15. Fejezet

Haddelhadd után

Nem tudom meddig voltam öntudatlan állapotba. Lassan magamhoz tértem. A szobámba voltam egy nagy ágyban. A vörös takarót a vállamig húzták rám. Istentelenül sajgott a kezem, hátam, vállam.

Oldalra néztem Jesse és Lory beszélgettek az ágyam mellett.

A homlokomra hidegvizes-borogatást tettek. Hányinger kerülgetett.

A két bajtársam észrevette, hogy magamhoz tértem.

-Szia!- Köszöntött Lorelai.

-Hello! Meddig voltam eszméletlen?

-Öt órát. Azt hittük magadhoz se térsz. Sok vért vesztettél.- Felelte Jesse szigorúan a szemembe nézve.

Álltam a tekintetét. Most miért haragszik rám?

Lory észrevette, hogy neki most kívül tágasabb lenne, mert itt mindjárt veszekedés lesz.

-Khm… Ránézek Kyrara!- Azzal elhúzta a csíkot. Okos lány.

-Miért haragszol?- Kérdeztem Jesst.

-Nem haragszom.- Ült le az ágyszélére.- Amit az előbb csináltál, az inkább vall rám, mint rád. Még sose láttalak így begőzölve.

-Túl sokat vagyok veled. Rosszhatással vagy rám.- Próbáltam poénkodni. Nem értékelt a srác.

-A szívbajt hoztad rám.- Vallotta be.- Azt az öreg faszt gyorsan meg tudtuk ölni. Egyszerűen elvágtam a torkát álmába. Fel se ébredt a balhéra. Amikor visszamentem érted, csak azt láttam, hogy sápadtan, vérbeforgó szemekkel ütöd azt a hullát.

-Mostanába megváltoztam. Hetek óta csak arra vágytam, hogy megöljem őket. Bishop erre figyelmeztetett a múltkor. Nőni fog az erőnk, és nem tudjuk befolyásolni.

-Ez baromság! Igen, nő, ezt én is észrevettem. Ám ennek semmi köze ahhoz, hogy meg akartad ölni azokat, akik elraboltak, és bántottak titeket. Becky! Neked nagy az igazságérzeted. Szeretsz igazságot szolgáltatni. Annyi történt, hogy feloldottad a gátlásaidat, és úgy fizettél meg nekik, ahogy megérdemelték.

Milyen ésszerű, és logikus! Így nézve a dolgokat, teljesen normális emberi reakció volt, amit tettem. Most már jól éreztem magam. A lelki egyensúlyom helyreállt.

-Elhiszem neked.- Mondtam, és felültem.- Ez az egész arra volt jó, hogy végre megértselek téged. Nem rossz, amit csinálsz. Te így szolgáltatsz igazságot.

Jesse végre elmosolyodott.

-Ha tudom, hogy ennyi kell hozzá, akkor előbb hagyom, hogy elraboljanak.

-Hülye!- Nevettem.

-Nem tagadom.- Vágta rá.

Felállt, de csak azért, hogy mellém üljön. A hátát az ágytámlájának döntötte.

Gyengéden átölelt. A vállára hajtottam a fejem. Éreztem, ahogy a nyugalom eláraszt.

-Mi történt, miután én kidőltem a sorból?- Kérdeztem.

-A hullákat összehordtuk az udvarra. Csináltunk egy nagy máglyát. Látnod kellett volna, hogy égtek. Henry visszament Kyrahoz. Alex a többi lánynak vázolja, hogy merre tovább. Lorelai és én jöttünk hozzád. Még szerencse, hogy hordok magamnál fertőtlenítőt, és kötszert. Lory lekezelt, közbe elmesélte ki is ő. Azért New Landbe is zajlik az élet. Rögtönözve elénekelt egy számot, felvettem. Mondta, hogy Logan már baromira ideges, hogy merre járunk. Jobb, ha felhívod! Aztán magadhoz tértél.

-Hm… akkor van énekesnőd.

-Aha.

-És most? Visszamegyünk Egyiptomba megölni Rashidot?

-Első körbe gyógyuljatok meg Kyraval. A többi ráér.

-Mit nem hallok!- Meresztgettem nagy szemeket.

-Figyelj! Az egy dolog, hogy az estek 90%-ba eszetlenül megyek előre, de ha rólad van szó, józan maradok. Te fontosabb vagy nekem, mint akármilyen bosszú.

Ez szíven ütött. Lehetne még ennél is aranyosabb? Nem hiszem.

-Ez jól esett.- Mosolyogtam rá.

Ő homlokon csókolt.

-Aludj kicsit!- Kérte.

Engedelmesen behunytam a szemem, és hamar álomba merültem. Még Álomföldjén is tudtam, hogy mellettem van.

Legközelebb este ébredtem fel. Úgy döntöttünk, hogy reggelig már nem mozdulunk innen. Alex elvitte a többi lányt egy biztonságos városba. Kyra és én nem kelhettünk ki az ágyból, de legalább én átmehettem az ő szobájába. Henry és Jesse hoztak nekünk vacsorát. Jess odaadta a mobilom, amit már rég nem láttam. A vacsi után felhívtam Logant.

-Rabe!- Szólt bele rögtön. Zaklatottnak láttam a kijelzőn az arcát.

-Szia! Bocs, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem.

-Több, mint 3 hete.

-Fő a pontosság. Am… Nincs sok időm. Vázolom, mi történt velünk.- azzal belekezdtem a kalandos történetbe. Logan akkor sápadt csak el igazán, amikor megemlítettem a korbácsolást.

-Nem vagytok normálisak.- Jelentette ki.

-Ezt sose titkoltuk.- Vigyorogtam.- Nem tudom, mikor megyünk haza. Szerintem két héten belül, még tuti nem. Lorelai mesélte, hogy otthon már kiszivárgott, hogy eltűntem.

-Azt már orvosoltam. Európai körutazáson vagy, mert keresed azt a várost, ahol nyithatnánk egy leányvállalatot.

-Jó duma… És még igaz is.

-Te csak ne aggódj az itthoni dolgokért. A kezembe tartok mindent!

-Helyes. Sietünk haza.

-Inkább vigyázzatok magatokra!

-Megpróbáljuk.- Ígértem meg.

Logan bólintott, és bontotta a vonalat. Letettem a telefont az ágy melletti kisasztalra. Kyra már elaludt. Már nem volt láza, de még mindig ramatyul nézett ki. Kb. egy hét mire bevégezhetjük a bosszút. Aztán hazamegyünk, és átalszok egy egész hónapot.