7. Fejezet

Mozgalmas délután

Greg neki rontott a másik tigrisnek. A levegőbe úszva ugrott rá. Az a mancsával pofán vágta a kis Taylort.

A földön hempergett a két fenevad. Már nem tudtam megkülönböztetni őket.

Előrántottam a fegyverem, de nem tudtam, melyikre célozzak. Francba!

-De aranyos cicák!- Szólalt meg a hátam mögül Jesse.

Felé kaptam a fejem.

-Hülye vagy? Ezek Tigrisek. Kettéharapják a torkodat egy másodperc alatt.

-Attól még szépek. Isteneink a leggyönyörűbb állatokat teremtette a legveszélyesebbnek.

-Szólt a próféta, aki be van nyugtatózva.

Jesse bárgyú vigyorral nézett rám. Remek. A bérgyilkosom hasznavehetetlen. Pedig Jessenek jó ötletei szoktak lenni.

A két tigris még mindig egymással hadakozott. Az egyik elkapta a másik torkát. Az felnyüszített.

Valamit tennem kell. Megvan! Kyraval már idéztünk meg villámot. Ha sikerül elérnem, hogy a villám eltalálja a fát, az meggyullad. A tűztől pedig megijednek a tigrisek. Igaz Greg is elszelel, de majd visszajön.

-Add a kezed!- Szóltam Jessenek. Ő kábán az eget kémlelte.

-Már megkértem a tied tegnap, nem kell neked is az enyémet.

-Jaj, szedd össze magad kicsit!- Kértem.

-Jól van, jól van. Itt a kezem.- Azzal bele akart csapni a kezembe, de mellé ment.

Más esetbe nevettem volna ezen, de most kicsit durvább volt a helyzet.

Erősen koncentráltam. Láttam magam előtt a villámot, ahogy eltalálja a fát. A gondolat valósággá vált. Egy villám csapott bele az almafába, és lángba borult. A két tigris rémülten hátrált. Félelemmel nézték a tűzet. Egy perc múlva elrohantak két különböző irányba.

-Elmentek a szép cicusok.- Sóhajtott Jesse.

-Majd megkérem Greget, hogy a kedvedért változzon át.- Ígértem meg.

Lorelaihoz térdeltem. A lány jobb arcát találta el a tigris. Szerencsére nem mély a seb.

Kezdett magához térni. Ahogy kinyitotta a szemeit, láttam, hogy ma nem csajk Jess lesz kába.

-Mi történt?...- Suttogta Lorelai.

-Rád támadt egy tigris. Beviszünk a kórházba. Gyere!- Felsegítettem a földről. Nagyon gyenge volt. Mintha egy rongybabát fognék. A derekát átölelve vezetnem a kocsimhoz. Jesse kinyitotta nekem a hátsó ülést. Beültettem a barátnőmet, Jesset beparancsoltam az anyósülésre. Indulhattunk is a kórházba.

A városi kórházba vittem, amibe Colin az orvos. Ő az egyik barátom. Az elsők között volt, akinek megmentettem az életét. Azóta ő foltoz össze minket, ha kell.

A recepción rögtön őt hívtam. Két perc múlva tartott felénk. Fehérköpenyt viselt szokás szerint, a nyakába azzal a mütyürrel, amivel megvizsgálják az embert. Szelíd barna szemei elárulták, hogy meg se lepődött, hogy itt talál. Angyali mosollyal köszöntem.

-Szia doki!

-Szia! Csoda lenne, ha egy hónapba egyszer ne látnálak itt.- Dörzsölte meg sötét barna rövid haját.

-Veszélyes világba élek.

-Most ki?- Kérdezte.

-Lorelai.

-Hogyan?

-Állat támadás.

-Hol?

-Az arcán.

-Hozd!

Gyors diagnózis volt. Minek fecsérelni az időt összetett mondatokra? Lorelai a saját lábán ment be a rendelőbe. Colin kitisztította a sebet, majd bekötötte. Beadott egy tetanusz injekciót neki, és el is mehet. Még nyalókát is kapott, a poén kedvéért.

