2. Fejezet

Elmélyülten tanulmányoztam a következő értekezlet aktáját, amikor megszólalt a belső telefon.

Mandy, a titkárnőm volt az.

-Mond Mandy!- Nyomtam le a gombot, a szememet le se véve az anyagról. Mi a szöszért akarunk mi virágot exportálni? Ez is Peggy nénikém agyából pattant ki. Meg se lepődöm. Ha nem lenne 20% részesedése a cégből, már kidobta volna.

-Mr. Sztevosz szeretne beszélni önnel.- Mondta Mandy. Olyan álmodozó sóhajjal ejtette ki Jesse nevét, hogy azt nem lehetett nem észre venni. A pasim pusztán a megjelenésével leveszi a nőket a lábáról. Ha még beveti a szívdöglesztő mosolyát, akkor teljesen megsemmisíti a csajokat. Az én merev titkárnőmet meg előszeretettel küldte padlóra.

-Engedje be! Mellesleg emlékeztetném, hogy ő a barátom, úgyhogy fogja vissza magát.

Nem! Nem vagyok féltékeny. Csak tudja meg Mandy, hogy hol a helye.

-Igen asszonyom. Elnézést!- Szedte össze magát.

Bólintottam, és bontottam a kapcsolatot. Az ajtóm nyílt. Jesse pedig belépett a tágas irodámba. Ma is istenien nézett ki. Természetesen farmert vett fel, hozzá vörös inget. Eskü nem direkt öltöztünk ma egyen vörösbe. Tekintve, hogy előbb jöttem el otthonról. A gyönyörű dús fekete haját szépen befésülte. Na igen ő aztán nagyon oda figyel a hajára. Arra a legbüszkébb. Mindent imádok a pasiba, de a mélykék szemeit pláne. Görög lévén a bőre kellemes barna. A szeme színét az Ír őseinek köszönheti, hiszen az apja az.

Ha mosolyog, kivillan szabályos, szép fehér fogsora.

Csodálkoznak még, hogy miért döglenek utána a nők? De ő csak az enyém!

Most kicsit morcinak tűnt. Az asztalomhoz sétált, és ledobta magát a vendégszékbe.

-Szia!- Köszöntem.

-Szia! Kezd nagyon elegem lenni az unokabátyádból.

-Jöttél a főnök néninek panaszkodni?- Ugrattam, ő erre gúnyosan elhúzta a száját.- Na mit csinált megint?

-Óh, csak közölte, hogy ugye tudom, hogy két éven belül Loganhez kell menned.

-Kapja be! Te meg mi a francnak foglalkozol vele?!- Hőbörögtem. Erre ő pajkosan elmosolyodott. Én vagyok a hülye, hogy komolyan vettem.

- Imádom, amikor egyik percről a másikra felkapod a vizet. Másért jöttem.

Csúnyán néztem rá.

-Előbb én mondom el, amit akarok, ha már bepaliztál. Holnap este jótékonysági műkorcsolya verseny lesz, utána állófogadás. Kiöltözős buli

-Már emlékszem, mit utáltam a kapcsolatunkba.

- Túl fogod élni.

- Aha, de ezért jutalom jár. Amúgy szeretem a korit.

- Az lehet, csak korizni nem tudsz.- Emlékeztettem vigyorogva.

- Na hagyj békén!- állt fel, és áthajolt az asztal felett, hogy megcsókoljon.- Ja amúgy el kell mennem. 250 ezer dolláros dolgom van.- Morogta a csók közbe.

- Oké, de levonom a fizetésedből.- Markoltam a hajába, és közelebb húztam.

- Nem is adsz fizut.- Szakította el az ajkait az enyémétől.

-Tudom, nem is arra gondoltam.- Kacsintottam kacéran.

- Na jó, mentem.- Fordult sarkon. Vigyorogva nézett vissza. Kinyitotta az ajtót, és beleütközött Loganbe.- Bocsi. Sziasztok!

-Szia!- Köszönt Logan.- Ebbe meg mi ütött?- Mutatott az elszelelő Jesse után Logan.

-Csak munkája akadt. Mi járatba?

-Lemondták a tárgyalást. Végeztünk mára.- Csukta be maga után az ajtót Logan.

-Éljen! Péntek délután van, a pasim meg elment életet menteni 250 ezer dollárért.

-Jazirivel csak este találkozom. Ha van kedved menjünk el a Villámcsapásba, igyunk valamit, és nézzük át újra a végrendeletet!

-Jó ötlet!- Álltam fel. Magamra vettem a fekete bőrkabátom, és a kocsim kulcsát.

A Villámcsapás Brie és Jesse közös szórakozóhelye. Brienek volt már egy bárja, de azt porig égette egy őrült vudupap.

Jesse ideköltözésekor társult a vámpírnővel, és megnyitották a bárt, ami mellesleg a már említett papé volt. Az élet vicces néha.

A helyet nagyon felkapták. A fiatalok 90%-a ide jött esténként. Nem is csoda. Mindig élő zene van, amit Jesse együttese szolgáltat. Aki táncolás helyet inkább ücsörögne, és beszélgetne az finom ételek, és italok közül válogathat.

