11. Fejezet

Kyra tette

Kyra elmondta a tervét, mi szerint Lorelai lesz a csali. Hagyjuk egyedül mászkálni, de figyeljük. Amikor aztán megjelenik a tigrincs, szépen elkapjuk.
- Lorelait nem lehet csalinak használni, egyszer már így is megsérült! – akadékoskodott Greg.
- Na ide bazsalyogj kisapám! Mi se kispályás hülyegyerekek vagyunk! Veszettül élvezném, ha nem okoskodnál folyton! Ha van jobb ötlet, szíves örömest meghallgatjuk! – Robbant ki Kyraból valami olyan hirtelen harag, amilyet még életembe nem láttam. Pedig ismerem már ezer éve.

- Kyra… - kezdte volna Henry.
- Ne Kyráz nekem! – csapott az asztalra. Fölpattant, fogta a koriját, amit ma vett, és elment.

Nem vagyok az a fajta, aki hagyja, hogy a legjobb barátnője így lelépjen. Naná, hogy utána tempóztam! A parkba találtam meg, ami a Central Park felújította változata. Gyönyörű zöldellő fák, gyalogos út, zöld gyep, amin jót lehet piknikezni. Kyra az egyik padon feküdt, és zenét hallgatva, az eget kémlelte. Felnéztem. Az előbb még kis bárány felhők voltak, most meg egy viharfelhő. Kyra ereje is nőtt, látszik.

- Mi volt ez az előbb? – szegeztem neki a kérdést.
- Egy hiszti. – vonta meg a vállát.
- Nem szoktál hisztizni. Mi a baj?
- Semmi! – elfordította a fejét.
- Ne hazudj!- Rivalltam rá.
- Kíváncsi vagy rá? – vetett egy oldalpillantást rám.

Áh, dehogy vagyok kíváncsi! Tudni akarom, mi történt.
- Persze.
- Agyonvertem az apám. – Bökte ki. A történet hozzá letaglózott. Kyranak van egy ikertestvére. Az egy kis ribanc. Egyszer találkoztam vele, ahogy Kyra szüleivel is. Rosszabbak, mint az enyimék, mert ők még élnek. Vagyis ezek szerint nem. Jobban meggondolva az én szüleim csak szeretni, és megérteni felejtettek el. De most nem rólam van szó. Kyra volt a szüleinél. Balhéztak, mire az apja piszkavassal támadt neki. Kyra is szerzett egyet, és ő vitte be az első ütést, majd elszelelt. Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Nem az izgatott, hogy valószínűleg megölte, hanem az, hogy nem akarom börtönbe látni a lányt. Egy darabig némán hápogtam. Ő fogta magát, és lelépett.

-Kyra!- üvöltötte utána, de rám se bagózott.

Visszamentem a bárba. Halkan becsuktam magam után az ajtót. A többiek az arcomat fürkészték.

-Kyra nem érzi jól magát. Haza ment lefeküdni. Kövessük a tervét, mi szerint Lory a csali! A tigrist Kyra és én elkapjuk. Henry, te figyelj oda Gregre. A többiek figyelnek. Négykor itt találkozunk!- Adtam ki az utasítást. A többiek bólintottak.

-Oké, és most mond el, mi baja Kyranak!- Követelte Henry.

Most mondjam el mindenkinek? Végülis barátok vagyunk, egy család. Az alsó ajkamba haraptam. Jobban belegondolva itt már látták Jesset kegyetlenül gyilkolni, és engem is, mégse szólt senki egy szót se.

Vettem egy mély levegőt.

-Lehetséges, hogy Kyra kinyírta az apját.

Döbbenet. Egymás után esett le a banda álla. Kivéve persze Jesset, aki ismeri Kyra múltját is kitéve-betéve.

Elmeséltem azt, amit Kyra mondott.

-Ingyen, és bérmentve kinyírom, ha neki nem sikerült.- Ajánlotta Jesse úgy, mintha csak azt mondaná: vesz egy kiló kenyeret.

-Tudom, ahogy ő is. Ezt az élvezetet nem adom meg neked, én akarom kinyírni. Szépen lassan kivéreztetném.- Csúszantam fel a bárpultra.

-Az nem tart elég sokáig.- Szólt Jaziri.- Előbb meg kell kínozni, ahogy régen a boszorkányokat.

-Az kegyetlen volt.- Bólogatott a mi kis házi boszink, Lorelai.- Én valami őrületbe kergető varázslatot kreálnék.

-Én meg haza megyek hozzá. Ti csak találjátok ki, hogy öljük meg!- Vette a kabátját Henry, és elment.

-Logan! Miért nem szóltál Gregről?- Kérdeztem a társam.- Henry szerint apád első végrendelete szerint ő örökölt volna.

-50-50%-os részesedésünk lett volna. Számít ez valamit?- Nézett rám értetlenül. Basszus! Mindig elfelejtem, hogy ő a természetfeletti dolgokban még amatőr.

-Naná! Eszerint az apád diszkriminálta Greget, ami tilos. Az első végrendelet érvényes.

Logan szemébe felcsillant a remény.

-Felhívom az ügyvédem.

-Helyes!- Mosolyogtam.

Jesse sóhajtva felállt, és elém állt.

-Na mi az?- Kérdeztem.

-Ilyenkor kicsit szégyellem magam.- Ült fel mellém.

-Milyenkor?- Kérdezte Greg.

-Amikor a családotokról van szó. A te szüleid is pocsékok voltak, Beckyé is, Henryé dettó, és Kyraé viszi a prímet. Nekem meg szerető, megértő szüleim vannak. Az unokatestvéreimet imádom, ahogy a nagymamámat is. Egyedül Miranda hiánya fáj.

-Mi a barátainkat tekintjük a családunknak, és a szerelmünket. Ne érezd kényelmetlenül magad! Az én véleményem az, hogy inkább egy rossz vérszerinti család, mint hogy meg kelljen élnem, hogy meghal valakim, akit nagyon szeretek.- Adtam hangot a véleményemnek.

Jesse rám mosolygott.

-Igazad van. Nem nézzük meg Kyra szüleit, hogy az apja tényleg meghalt-e?

-Jesse…- Akartam jó kislány lenni… de a pokolba vele!- Én vezetek!

-Jaj mielőtt elfelejtem!- Hajolt át a pulton Jesse, és elővett egy fegyvert, ami a tenyerembe elfért.- Szereztem neked ezüst golyókat, és fegyvert hozzá.

-Köszönöm. Az otthoni fegyverszekrényből az ilyen hiányzik.- Mosolyogtam, mint egy kislány Karácsonykor.

-Utána egy kosármeccs?- Kérdezte Lorelai.

-Naná!- Vágta rá Logan.

-Én leszek veled. Csakhogy fair játék legyen.- Mondtam Logannek a pultról leugorva.

-Úgyis mi nyerünk. Igaz Jaziri?- Szállt le Jesse is.

-Nem ártana.- Somolygott a lány.

-Hogy esélyetek is legyen, Greg veletek lesz.- Ajánlotta Logan, és kinyitotta előttünk, lányok előtt, az ajtót.

Kyrat, és Henryt magukra hagyjuk kicsit. Kyra szülei egy köpésre laktak tőlem. Ugye milyen nyugodt a hétvégénk? És ez még tényleg annak számít!