13. Fejezet

Felmentő sereg

Végül megérkeztünk Petrába. Hatalmas kanyon, tele ősrégi épületekkel. A várost a vörös sziklából faragták ki. Egy arab törzs lakhelye volt, de elnéptelenedett. Európában ismerték a régi eposzokból, de senki se foglalkozott vele az 1800-as évekig. Petra megmarad a legendák szintjén. Még manapság is rengeteg mendemonda kering mesés kincsekről. De mindez engem perpillanat rohadtul nem izgat.

Kyra mellettem vágyakozva sóhajtott.

- Azért ennyire ne élvezkedj! – böktem oldalba.
- De most nézd, ez…. fáj a szívem érte. – Megszólalt belőle a régész.

Elvittek minket egy nagy sátorba, ahol megláthattuk az emlegetett Vezírt. Egy vén hetvenes hapek, kopaszodik, szemüveges. Gyémánttal kirakott sétabottal. Kettőnkön kívül még egy szőke csaj volt, akit nagy valószínűséggel elraboltak. Tiszta, moha zöld szemeivel, gyilkos pillantással méregette a pasit.
- Na ne szórakozzatok, hogy ennek az öregembernek kell 13 lány! Mennyi viagrát szed papa? Nőként kettőt? Csak túl ne adagolja, mert beledöglik és mekkora égés lesz, hogy nem tudják lecsukni a koporsó tetejét! – Ez Kyra volt.

A szőke lánnyal megrökönyödve néztünk egymásra. Figyelmeztettőleg ciccegtem. A hapsi felröhögött.
- Eléggé aszmatikusan veszi a levegőt. Bele fog dögleni apukám! – Kyra fogd már be!!!

- Megkorbácsolni! – Adta ki a parancsot.

NE!!!! Valamit tennem kell! Égessem szénné őket?

Mielőtt bárki kettőt nyikkanhatott volna előkerült két smasszer és odavonszolták egy facölöphöz. Kikötötték, majd letépték a pólóját a hátáról.

- Na mi van öcsikéim, apuci szava nélkül nem mertek hozzám nyúlni, mi?!

Képtelen befogni a száját.

- Egyenlőre húszat kapjon. – intett Mr. Vezír.
- Kapja be!- Kiabálta Kyra
- Öröm lesz magát megtörni szépségem. – odasétált hozzá és letapizta. A kurva anyád! Kyra, amint lehetősége nyílt rá leköpte. Erre jutalmul kapott egy pofont. Ezt megmondhattam volna, én is ezért kaptam. Ez maga a horror.
- Harminc. Sikítson! – azzal visszaült a székébe az a mocsok. Az egyik sötét paraszt előszedte a korbácsot.
- Rabe nem teszel semmit! – mondta. Könnyű azt mondani Kyra Eleison!- Na mi lesz smasszerkám, meddig tökölünk?

Lendült a korbács. Minden egyes csapással dühösebb lettem. Megölöm ezeket! Megint rám jött a vérszomj. Ha nem csillapítom gyorsan, megőrülök. Mire végeztek Kyraval, a lába fölmondta a szolgálatot. A háta iszonyúan nézett ki. Ketten leszedték a cölöpről és ledobták a földre. Sikerült lábra állnia. A póló maradékával igyekezte takarni magát. Kihívóan a Vezír szemébe nézett.

- Magát keményfából faragták. –Vigyorgott az a féreg.

Kyra bólintott és visszaállt a sorba közém és a szőkeség mellé. A Vezír elrendelte, hogy szállásoljanak el minket. Szerencsére Kyraval maradhattam kicsit. Kifele a saját lábán ment, de aztán megroggyant a térde. Én és a kb. velem egykorú lány elkaptuk.
- Most boldog vagy? – sziszegtem.
- Határozottan. – nyögte.
- Egy féleszű hülye vagy!- Korholtam.
- Ja. – hagyta rám.

Legszívesebben megrángatom azt a barna lobboncát, de a dühömet másra tartogatom.

- Henry rohadtul ideges lesz. Szétszedi őket.- Feltéve, ha marad neki valami. Tettem hozzá gondolatba.
- Minimum. – Vigyorgott Kyra.
- Ha lesz egy kis esze, téged is megruház. Ekkora ökörséget.

