2. fejezet

Alig olvastam 50 oldalt, mikor újfent nekiállt csipákolni a telóm. Mi a fene?! Én lettem az ügyeletes telefonos kisasszony?
- Jazzy te miért nem vagy moziban? – vettem fel.
- Mert este megyünk, mondjuk azért. Vissza kell jönnöd a múzeumba. Vagyis előbb a reptérre.
- Miért?
- Megjöttek a gladiátornők. – vágta ki büszkén.
- Azok nem csak napok múlva érkeznek? – értetlenkedtem.
- Kicsit elcsacsogtam az olaszokkal, és hamarabb elküldték. – na ha Jaziri „elcsacsogott” velük, akkor a csillagokat is fénypostával küldenék, csakhogy megszabaduljanak tőle.
- Kitalálom, a végén az összes talján sírva könyörgött az életéért és a telefonok előtt térdelt. – cukkoltam, nem hatotta meg a dolog csak belenevetett a telefonba.
- Nem, egész kíméletes voltam velük. Na csipked magad lent várlak. Megyünk a reptérre.
- És ha éppen más dolgom lenne? – érdeklődtem.
- Jó duma, ismerlek. Na indulj! – letette. Persze, hogy ismer, mint a rossz pénzt. Kaptam a kabátom és mentem. Két óra, bőven visszaérek ötre. Ha már addigra hazaparancsoltam Henryt is, milyen gáz volna, ha én nem lennék itt!
Jazzy a járdaszélen parkolt a tilosban. Olyan apróságok, mint a kresz ritkán érdekli.
- Egyszer elviszik a kocsid. – szálltam be én is.
- Te hibád lesz, mert nem siettél. – vigyorgott.
- Kend csak rám. Azért vagyok, használj csak lábtörlőnek… - színészkedtem.
- Ne drámázz. – nevetett. A repülőtér felé főleg a múzeum dolgairól beszélgettünk.
Apróka probléma adódott, mikor megkérdezték, mit akarunk behozni az országba. Mi töredelmesen bevallottuk, hogy három hullát. A csávó, aki a papírokat intézte, nem hitte el.
- Kicsit idősebbek, mint 2000 évesek. – tette hozzá Jaziri. Sűrűn bólogattam. Végül megoldottuk a dolgot. Addigra a kisteherautó is odaért, ami elviszi a múzeumba a gladiátornőket. Mi Jazzyvel követtük.
- Na kipakoljuk most? – kérdezte.
- Belenézünk. Nem állunk neki elpakolni, mert hajnalig itt ragadunk. – válaszoltam.
- És akkor úgy elkésünk mindenhonnan, mint a pinty. – bólogatott.
Ennek ellenére nem bírtunk magunkkal és elkezdtük kicsomagolni a ládákat. Három külön ládában voltak a csontok. Persze az olaszokat nem érdekelte, hogy egybe hozzák meg őket így most kirakósozhatunk. Fölvettem az egyik koponyát, a bal halántékán egy hatalmas lyuk tátongott.
- Jól fejbe verték szegényt. – fintorogtam.
- Az tuti, viszont ezt a felkarcsontot nézd, röptiben vagy hat helyet látok, ahol eltört. Profi volt, aki összerakta. – dicsérte a rég halott dokit. Negyedötig szórakoztunk, mikor megláttam mennyi az idő, elkáromkodtam magam.
- Hazavigyelek? – nézett rám.
- Jó lenne. Tudod milyen műsor lesz ma a Villámcsapásban? – elindultunk kifelé.
- Arra gondolsz, hogy Jesse megkéri Rabe kezét?
- Szóval Henry felhívta Logant.
- Jól ellenőrzöd a pasid, trükkös. – a bejáratnál intettünk a biztonsági őrnek.
- Csak ténymegállapítottam.
- Ez jó. De igen szólt, Logan meg elmondta nekem. Éjfélre visszaérünk. Sose láttam pasit, aki így kérte volna meg a barátnője kezét.
- Romantikus lesz az biztos. – bekászálódtunk a kocsiba és elindultunk.
- Segítek a szervezésben ám, csak mondd, mit tegyek.
