11. Fejezet

Haramiák

Jess és Henry nem szívleli egymást túlzottan, ámbár, ha evésről van szó tökéletes egyetértésbe pusztítják el a kaját.

Kyra és Henry elmentek feltölteni a készleteinket. Mi, Jessevel, elmosogattunk. Vagyis én mosogattam, ő meg törülgetett.

-Mi lesz most Logannel?- Kérdezte egyszer csak Jess.

-Mi lenne?- Adtam egy tányért a srácnak.

-A végrendelet. A két éves korlát.

-Az ügyvédeink kitalálnak valamit. Aztán két év hosszú idő. Lehet, addigra újra összejövünk.

Jesse erre csak egy képes-is-lennél-rá hümmögéssel reagált.

-Mi az?- Fordultam felé csípőre tett kézzel.

-Ahogy ismerlek képes lennél felajánlani, hogy hozzámész, csak azért, hogy ne jusson koldusbotra.

-Benne van a pakliba. Én nem kapartam ki a szívem, és dobtam az országút szélére, mint egyesek.- Azzal a kezébe nyomtam az utolsó poharat, és otthagytam.

Sikerült ismételten felbosszantania. Utálom, ha az orrom alá dörgölik, hogy hajlamos vagyok túlságosan segítőkész lenni. Szeretek segíteni az embereket. Megoldani a problémájukat. Na és?! Persze, ezt hogy értené meg őfelsége Bérgyilkos uraság? Ő a képességeit is csak arra használja, hogy pénzt keressen. Jesse nem szívjóságból menti meg azokat, akiket lát, hogy az életükre törnek, hanem az orruk alá nyom egy árajánlatot, aztán ha azt elfogadják, mehet a menet! Volt a srácnak egy másik arca. A szívtelen kegyetlen gyilkos Jesse, akit kifejezetten utáltam. És minden probléma itt gyökerezik kettőnk között.

Dühösen csörtettem a tevékhez. Henry éppen a cuccainkat tette fel rájuk.

-Mi baj?- Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Csak a szokásos Jessevel való összekapás.- Legyintettem.- Indulhatunk?

-Persze! Segítek felülni. Ha gondolod, megrendszabályozhatom a görögöd.

-Kösz! Talán később.- Villantottam rá egy hálás mosolyt. Felszálltam a tevére. Egy lónak jobban örültem volna, vagy inkább néhány lóerőnek.

Elköszöntünk a vendéglátóinktól, és neki indultunk az útnak.

Kyra Alex mellett tevegelt. Henry, Jesse és én kicsit lemaradtunk tőlük.

-Ha szemmel ölni lehetne Lee nyomozó, akkor már gyilkosságért köröznének.- Jegyeztem meg somolyogva.

-Nem tetszik ez nekem. Ez az Alex gyerek…

-Nyugi! Nem mozdul rá Kyrara. Ráadásul Kyra téged szeret. Higgy nekem! Kyra fülig szerelmes beléd, és esze ágába sincs más pasi után nézni.

-Azért szemmel tartom.- Azzal közelebb ügetett Kyrahoz és Alexhez.

-Lelked rajta!- Vontam vállat.

-Minden pasi féltékeny lenne a helyébe.- Szólalt meg Jesse.

-Te már csak tudod.- Nézelődtem.

-Oké, bocsánat! Bunkó voltam az előbb.

-Semmi gond. Én azért nem szívom vissza.- Jelentettem ki.

-Nem is kell. Tudom, hogy egy érzéketlen gyilkoló gépnek tartasz.

-Örülök neki, hogy nem akarod arra fogni, hogy Miranda miatt lettél ilyen. Elvégre attól, hogy keresed a gyilkosát, még nem kéne minden ügyet így megoldanod. Régen nem voltál ilyen… szívtelen.

-Régen mellettem voltál, és emlékeztetettél a helyes útra.- Nézett mélyen a szemembe.

-Azt hiszem, mindketten hibáztunk akkor.- Álltam a tekintetét. Ő némán bólintott.

