Szeretem a hóesést.

Mandyre nem vall, hogy nincs a helyén. Hát jó! Akkor átmegyek Luishoz. Ő a felelős, hogy rendbe megérkezzenek a festmények, amit Olaszországból várunk.

A kollégám irodája egy szinttel lejjebb volt. A márvány lépcsőn lesétáltam. Luis titkárnője nem volt a helyén. Úgy látszik elrabolták ma az asszisztenseket.

Bekopogtam a faajtón.

-Egy pillanat!- Kiabált ki Luis elfúló hangon. Felvontam a szemöldököm. Mit csinálhat a művészlélek srác éppen?

Kapkodó hangok. Puffanás. Női kacaj. Biztos be akarok én menni?

-Jöjjön!

Most már biztos. Benyitottam. Nini! Megleltem a titkárnőmet. Mandy próbálta a fehér kosztümjét kisimítani, de az végképp összegyűrődött.

Luis zilált sötétszőke göndör haját próbálta rendbe tenni. Fakókék szemeiből a rémület eltűnt.

-Csak te vagy.- Sóhajtott fel megkönnyebbülve.

-Csak én.- Mosolyogtam.- Mandy. Mandy. Most már bevallhatod, hogy nem vagy te olyan szentéletű.

A titkárnőm fülig elpirult. Az első hetekbe még az agyamra ment a lány, de lassan rájött, hogy én már nem az apám vagyok. Ő elvárta, hogy mindenki olyan legyen, ahogy a Nagykönyvbe meg van írva. Amióta én vagyok a főnök, lazultak a szabályok. Mandyvel pedig lassan nagyon jól kijöttünk.

-Bocsánat főnök, hogy nem voltam a helyemen!

-Rá se ránts! Mióta vagytok együtt?- Kérdeztem.

-Szeptember óta. Akkor jöttünk össze, amikor nem voltál itthon, és én helyettesítettelek.- Felelete Luis.

-Gratulálok! De azért ne munkaidőbe éljetek szerelmi életet.- Kértem őket.

-Rendben. Mind a kilenc kép biztonságba megérkezett a kiállításra.

-Nagyszerű. Nyugodt szívvel mehetünk az esti megnyitóra. Mandy, remélem eljössz Luis kísérőjeként.

-Mehetek?- Nyílt tágra a lány szeme.

-Persze! Elvégre a barátnője vagy. Este találkozunk! Menjetek haza készülődni!- Azzal elhagytam az irodát.

Nahát! Mandy és Luis. Szép pár. Luis valójában festő. Az apja rákban meghalt, és a végrendeletébe két évre kötelezte a fiát, hogy átvegye a helyét a cégben. Amúgy a másodunokatesóm a srác. A második év augusztusba jár le. Utána 90%, hogy lelép még az országból is.

Mára már csak a kiállítás megnyitója maradt. Nem rég fedeztek fel 9 képet az egyik ásatáson. Azóta a képek bejárták a világot, és végre eljutottak ide is.

Alig várom, hogy lássam őket. A koruk szerint az ókor vége, és a középkor elején festették.

Lementem a kocsimhoz, ami mellett Jesse már várt. A motorháztetőnek dőlt. Teljesen beleveszett a festésbe, hiszen fekete nadrág, és fekete ing volt rajta. Gyászolta a dédnagymamáját, aki három napja halt meg szívrohamba. 102 éves volt. Jesse jól viselte, ahhoz képest.

-Szia!- Léptem hozzá, és lágyan megcsókoltam.

-Szia kicsim! Hogy érzed magad?

-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem tőled.- Tűrtem a füle mögé egy fekete hajtincset.

-Jól. Szerettem a dédit, de már öreg volt. Így is szép, hogy ilyen sokáig élt.

-Biztos ne menjek veled?- Néztem a szemeibe, amik olyan színűek voltak, mint a tenger legsötétebb kékje.

-Nem kell. Gyűlölöd a temetéseket. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad.

-De a menyasszonyod vagyok.

-Tudom. Pont ezért nem akarok rosszat neked. Holnap délelőtt elmegyek Athénba a temetésre, másnap pedig jövök is haza.

-Hát jó.

-Gyere, menjünk! A megnyitó előtt még el kell mennünk valahova.- Lökte el magát a kocsitól Jesse, és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót.