- Azt se tudom, hogy kell esküvőt szervezni! Majd megérdeklődjük Rabet, mit akar, aztán onnan majd kialakul. Aprópó! Holnap egy családi vacsira kell mennem Henry szüleihez, tudsz kölcsönadni nekem valami emberi göncöt? – váltottam témát.
- Jó kérdés majd körülnézek. De mi lenne, ha vennél egyet?
- Csoda. Utálok vásárolni.
- Szóval akkor holnap délelőtt összeszedlek és elmegyünk keresni neked egy rucit. – csapta össze a tenyerét. Óhh mami kellett nekem megszólalni!! Én ott fogok elvérezni. Ennyi Kyra, caputt, exit! Átkölthetsz a másvilágba.
- Ne vágj ilyen savanyú képet, nem lefejezni viszlek. – hazaértünk. Nem hatotta meg, hogy nem lelkesedek a vásárlásért. Rendületlenül vigyorgott. Lehet szerelmes.
- Kösz a fuvart, este gyertek.
- Naná, holnap pedig 11re jövök érted. – becsapta a kocsiajtót, elmentében integettem neki. Fogtam a fejem, mikor áthajtott egy piroson. Legyintettem, itt már csak a fohászkodás segít. A csaj ötösével fogyasztja az őrangyalokat.

- Merre jártatok Jazirivel? – észre se vettem Henryt.
- Szia! Most hozták a gladiátorainkat, elmentünk értük. – átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
- Félelmetes a kolléganőd. – jegyezte meg, a derekamra tette a kezét, és birtokba vette a nyakam.
- Tudom. Mi hír a bűnüldözésnél?
- Semmi jó, de a fickót már elkaptuk. Azt hitte, nyugodt lélekkel leszúrhatja a barátnőjét. Tévedett. – hallgattam a rövid összefoglalót.
Vacsorázni a Villámcsapásban fogunk, csak átöltözni mentünk fel. Nem telt el félóra és már indultunk is. Még így is nyitás előtt értünk oda, de parkolóhelyet alig találtunk. Az utcán összetalálkoztunk Jessevel.
- Sziasztok! – bevártuk a srácot, amíg utolért minket.
- Na izgulsz már? – kérdeztem.
- Veszettül.
- Nyugi öregem a gyűrűt vissza lehet váltani, nem? – kapásból lekevertem egy taslát Henrynek.
- Ne szemétkedj! – szóltam rá szigorúan.
- Igenis asszonyom! – utáltam az akaratgyöngeségem. A gyerekes vigyora miatt sose fogok tudni rá istenigazából haragudni.
- Tendáljunk befelé. Jesse, ma beszélgettünk Jazzyvel, az esküvőszervezést bízd ránk, ja és be fogjuk szervezni Loryt is. Úgyhogy csak bírd rá Rabet, hogy igent mondjon.
- Kösz, lekötelezel egy életre. – hálálkodott.
- Nincs mit. – adtam neki egy puszit.
- Én is kérek. – húzott el Henry.
- Ugyan mire föl? Majd kapsz, na gyerünk! – indultam befelé.
Egyből megláttuk Rabet és Logant az egyik asztalnál. Egy kupac papír hevert előttük. Jesse elment valamerre. Mi a két cégvezetőt vettük célba.
-Szép estét! Áthelyeztétek az irodátokat? – ma nagyon formában van a nyomozóm.
-Négy óra óta itt vagyunk. Ma korán végeztünk. Milyen napotok volt? – kérdezte Rabe. Tételesen felsoroltuk a nap eseményeit. Megérdeklődtem mire jutottak a végrendelettel, mint kiderült nem sokra. Végre Jesse is odaért, leült a barátnőm mellé, aki nem is tudja, hogy mindjárt menyasszonnyá lép elő. Ezen, magamban mosolyogtam. Összenéztünk Jessevel, ő tudta mitől somolygok. Elkapta Rabe kezét és megcsókolta, majd elindult próbálni.
- Semmit se változtatok. Még mindig ugyanolyan szép pár vagytok. – mondtam.
- Te se panaszkodhatsz Henryvel. Öröm rátok nézni. – vágta rá. Mielőtt azonban elmélyedhettünk volna a rózsaszín nyálban Logan bejelentette, hogy mennie kell.