A völgyben fölépítettek egy háromszintes házat is. Ide szállásoltak el minket. A két fölső emeleten laktunk mi, a lányok. Lent az úgynevezett tanáraink. Mr. Nagyvezír szerint okításban kell részesülnünk, hogy méltók legyünk az ágyastársi szerepre. Ketten voltunk egy szobában. Kyra az ágyra feküdt, én pedig a hátát vizsgáltam. Colinnak nagy hasznát venném most.
- Semmi bőr és minimális hús. Ezzel mit csináljak?
- Hagyd a francba, már rég oxigénsátorban kéne lennem, hogy ne kapjak fertőzést.

- Valamit csak lehet tenni vele! Nagyon fáj?
- Marhára. Igazából nem tudom, miért nem végvonaglok. Ebbe bele illene halnom. – filozofált.
- Ilyet ne is mondj, mert hátba váglak!- Szóltam rá élesen. Erre elkezd nevetni! Még ilyet!
- Vettem. De ezt akkor se értem.
- Lehet, a képességek tárháza bővül.- Vetettem fel, ami biztos, de ebbe ne menjünk bele.
- És akkor az agyrázkódásnál miért nem jött elő? Direkt kivárja az éppen nem halálos, de veszettül súlyos sérülést? – föl akart ülni, de nem volt éppen nyerő ötlet.
- Tudunk ennél cifrábbat is. Maradj veszteg!
- Igazad lehet. – visszahasalt az ágyra. – Talán nő az erőnk. Te is túlélted a mérgezést. A többiek nem. Erősödünk anyukám! – vágott oldalba vigyorogva. Jó, hogy a humorérzéke megvan, én valahogy borúsabban látom a szitut.
Este elmentem ismerkedni a lányokkal. Meg akartam tudni, hogy ki akar velünk szökni. Milyen meglepő, egy arab csaj se. Az utolsó szobához érve énekhangot hallottam. Ki énekel ilyen borús időben? Benyitottam. A szőke lány az ablakba ült, és egy számot énekelt. Az agyam eldobom! Jesse egyik száma volt.

A fehér nyári ruhába bújt lány felém fordult.

-Szia!- Köszönt kedves mosollyal.

-Szia! Nagyon szépen énekelsz!

-Köszi.- állt fel.- Lorelai Winch a nevem.- Nyújtott kezet.

-Rebecca Montana.- Fogadtam el.

-Óh! A milliárdos, aki eltűnt.- Mosolygott. Elővett egy hajgumit, és összekötötte derekáig érő haját.

-Hogyan?- Pislogtam.

-New Landbe címlapon hozták le, hogy eltűntél. Újságíró vagyok. Most érkeztem a laphoz, mert az előző újságíró meghalt.

-Tiffany.- Bólintottam.- Honnan ismered a számot, amit énekeltél?

-Két hete ezt a számot énekeltem egy meghallgatáson. Brie barátnőm ajánlott be a haverja együttesébe. Csak mivel a frontember is eltűnt, még nem vettek fel.

-Jesse. Milyen kicsi a világ.- Nevettem.- Ezek szerint Brie a barátnőd?

-Aha. Igazából téged kerestünk a fotósommal, amikor a sivatagba ránk támadtak. Őt megölték, engem ide hoztak.

-Nagyon sajnálom.

-Ugyan! Magamnak kerestem bajt.- Legyintett.- Ritka állatfaj vagyok. Én még szeretem az igazságot írni. Az előző munkahelyemen meg is mondták, hogy jobb lenne ilyen értékítélettel más munkát keresnem.

-Szerintem nem. Gondolom, meg akarsz szökni.

-Persze!

-Akkor gyere velem!

Szó nélkül jött. Visszamentünk Kyrahoz. A csaj lázas lett, a háta egy hajszálnyival jobban nézett ki.

 - Hali! Na hát, mi leszünk a bátrak csak? Kyra Eleison vagyok. – kezet nyújtott Lorelainak. A lány lehajolt kezet fogni vele.
- Lorelai Winch, de hívj csak Lorynak. Jól beszóltál a fickónak. Tényleg olyan pocsék, mint amilyennek látszik?
- Szorozd be tízzel. – fintorgott.

- És, téged hogy kaptak el? – érdeklődött.
- Oknyomozó-riporter vagyok, egy ügyön dolgoztam a fotósommal, mikor megtámadtak. Szegény srácot megölték, engem elraboltak. – Mesélte el újra a sztorit.
- Uhh, bocs! Tényleg le kéne harapni a nyelvem.
- Akkor talán megérnéd a hatvanat. – vigyorgott rá. Azt hiszem, új barátra tettünk szert.
- Ott a pont, elismerem.

