16. Fejezet

Reggeli családi körben

Úgy ébredtem fel, hogy teljesen jól érzem magam. Mintha egyetlen este alatt meggyógyultam volna. A jobb oldalamra fordultam. Kyra a hasán feküdt, és még aludt. Meglepetésemre Lorelai ült az ágya szélén, és valamivel a barátnőm hátát kenegette. Közben, talán, latinul mormogott.

A latin kimaradt a nyelvtudásomból. A német, magyar, olasz, arab, görög éppen elég volt. Kellemes illat csapta meg az orrom. Gyógynövényekbe csak minimálisan voltam otthon.

Lorelai befejezve, amit csinált, nyakig betakarta Kyrat.

Felállt, és akkor meglátott. Egy pillanatra se jött zavarba.

-Óh jó reggelt!- Köszönt.- Hogy érzed magad?

-Majd kicsattanok.- Feleltem, és felültem.

Lorelai az ágyamhoz lépett.

-Ezt örömmel hallom. Ezek szerint működött.- Mosolygott.

-Mi működött?- Kérdeztem. Lövésem sincs, miről beszél.

Megfogta a kezemet, és leszedte a kötést a karomról. Nini! Sehol egy vágás. Az anyja!

Csodálkozva néztem a karom, majd a többi sérülésről levettem a kötést, de sehol semmi.

Lory elégedetten mosolygott.

-Ezt, hogy csináltad?- Néztem rá.

-Boszorkány vagyok.- Válaszolta büszkén.

A III. Világháború óta, amit Vallásháborúnak is emlegetnek, boszorkánynak lenni csodálatos dolog. Megfordult a vallások aránya. A keresztények abszolúte kisebbségbe kerültek. Az országok egymás után dobták el a hittüket. A lista utolsó előtti helyezettje a muzulmán hitt lett. A buddhisták, és más kisebb vallások képviselői megkapták a képzeltbeli harmadik helyet. A második helyen végeztek a már elfelejtett vallások. Ilyen például az ókori Görög hitvilág, vagy az egyiptomi istenek. A görögök visszatértek Zeuszhoz, az egyiptomiak pedig Réékhez. Jómagam a görög vallást vettem fel. Az első hely pedig a Wicca hívőket illette meg. A világ 61 %-a mágiába hisz.

-De jó! Irigyellek a varázserőd miatt.- Lelkendeztem.

-Ugyan! Neked is sokkal jobb képességeid vannak.- Legyintett szerényen.- Kyra is meggyógyul, mire felébred. Neked elég volt este bekennem a sérüléseidet. Kyrat még egyszer le kellett kezelnem. Neki csúnyábbak a sérülései.

-Egy főnyeremény vagy!- Dobtam le magamról a takarót.- Gyorsan felöltözöm, és folytathatjuk a beszélgetést.

-Rendben. Addig megnézem, mi van az éléstárban.

-Oké!

Amint Lorelai kiment levettem a hálóingem. Jesse még este adott egy kupac ruhát. Fekete farmert és egy királykék inget, ami az övé. Anno mindig elcsentem eme ruhadarabját. Lehet hülyeség, de szeretem a pasi ingeket, főleg az övéit. Gyorsan magamra kaptam a göncöket. A hajamat összekötöttem.

A lábamra felhúztam a kényelmes edzőcipőt. Halkan kimentem a szobából, nehogy Kyrat felébresszem.

A konyha a földszinten volt. Jesse és Henry már a bazi nagy asztalnál mézes kenyeret ettek.

-Sziasztok fiúk!- Köszöntem.

-Szia! Kérsz reggelit?- Kérdezte Henry.

-Persze!- Ültem le közéjük.

-Hogy érzed magad?- Ez Jesse volt.

-Istenien. Lorelai meggyógyított.

-Hallottunk róla. Ügyes a kislány.

-Köszönöm.- Köszönte meg Lorelai. A kezébe egy halom gyümölcs és süti volt.- Sajnos kávét nem találtam.- Tette le az asztalra a kaját.

-Kár. Hetek óta nem ittam kávét.

-És élsz nélküle?- Lepődött meg Jesse.

-Vicces vagy.- Vigyorogtam rá.

-Ha már egyszer sikerült leszoknod róla, hiba lenne újra elkezdened inni.- Vetette fel Henry.

-Mondod te, aki ugyanúgy nem tud kávé nélkül élni.

Csibészesen elmosolyodott, amitől kis gödröcskék jelentek meg az arcán.

-Mond csak Lorelai, honnan ismered Briet?- Kérdezte Jesse.