-Hova rohansz? – kérdezte Henry.
- Moziba mennek Jazirivel. – válaszoltam én.
- Ahh… - sípcsonton rúgtam. Logan csak legyintett, már le se állt veszekedni velünk, tudta, hogy semmi esélye ellenünk.
- Remélem, tudja mit vállal be Jazzyvel. – sóhajtottam.
- Ugyan miért? – pillantott rám kérdőn Rabe.
- Jaziri rosszabb, mint egy tűzvész. Egy marék behiganyozott vízibolhát könnyebb kordában tartani. És ehhez add hozzá, hogy hiperaktív. Bár szerintem összeillenek. – vontam vállat.
- Mintha mi olyan egyszerű esetek lennénk. – mondta Rabe.
- Szerintem kifejezetten angyaliak vagyunk.
- Mi lenne, ha inkább az illetékeseket kérdeznétek? – vágott közbe Henry.
- Minek kérdezzük, ha tudjuk? – fordultam felé.
- Leszavaztunk. – bólogatott a barátnőm is.

Közben a vendégek is megérkeztek. Szinte percek alatt elfogytak az asztalok és a pultnál is nehezen lehetett csak szabad széket találni. Rabe magunkra hagyott, és beállt segíteni. Mi szereztünk vacsorát, aztán csak vártunk. Éjfél előtt megérkezett Jazzy és Logan, odaültek hozzánk.
- Ugye nem késtünk? Olyan forgalom van, mindenkit most kapott el az álmatlanság. – mesélte Jazzy, látszott rajtuk, hogy tényleg rohantak.
- Éppen időben még van öt perc. – mondtam.
- És jó volt a film? – kérdezte Henry.
- Persze, leszámítva, hogy őfelsége miatt majdnem meglincseltek. – vigyorgott Logan.
- Héé, az a nő kezdte, aki előttünk ült, kellett neki a pasijával smárolni. Nem az ő fejükre vagyok kíváncsi. Minek vesz az ilyen mozijegyet? Maradjon otthon. – füstölgött a csaj.
- Egyetértek, de nem kellett volna hátba verni őket. Meg talán az arab átkot se kellet volna elsütni. – nem látszott Loganen, hogy nagyon bánta volna a műsort. Elnevettem magamat, ahogy elképzeltem a jelenetet.
Pontban éjfélkor a lekapcsolták a lámpákat. Lory átült a zongorához. Mintegy varázsütésre kiürült a táncparkett is. Jesse belekezdett egy szerelmes számba. Sanda gyanúm, hogy ez lesz a közönség kedvence az elkövetkező párszáz évben. Nekidőltem Henrynek, és néztem, ahogy Jess kivezeti a barátnőmet a bárpult mögül. Raben látszott, hogy meghatotta a dal, de nem esett le neki, hogy mi következik majd. Mikor Jesse fél térdre ereszkedett előtte, talán már sejtette, hogy mitől döglik a légy. A srác előhalászta a gyűrűt és elhangzott az ominózus mondat.
- Rabe. Hozzám jössz feleségül?
- Igen! – válaszolta gondolkodás nélkül. Mi négyen egymásra néztünk és elmosolyodtunk. A jelenlévők éljeneztek. Hátakkor lagzira fel emberek. Február itt liheg a nyakunkba. Ugyan nem mondták, de biztos vagyok benne, hogy február 14én lesz az esküvő.
- Találtam egy ruhaszalont, ahol beszerezhetjük az esküvői ruhát. Azt mondták bent, hogy akármilyen igényt kielégítenek. – esküszöm, mintha Jazzy szemében könnyeket láttam volna. Mi az isten, meghatódott a csaj?!
- Rendezvényszervezői irodát nem nyitottál még? – kérdeztem.
- Ha megunom a régészkedést fogok. – nevetett.

Hajnal volt már, mikor végre hazakeveredtünk. Nem semmi egy nap volt annyi szent. A holnap kicsit necces lesz, de elvégre túl kell élni, nem? Még kifutotta az agyam, mielőtt bezuhantam az ágyba, hogy behúzzam a sötétítőket.