-Hova?- Kérdeztem gyanakodva.

-Fogorvoshoz.- Mosolygott rám az öt csillagos mosolyával.

Ezzel leforrázott. Mármint a fogorvossal. Mire magamhoz tértem, már kigurult a mélygarázsból.

-Meg akarsz ölni?- Nyögtem.

-Nem akarom, hogy szenvedj.- Magyarázta.- Ott leszek veled.

-Sokra megyek vele.- Döntöttem hátra a fejem.

-Nem aludtál semmit az éjjel, annyira fájt a fogad. Most is szenvedsz. 10 perc kezelés már nem lesz rosszabb. Utána pedig jól leszel.

-Ha nem, megöllek.- Ígértem meg.

Jesse elnevette magát. Perceken belül megérkeztünk a kórházhoz. A bejáratnál Colinnal találkoztunk össze. Már civilbe volt. Khaki színű télikabátot viselt, és hasonló színű nadrágot.

-Sziasztok! Mi történt megint?- Kérdezte. Na igen nekem, és a barátaimnak szokásunk volt gyakran megsérülni. Szakmai ártalom.

-Letört tegnap egy darab a fogamból. Jesse elhurcolt megcsináltatni. Ments meg!- Öleltem át a doki derekát.

-Megtenném Rabe, de én sebész vagyok. Annyit tehetek érted, hogy a legjobbat megkérem, hogy csinálja meg a fogad.- Karolta át a vállam, és a recepcióhoz sétáltunk.- Dr. Lily Rotchild bent van még?

-Igen Dr. Wesley. A rendelőjébe van.- Felelte a recepciós.

-Köszönöm. Gyertek!- Azzal elindult a nyugati szárny felé. Megtorpantam a rendelő ajtaja előtt.

-Túléled.- Nyitotta ki nekem az ajtót, és előre engedett. Mögöttem bejött a két srác is. A dokinő felénk fordult. Állig érő szőke haja volt, és égkék szeme. A méretei vetekedtek egy modellével.

-Az anyja!- Ámult el Jesse.

-Khm… Khm…- Köszörültem meg a torkom figyelmeztetőileg.

-Már mint. Jó napot!- Köszönt Jesse.

-Maguknak is.- Mosolygott Lily úgy, hogy elmehetne fogpaszta reklámnak.

-Lily lenne itt neked egy páciens. Rebecca fogából letört egy darab. Megnéznéd?- Mondta Colin.

-Természetesen. Üljön be a székbe!- Bólintott Lily, és fel is vette a gumikesztyűjét.

Úgy tettem, ahogy kérte. Jesse és Colin csak álltak, és néztek.

-Srácok! Kifelé! Nem vagyok kislány.

-De az vagy, ha fogorvosról van szó.- Emlékeztetett Colin.

-Kifelé, vagy mégse te vezetsz az oltárhoz!- Fenyegettem meg, ami annyit ért, mint halottnak a csók. Úgyis ő kísér, ez nyílt titok.

-Kint megvárunk.- Mosolygott rám, és Jessevel kimentek.

-Oké doki! Szadizz meg!- Helyezkedtem el.

-Nem fog fájni!- Ígérte meg Lily.

Húsz perc múlva be kellett vallanom, hogy nem fájt jobban, mint amennyire amúgy is fájt a fogam. Megköszöntem a dokinak, és kimentem.

Colin és Jesse a váróba kávéztak, és beszélgettek. Sokszor járunk össze Colinnal és Kellyvel. Ők is a családom része. Colin a fogadott bátyám, de nem törvény szerint.

-Na túlélted Hősnő?- Kérdezte Colin.

-Igen, túl. A kolléganőd nagyon ügyes.

-Köszi. Nem rég érkezett. Ódákat zengenek róla, hogy milyen ügyes. A stílusa azért nem a legjobb.

-Hogy érted?

-Nem egy barátkozós fajta. Bejön, elvégzi a munkáját, és haza megy.

-Óh. A munkamániás. Szerencsére, te nem ilyen vagy.

-Így van. Megyek is haza a feleségemhez, és a fiamhoz. Vigyázzatok magatokra!

-Hisz ismersz.- Pislogtam rá jó kislányosan.

-Éppen azért. Sziasztok!- Fogott kezet Jessevel Colin, nekem pedig adott két puszit.