18. Fejezet

Otthon

Napok teltek el az egyiptomi ügy óta. Első dolgom egy forró habfürdő volt, és kiadós alvás. Olyan szépen lebarnultam, hogy csak na! Remélem, nem kopik le a télen. A homlokomra került egy ragtapasz. Nagy szerencsém volt.

Jesse senkihez se szólt egy szót sem, amióta haza jöttünk. Mi nem erőltettük. Majd beszél róla, ha akar. Egyelőre inkább munkába temetkezett. Délelőtt a cégnél végezte a munkáját, délután az együttesével gyakorolt, zenét írt, este pedig a Villámcsapás ügyeit intézte Brievel.

Csak aludni járt haza. Péntek este lesz a Villámcsapás megnyitója. Aznap az irodámba voltam. Logan apjának végrendeletét olvastam. Találnunk kell egy kiskaput, mert a jelek szerint nem fogok hozzá menni feleségül két éven belül, és akkor Logan bukta az egész vagyonát.

Negyedjére olvastam a dokumentumot, már kívülről fújtam. Kiutat nem láttam.

-Ajh!- Dobtam le sóhajtva az asztalomra a papírokat, és hátradőltem.

Nyílt az irodám ajtaja. Logan sétált be sötétkék öltönybe. A szemüvegét ma kontaktlencsével helyettesítette. A kezén króm karóra volt. Csak a szája szegletébe emlékeztette, egy kis seb a hét eleji leszámolásra. Jól nézett ki, de már csak barátságot éreztem iránta. Semmi szerelmes érzelem. Amikor hazajöttünk megbeszéltük a dolgainkat. Kiszerettünk egymásból, egyszerűen kihunyt a szerelem lángja.

-Szia!- Köszönt.

-Szia! Tudod mi a legtrébb a szemfestékbe? Nem dörgölheted meg a szemed.

Logan elmosolyodott.

-Ilyenkor örülök, hogy pasinak születettem.- Sétált mellém, és az asztalnak dőlt.

-Mázlista.

-Nem találtál te se kiutat?- Emelte fel a végrendeletet.

-Nem. Ha nem veszel feleségül a vagyont egyenlő arányba a családod kapja.

-Az egyetlen esély, ha kinyírjuk az egész famíliámat.

-Gyilkosságról pár évig nem akarok hallani.- Jegyeztem meg.

-Jesse még mindig nem beszél a történtekről?

-Nem.- dőltem előre, és az asztalra könyököltem.- A munkájába temetkezik. Reggel korán elmegy, este pedig későn jön haza. Végkimerülésig hajtja magát.

-Úgy ismertem meg Jesset, hogy ő olyan ember, aki nem beszél a gondjairól. Magába zárja, és próbálja eltemetni. Beszélj vele! Ne várj arra, hogy ő kezdjen bele!

-Igazad van.- Értettem egyet.- Igazából eddig én se akartam beszélni erről. Mégis csak végignéztem, ahogy megkínozza, és megöli azt a patkányt.

-Megérdemelte. Jess meg te pedig azt, hogy elmondjátok egymásnak, hogy mit éreztek.

Felnéztem Loganre. Az arca komolyságot, törődést tükrözött.

-Tartod a frontot?

-Tűnj el!- Vigyorodott el.

Visszamosolyogtam rá. Gyorsan felkaptam a bőrkabátom, és már ott se voltam.

Jesset a Villámcsapásba találtam meg. A zenegépből szomorú szám szólt, ami az elmúlásról szólt. Elég depis.

A srác a bárpulton könyökölt, és egy zöld színű koktélt forgatott a kezébe. Fekete haja a szemébe lógott. Leültem a mellette lévő székre. Jesse rám se nézett.

-Szia! Pocsékul festesz.

-Úgy is érzem magam. Mibe segíthetek Becky?

-Semmibe. Én akarok segíteni neked. Azóta a nap óta egy szót se szóltál hozzám, vagy a többiekhez. Mit érzel most, hogy a nővéred gyilkosát megölted?- Vágtam bele a közepébe.

-Ürességet. Azt hittem, jobb lesz. Valóban viszont csak a bosszúvágy szűnt meg. Most még jobban hiányzik Miranda. Pont, ahogy jósoltad.- tette le a poharat az asztalra Jesse.

-Sajnálom. A fájdalom enyhül, de nem múlik el.

-Sejtettem. Felhívtam anyáékat. Megkönnyebbültek, hogy vége, és egybe vagyunk. Sokszor csókolnak. Egy-két hétre haza utazom hozzájuk. Nem akarsz velem jönni? Anya nagyon szeretné.

-Már, hogy ne akarnék? A szüleid olyanok, mintha az enyimék lennének.

-Reméltem, hogy ezt mondod.

Végre megjelent egy apró mosoly Jesse arcán. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megöleljem.

-Gyere ide drágám!- Azzal felálltam, és megöleltem.

Meglepetésemre Jesse elsírta magát. Számíthattam volna erre. Nem volt az a fajta pasi, aki sír. Tökös legénynek mutatta magát mindig. Én voltam az egyetlen, akinek kimutatta a valódi érzéseit. Szorosan magamhoz öleltem, és vigasztaltam.

Pár perc múlva elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Szeretlek Becky.

-Óh, tudom én! Én is szeretlek téged- Legyintettem mosolyogva.

-Tudom.- Mosolygott végre boldogan.

Jesse felállt, és szenvedélyesen megcsókolt. A zenegép egy vidámabb számra váltott.

Két óra múlva megnyitotta kapuit a Villámcsapás. Oltári jó buli volt, teltházzal. Jesse és a bandája mindent beleadtak a zenélésbe. Lorelai nagyon jól énekelt. A fiatalok táncoltak. A felszolgálok nagy része Brie vámpírlányaiból állt. Kyra és Henry végigtáncolták az estét. Logan Jazirivel beszélgetett az egyik asztalnál.

Engem Jesse befogott mind gitárost maga mellé. Az estét egy új számmal zártuk, amit Jess írt két napja, és egy órám volt begyakorolni.

Csak mi tudtuk, hogy az egyiptomi ügyről szól a szám.

Vége a 3. résznek