8. Fejezet
2008.08.18. 21:45
8. Fejezet
Váratlan látogatok
A Villámcsapás még kongott az ürességtől. Na jó egy tucat ember így is volt bent, aki inkább nyugodtan akar vacsorázni. Hét óra múlt pár perccel. A fiatalok kilenc óra tájba érkeznek.
Kint már besötétedett. Ergo Brienek itt kell lennie.
Egyből a bárpulthoz sétáltam. Summer törölgetett.
-Áh Rabe!- Üdvözölt barátságosan.
-Szia! Hogy vagy?- Ültem fel az egyik bárszékre.
-Remekül. Kérsz egy kávét.
-Igen… Vagyis inkább mégsem.
Summer úgy nézett rám, mint a kisgyerek, akinek most mondták meg, hogy nincs Télapó. Majdnem elpirultam.
-Mostanában próbálok leszokni a rengeteg kávéról. Napi egy-kettőt engedek meg magamnak, Este meg egyet se.
-Sok sikert hozzá!
-Köszi. Brie itt van? Beszélni szeretnék vele.
-Nincs. Telefonált, hogy ma nem jön be. Elmesélte, hogy mi történt. Hogy van Lorelai?
-Jól. Haza is mehetett.
-Ezek szerint ma mégse tudok beszélni a Város Úrnőjével. - Ez egy ismeretlen mély hang volt a hátam mögül.
Summer megmerevedett. Az arcvonásai is megváltoztak. A szeme színe macskás zölddé váltak, a pupillái is macskássá váltak. Tippem szerint a lány is valami cicaféle. Mély morgással figyelte az idegent.
Felálltam, és megfordultam.
A mélyhangú férfi kb. 180 cm magas lehetett. Fekete ruhát viselt. Értem ez alatt a nadrágot, ballonkabátot, pulóvert, cipőt. Kiskutya szemei csokoládé barnák, ahogy a haja színe is. A pasin egyedül a bőre volt világos, de az természetellenesen sápadt. Vámpír. Tippem szerint 30-35 éves lehetett, amikor azzá vált.
A pasi mellett állt egy nő, aki a válláig ért. Derékig érő bronzbarna haja volt. A szemei olyan kékek, mint a Huskyké. Ő is morgott. Azt hiszem, ki is találtam, hogy mivé képes válni.
-Hívd vissza a macskád kislány!- Szólt nekem a vámpír.
-Előbb maga a kutyáját. Mellesleg nem vagyok kislány, te őskövület.
A hapsi lustán elmosolyodott! Hirtelen mozdult, észre se vettem. Mögöttem állt, és a kezével átfogta a torkom.
-Ne szájjal velem, ha még élni akarsz, halandó!- Sziszegte a fülembe.
-Lehet halandó vagyok, de nem magatehetetlen. - Közöltem. Megragadtam a karját, és belé vezettem egy kis áramot. Az üvöltve engedett el. A szukája már támadt is rám, de Summer, aki egy lendülettel átugrotta a pultot, keményen szájba rúgta.
A két alakváltó egymásra támadt. Mára nagyon elegem lett a természetfeletti lényekből.
-BEFEJEZNI!- Harsogtam. A vámpír feltápászkodott, a két alakváltó rám nézett.- Lehet, hogy Brieé ez a kurva város, de az enyém is.
-Te is olyan villámcsapott vagy.- Változott vissza emberivé a kutyalány.
-Most már tényleg kitalálok valami ütősebb nevet. Kik vagytok?
-David, Las Vegas Ura. Ő Vallery.
-Örvendek. Rebecca Montana vagyok, ő Summer.- Mutatkoztam be.- Brie ma távol marad, magánjellegű ügy miatt.
-Hallottunk róla. Ezért is vagyunk itt. Mivel vele nem tudunk beszélni, a város másik legbefolyásosabb személye is megteszi.
-Óh, ez ám a megtiszteltetés. Kövessenek!- Azzal megindultam Brie hátsó irodája felé. Intettem Summernek, hogy jöjjön ő is. A fene akart kettesbe maradni ezzel a kettővel.
A hátsóiroda tágas, de sötét. Spártai berendezéssel bírt, hiszen egy nagy íróasztalt, két széket, és egy gurulós széket tartalmazott, meg egy iratszekrényt.
-Üljenek le!- Kerültem meg az asztalt, és leültem Brie székébe. Summer mellém állt, mintha egy testőr lenne. A szemét le nem vette Valleryről, aki az előttem ülő vámpír mellett állt.
-Miss. Montana, az ügy, amiért jöttünk rendkívül kényes. Hallottuk, hogy egy alakváltó boszorkányokat támad meg.
-Boszorkányokat? Ezek szerint a tegnapi áldozat is boszorkány?
David bólintott. Kezdett összeállni a kép.
-Az alakváltó egy bizonyos Blair Bishop tulajdona.
-Tulajdona? Maga így gondol az alakváltókra. Ők is…
-Nyugodjon meg! Az alakváltók szerintem ugyanolyan szabad emberek, mint mi. Bishop szerint nem. Egy lény vagy segít neki elpusztítani minden természetfeletti embert, vagy megölik.
-Bishop nem szarozik.- Ingattam a fejem.- Tudják ki ez az alakváltó?
-Robert Martinez.- Felelte David.
Vallery egy mappát vett ki a válltáskájából, és átadta nekem.
Kinyitottam. Az első oldalon Blair Bishop arrogáns képe nézett rám. De gyűlölöm ezt a fószert!
-Ebbe az aktába összeszedtünk mindent, amit Bishopról megtudtunk. Martinezről is talál benne információkat. Kapják el mielőtt túl sokan halnak meg.
-Maguknál mennyien haltak meg?- Kérdeztem.
-Az összes boszorkány, és még nyáron a mi villámcsapottunk.- Válaszolta elkeseredve David.
-Sajnálom.
-Ne tegye! Állítsa meg!
-Mindent megteszek, ahogy a társaim is.
David bólintott. A megbeszélést befejezetnek tekintve felállt. Kezet csókolt, és Valleryvel elmentek.
Az asztalra könyököltem. Summer leült elém.
-Nem várt fordulatot vett az ügy. El kell kapnunk ezt a férget! Ha őt nem tudjuk most, akkor ezt a Martinezt! Henry és Kyra családi banzájon van, Jesse a kórházba alszik, Logan Jazirivel partizik, Lorelai pedig megsérült. Holnapig nem tudok velük beszélni. Ám nem várhatok reggelig.
-Akarod, hogy segítsek valamibe?
-Az jó lenne. Ismered a városunk boszorkányait?
-Egy párat.
-Hívd fel őket, és tájékoztasd őket a kialakult helyzetről! Szóljanak azoknak, akiket ismernek!
-Meglesz.
-Köszi. Azt hiszem, mégis kelleni fog az a kávé.
Summer rám mosolygott, és el is ment kávéért.
Hosszú volt az este, amit végig az irodába töltöttem. Hajnali négykor az asztalra feküdve aludtam el.
|