Este tervezgettük a szökést, de fél tízkor közölték, hogy takarodó van.
- Hogy mi van???  Eunuch vagy csibém, mert elég magas a hangod pasi létedre.– Pimaszkodott megint Kyra.

- Lázas. Félrebeszél. –Fogtam be a száját.
- Igen, hallottam a kis vadócról.

Lory szó nélkül visszament a szobájába. Láthatóan mindenki megtanulta mi jár annak, aki itt kinyitja a száját.
- Most meg jobb, ha te tényleg alszol! – Parancsoltam meg neki.
- Igenis! És bocs! – vágott szomorú-ártatlan fejet.
- Mindenáron meg akarod öletni magad? És ne nézz így, semmi hiteles nincs benne! – Próbáltam szigorú maradni, de a végére elvigyorodtam.

- Nem tudom, mit akarok, egyszerűen ilyenem van.
- Aludd ki holnapra, kérlek!
- Oké, jó éjt!

Visszamentem a szobámba. A sötétkék hálóingszerű ruhám egy pasit beindított volna. Én jobban vágytam egy farmerra, és felsőre. A francba még a kötelezően hordott kosztümjeim egyikével is boldog lettem volna. Bementem a szobába. A csaj, akivel osztozok, már aludt. Az orromig se láttam olyan sötét volt. Egy alak kilépett az ajtó mögül. Hátulról kapott el. Megéreztem, hogy van itt valaki, így át tudtam lendíteni a vállamon. A támadóm keményen a padlónak csapódott.

-Ha azt hiszed besurranhatsz, és megerőszakolhatsz, tévedsz!- Ültem rá lovagló ülésbe, és már ütöttem volna, amikor mögöttem megszólalt az ismerős hang.

-Becky!

-Jesse!- Pattantam fel. Nem láttam semmit a srácomból, de éreztem a derekamra fonódó erős karokat. Szórósan magához ölelt, és a hajamba csókolt. Isteneim, de jó! Végre egy szeretem hely.

-Segítene valaki felállni?- Nyögte Henry. Upsz!

-Bocsi! Nem tudtam, hogy te vagy.- Nyújtottam neki a kezem, és felhúztam.

-Semmi baj. Bár kicsit fájt. Kyra?

-Másik szobába van. Azt mondták, meghaltatok. De mi nem hittük el.- Öleltem meg Henryt is.

-Menjünk ki!- javasolta Jesse. Azzal halkan kimentünk a kihalt folyosóra.

-Jól vagytok?- Kérdezte Henry.

-Én igen. De Kyra…

-Mi van vele?

-Hááát…- Kerestem a szavakat, hogy finoman fogalmazzak. Nem találta finom szót arra, ami történt.- Megkorbácsolták.

- HOGY MI?? – Kiáltotta el magát.

-Csssss!- Szóltam rá, de ő már berongyolt a csaj szobájába.- Most bajba van.- Dőltem a falnak.

Jesse elém állt.

-Nagyon féltem. Ugye nem értek hozzád?- Nézett rám aggódva. A derekamat átölelte.

-Kutya bajom. Kyraval ellentétbe, én tudok kossulni.- Mosolyogtam rá.- De te még mindig az utolsó pillanatba érkezel.- simítottam végig a mellkasán.- Talpig feketébe volt… MIAU!!!

-De ide értem. Pokoli hetek voltak ezek.- Simogatta meg az arcom, és gyengéden szájon csókolt. Haza érkeztem!

-Nyírjuk ki ezeket!- Kértem egy centire tőle.

Erre Jesse elővette fegyverem, és a kezembe adta.

-Csúnyán, véresen, gyorsan.- Sorolta a jelszavainkat.

Csibészesen rávigyorogtam. Party Time! Óh, de élvezni fogom!

-Az új énekesnődet is ki kell szabadítanunk.

-Hm???- Nézett rám kérdően.

-Később elmagyarázom. Gyere!- Azzal Lory szobája felé rohantam. Henry csatlakozott. Kyra meg csak kiabált utánunk. Ő kimarad ebből. Kellett neki elintéznie a hátát.

Lorelai készült lefeküdni, amikor berontottam a két sráccal a hátam mögött.

-Megszökünk!- Azzal dobtam neki egy fegyvert.