Én kint maradtam a váróba Jessevel. Szerintem senki se hinné el, hogy aki az ölembe hajtott fejjel alszik, egy bérgyilkos. A haját simogattam, amíg vártunk. Ki kéne szúrnom vele, és Colinnal bent tartatnom egy estére.

Na jó azt nem, de megkérem, hogy vizsgálja meg.

Háromnegyed óra múlva Lorelai mosolyogva jött ki Colinnal a vizsgálóból.

-Látom jó kislány voltál. Én sose kapok nyalókát.- Jegyeztem meg rosszallóan. Persze, csak vicceltem.

-Mert mindig nyafogsz.- Mondta Colin.

-Nem is igaz! Megmarad a barátnőm?

-Aha. Elmesélte, hogy mi támadta meg. Tigris.- Nézett rám a doki.

-Alakváltó.- Halkítottam le a hangom.

-Cicák.- Motyogta Jesse, és aludt tovább.

-Neki meg mi baja?- Guggolt le Colin.

-Megfázott. Az istenért nem maradt volna otthon aludni.

Colin megnézte Jesse homlokát. Rosszallóan ráncolta a homlokát.

-Ti aztán tényleg tökéletes pár vagytok. Lázas.- Mondta.

Felébresztette Jesset, és most őt vitte be a rendelőbe. Lorelai leült mellém.

-Most te hajtod a fejed az ölembe?- Kérdeztem.

-Nem, kösz. Hogy zavartátok el a tigrist?

-Greg átváltozott, és neki támadt. Aztán tűzet csináltunk, és elszaladt mindkettő.

-Az egyik már visszaszaladt.- Jegyezte meg Lorelai. Greg futólépésbe közeledett felénk. Ledobta magát Lorelai mellé, és szórósan magához ölelte.

-Jól vagy kicsim?- Kérdezte aggódva.

-Még élek, úgyhogy igen.

-Sajnálom, ami történt. Rabe, amit láttál…

-Ne kezdj bele most a magyarázkodásba! Alakváltó vagy. Inkább vidd haza Loryt, és maradj vele. Holnap mindent megbeszélünk.- Vágtam a szavába.

-Kösz.

Legyintettem. Hosszú volt ez a nap.

Lássuk, mit tudunk: Greg alakváltó. Tigris. A megölt nőt is tigris támadta meg. Ezek szerint egy másik, ami Lorelait is. Vajon miért támadta meg őket? Mi a közös egy újságíróba, és egy marketingesbe? Azon kívül, hogy egyik se egy hálás szakma?

Ezenkívül: Lorelai apja Bishop, aki mindenkit ki akar nyírni, aki nem átlagos ember.

Van még valami? Ennyi is elég egy hétvégére.

Colin visszajött hozzám.

-Jessenek torokgyulladása van. Adtam neki gyógyszert. Befektettem az egyik ágyba. Reggelig fel se ébred, viszont jobban lesz.

-Rendben. Köszönöm.

-Beteg, vagy sérült még valaki közületek?- Mosolygott a doki.

-Lehet Henry és Kyra belebetegedik, hogy, ma este Henry szüleinél kell vacsizniuk. Vagy Logan és Jaziri abba, hogy nem látják be, hogy vonzódnak egymáshoz.- Somolyogtam.- Amúgy is eljöttem volna ma hozzád. Van egy nagy hírem.

-Mi az?- Csillant fel Colin szeme.

-Jesse tegnap megkérte a kezem.- Mutattam a gyűrűm.

-Megint?- Kérdezte Colin pajkos mosoly kíséretébe.

-Igen megint.- Öltöttem nyelvet rá.

-Gratulálok! Megbékéltél a munkájával?

-Köszi. Aha, meg. Egyiptom után rájöttem, hogy nincs semmi rossz benne. Leszámítva, hogy nem hagyj túlélőt maga után.- Válaszoltam. Megszólalt a csipogója.

-Mennem kell. Gyere át Jessevel vacsira egyik este.

-Rendben. Várunk Kyra buliján holnap.

-Ott leszek.- Ígérte meg Colin.

Elköszöntünk egymástól. Nem mentem haza, hanem a Villámcsapás-ba tértem be. Beszélni akartam Brievel.