-Az anyám francia volt. 20 évesen esett teherbe velem. Az apámat nem ismerem. 18 éves koromba meghalt. Magamra maradtam. Akkoriba kezdett kibontakozni a boszorkány vénám. Nem tudtam, mi történik velem. Anyám halála utáni este megjelent Brie a házunkba. Olyan természetességgel ült a nappaliban, mintha ott lakna. Azt mondta, hogy anyám barátnője, és megkérte, hogy ha vele történik valami, vegyen magához. Nem vitatkoztam vele. Minden szavát elhittem. Nem hazudott arról, hogy mi is ő valójában. Még este elmondta, hogy ő vámpír, és New Land Úrnője. Kiderült, hogy az anyám nem volt más, mint a párizsi Város Urának szeretője, és azért halt meg, mert a városba érkezett egy másik vámpír, aki meg akarta ölni Lucast. Az anyám pedig közbe avatkozott, és megölték. Briet és Lucast ugyanaz tette vámpírrá, így szinte testvérek. Lucas azt akarta, hogy vigyen magával Brie, mert nagy valószínűséggel engem is meg akarnak ölni. Nem hisztiztem, hogy maradni akarok, vagy ilyesmi. Szó nélkül összepakoltam a cuccaimat, és másnap este utaztam vele. Brienél laktam, és az egyik legnagyobb boszorkánytól tanultam mindent, amit tudok. Egyetemre Cambridgebe mentem. Egy hónapja tértem vissza, amikor Briet meg akarták ölni.

-Ez kimerítő válasz volt. Ahhoz képest, hogy Rabe meg én is régóta ismerjük Briet, sose mesélt rólad.- jegyezte meg Henry.

-Lucassal találkoztam Párizsban. A véremmel megmentettem az életét- Vetettem közbe.

- Nem beszélt rólam senkinek. Olyan, mint egy anyatigris. Fél, hogy bajom esik.

-Brie már csak ilyen.- Szólt Kyra.

Felé fordultunk. Nagyon jól nézett ki. Az arca egészséges színt öltött, a szemei alól eltűntek a karikák, és visszanyerte a fényűket is.

-Jó reggelt Napfény!- Köszöntöttem.

-Neked is királylány!- Vigyorgott. Célirányosan Henryhez ment, és szenvedélyesen megcsókolta. Jesse elismerően füttyentett.

-Esetleg vissza akartok menni a szobátokba?- Somolyogtam.

-Jó lenne, de arra nincs időnk.- Válaszolta már Henry ölébe ülve Kyra.

-Úgy látom, teljesen meggyógyultál.- Mondta Lorelai.

-Aha. Köszönöm!

-Nincs mit.

-Ha már meggyógyultatok, akkor el is indulhatnánk megölni Rashidot.- javasolta Jesse.

-Na! Mi ez a királyi többes? Már nem egyedül akarsz a falnak menni?- Csentem el egy darab sütit Jess tányérjáról.

-Szerinted hagyom, hogy még egyszer eltűnj a szemem elől?- Rángatta meg finoman a copfom.

-Ezek szerint nem.- Mosolyogtam, és megpusziltam.

-Amint Alex visszaért, indulhatunk.

-Rendben. Összepakolom a cuccaim. Becky! Velem jössz segíteni?- Állt fel Jesse.

Mióta kell neki segítség? Ez meglepő… vagy inkább mást akar? Mindjárt megtudom.

Követtem az emeletre a szobájába. Az ajtóban előreengedett.

-Na mi az? Már nem tudod összehajtogatni a ruháidat?- Sétáltam be.

-Nem… Vagyis igen.- Csukta be az ajtót.- Beszélnem kell veled. Nem halogathatom, mert lehet ez az utolsó alkalmam rá.

-Remélem nem halálodon vagy.- Viccelődtem. Nem értékelte. Láttam rajta, hogy szenved, hogy miként mondja el, amit akar.- Mi baj Jess?- Simogattam meg az arcát.

-Miután elraboltak nagyon kiakadtam. Henryvel össze is kaptunk. Ő mondta, hogy nyissam már ki a szemem, és lássam a fától az erdőt, hogy még mindig szerelmes vagy belém, és én is szeretlek téged. Igaza volt. Amióta eltűntettek, rettegtem, hogy nem látlak többé. Még a gondolat is őrjítő volt. Nem akarok úgy elmenni, kinyírni Rashidot, hogy nem mondtam meg neked, hogy szeretlek, és veled akarok lenni mindig. Lehet, ezt nem éljük túl, úgyhogy ezt tudnod kell.- Hadarta el egy szuszra. A monológ végén nagy kék szemekkel nézett rám.

Isteneim ilyen szépet még sose hallottam. Nagyon jól estek a szavai.

-Amikor megláttalak a házamba, már újra elcsábítottál. Egy hónapon keresztül próbáltam meggyőzni magam, hogy ez csak fellángolás, de napról napra jobban szerettelek újra. Azt hittem, a szeretkezésünk után, hogy te nem viszonzod ezt.

-Hülye voltam. Nagyon is, hogy viszonzom.- Ölelte át a derekam, és finoman közelebb húzott.- Adsz nekem egy utolsó esélyt?

-Naná! Most pedig csókolj meg végre.- Nevettem. Ő gyengéden megcsókolt. A nyaka köré fontam a karomat. Lehet, holnap meghalunk, de most már boldogan fogunk.