Mi napközbe gyakran itt találkozunk. Ebédidőbe például mindig itt eszünk. Napközben ugyanis étteremként üzemel a hely.

Most Loganen és rajtam kívül, csak egy ötfős baráti társaság volt.

Beültünk az egyik bokszba.

Summer kedves mosollyal máris ott termet. Ő azon kevesek egyike, aki nem vámpír. A nappali műszak egyetemista lányokból állt. A városunkba csak női vámpírok vannak. Sose kérdeztem meg Briet, hogy miért van ez. Talán, mert a férfi vámpírok hatalom éhesebbek, és Brie pozíciójára törnének. Alkalomadtán, lehet, rákérdezek.

Summer 18 éves csinos vörös hajú lány. Fekete nadrágot, és vajszínű pulcsit viselt. A kezébe egy jegyzetfüzetet tartott.

-Sziasztok! Mit hozhatok?

-Én egy forró kávét kérek, és csokis sütit.

-Sose eszel rendesen.- jegyezte meg Logan. Villantottam felé egy mosolyt. Minden barátomat az őrületbe kergetem a mértéktelen kávé fogyasztásommal, és egészségtelen táplálkozásommal.

-Én már csak ilyen vagyok. Na jó! Kérek előbb rántott sajtot rizzsel, csakhogy Logan megnyugodhasson. Még a végén megint beköp Jessenek, ő meg belém diktál majd egy háromfogásos vacsorát.- Változtattam a rendelésemen.

-Én Milánói spagettit kérek, és egy Pepsit.- Mondta Logan.

-Na te meg mindig olaszt eszel.

- Nemzetérzelmű vagyok.- Mosolygott rám.

Logan olasz származású volt. Ha jobban megnézzük a baráti körömet, meg magamat egyikünk se izzig-vérig amcsi. Logan olasz, Jesse görög és ír, Henrybe angol vér van. Kyraba egyiptomi, Lorelaiba francia, Jaziribe egyiptomi, bennem magyar.

Summer nevetve írta fel a rendelést, és elment.

-Na lássuk a végrendeletet!- Vettem elő a dokumentumot.

-Az öcsém hazajött.- Mesélte Logan.

Megdöbbentem. Greg egyetemre járt. Még nyári szünetbe se jött haza. Most meg a szemeszter közepén hazaállít?

-Kirúgták a suliból?- Kérdeztem.

-Dehogy! A barátnőjével balhézott össze. Erre ő haza rohant.

-Van barátnője?- Lepődtem meg.

-Két hónapja.

-Ki? Ismered?- dőltem előre az asztalon.
-Jaj, de kíváncsi valaki.- Fricskázta meg az orrom Logan.

A beszélgetés abbamaradt, mert Lorelai csörtetett be az ajtón. Hosszú szőke haja, mint egy zászló, úgy úszott a levegőbe. Zöld szemei dühtől izzottak. Valami nagyon felhúzta. Oda szólt Sumerrnek, hogy egy jó erős feketekávét kér, de azonnal, majd célba vette az asztalunk. Magas sarkú csizmájának a kopogása elnyomta a halk zenét, ami a zenegépből szólt. 

Fekete motoros bőrkabátját ledobta az enyém mellé. Idegesen keresztbe tette farmerba bújtatott lábát.

-Sziasztok!- Könyökölt az asztalra.

-Szia! Mi húzott fel ennyire?- Kérdezte Logan.

-Nagyon, de nagyon pocsék napom van.- Nézett kihúzott szemekkel a srácra Lorelai.

-Mesélj!- Kértem.

-Délelőtt a főszerkesztő közölte, hogy jobb lenne, ha csipkedném magam a cikkeim megírásával, és nem húznám az időt a hülye utána járással. Persze, én újfent elmondtam, hogy nem írok le semmit, amíg nem tudom, hogy igaz-e. Erre ő: A szöszmötölése miatt lekéssük a lapzártát, és a mai hír, holnap már nem lesz az. Hát kapja be! Délután pedig beállított a barátom egy csokor vörös rózsával, hogy bocsássak meg neki.

-A barátodat nem Gregnek hívják?- Kérdezte Logan.

-De. Honnan tudod?

-Onnan, hogy ő az öcsém.

-Tényleg?- Pislogott nagyokat Lorelai.- Azt hittem, hogy csak névrokonok vagytok. Sose mondta hogy van testvére. A családjáról még sose beszélt.

-Ez rá vall.- Morogta Logan.

-Az öcséd tanulhatna némi jó modort tőled.

Summer megérkezett a rendeléssel. Megköszöntök, majd neki látunk enni.

-És kibékültél a kis Taylorral?- Kérdeztem.

-Holnap délelőtt beszélünk. Ma este fellépés van, előtte próba. Persze, ha Jess idejébe ideér.

-Szerintem kezdjétek el nélküle! Ügye akadt.

-Tudom, felhívott. Ő tud szólni előre, ha késik, nem úgy, mint egyesek.- Kortyolt nagyot a kávéjából Lorelai.

Úgy döntöttem nem feszegetjük tovább a Greg ügyet. Témát váltottam, és elkezdtünk a végrendeletről elmélkedni. Valami szemet szúrt azért. Egy szóval sincs megemlítve, hogy esetleg Greg megkapná-e a vagyont, ha megnősül?