Elég nagy távot tettünk meg az éjszaka folyamán. Reggel már megérkeztünk az új oázisba. Ez már messze esett a civilizációtól. Igazából csak a beduinok, kereskedők és a légiósok ismerik. Turista nem jár erre. Itt már a hamisítatlan és érintetlen sivatag volt. Persze kecskét és arabot is találtunk. A napot újfent átaludtuk.
Csöndben haladtunk előre, semmi említésre méltó nem történt, egészen hajnalig.
- Valaki jön. – jelentette be Alex, aki előrement.
- Kicsodák? – kérdeztem.
- Banditák. – hangzott a válasz.
- Honnan veszed? – nézett rá Henry.
- Lehetnek kereskedők is. – találgatott Jesse.
- Nem, sajnos nem. Ismerem ezt a bagázst. Karavánokat támadnak meg, lopnak, ölnek. Talán el tudjuk kerülni őket. – Morfondírozott Alex.
- Verjük szét a seggük! – Ajánlottam. Úgyis gyilkolós hangulatom volt.
- Ne hívjuk fel a figyelmet magunkra!

Erről szólj a banditáknak is Alex! Már rég kiszúrtak minket. 25 állig felfegyverzett férfi, nem is kismiska arzenállal. Alex előkapott pát fegyvert, de sok esélyünk nem volt. Egy homokdűne mögött lapultunk, Kyraval mi előre fele figyeltünk a két pasi a hátunkat fedezte, mert próbáltak bekeríteni minket.

- Ki kéne valamit találni. – javasolta Kyra.
- Támogatom az ötletet, mire gondoltál? – Fordultam felé.
- Hát úgy voltam, hogy te biztos tudsz egy trükköt. – vonogatta a vállát.
- Hölgyeim, ne most traccsoljanak, éppen frontális offenzívát szenvedünk el. – szólt közbe Alex.

Na ne mond! Én is látok a szememtől öregem!

Az elmélkedésből Henry és Jesse rántott ki minket. Elkapták Kyra bokáit és lerántották a földre. Ahol térdelt az előbb, ott három golyó fúródott a homokba.
- Hoppá, hoppá. Megvilágosodtam – közölte.

- Mit találtál ki? – Hasaltam mellé.
- Emlékszel anno a közös villámunkra?
- Igen.- Lehet arra nem emlékezni? Nem semmi mutatvány volt!
- Mit szólnál, ha megpróbálnánk egy reprízt?

Hm-hm… Hát… Legyen!

- Le a földre fiúk, mert ez nagyot fog szólni! – kiáltottam.

A srácok hasra vágták magukat. Kézen fogtam Kyrat. Kevesebb koncentrálás kellett, mint hittem. Szinte azonnal megjelentek a villámok. Szép sorban, mintegy láncszerűen agyoncsapták a támadókat. Két perc alatt csönd lett.
- Hűha. – Ámult Kyra.
- Ja. – Reagáltam le. Ez normális volt vajon? Mármint a villám? Na és az, hogy feltöltött energiával, és a vérszomjamat meg kielégítette. Lehet, kezdek szívtelen gyilkos lenni? Kit érdekel! Jó így nekem

- Szép volt csajok. – bólintott Alex.
- Rabe, gondoltad, hogy ilyet mi…- Kérdezte Kyra.
- Soha.
- Ciki.
- Az. – Jesse csöndben átölelt. Szerintem mindent leolvasott az arcomról. Kyrat Henry húzta magához.
- Ez kevés. – jelentette ki Alex.

Bazd meg! Gyilkos tekintettel néztem rá. Az ordítást Kyrara hagytam.
- Mi?? Épp most sütöttünk meg vagy 10 embert! – ordította. Ez az én barátnőm!
- Ez az kislány, hol a maradék 15? El kell, tűnünk innen, ha csak nem akarjátok még egyszer megismételni a műsort. – igaza volt.
- Nem akarjuk. De az se biztos képesek lennénk-e rá rögtön. – Jelentettem ki. A lelkem mélyén éreztem, hogy képes lennék rá. A napokkal ezelőtti esetet el se meséltem nekik, amikor szénné égettem egy rosszfiút. Kezdem úgy érezni, hogy Bishop igazat mondott. Ha élve hazajutok, végzek egy kis kutatómunkát.

-Szedjük össze a cuccainkat!- Adta ki az utasítást Alex.

-Gyere!- Húzott Jesse.- Minden rendbe?- Kérdezte.

-Persze!- Azzal otthagytam, és mentem a cuccaimért.

Összecihelődtünk, mikor váratlanul a rablóbanda maradéka ránk támadt. Jószerivel esélyünk se volt. Előkaptam a nyílpuskámat, de három emberből csak kettővel bírtam el. A harmadik leütött. Azonnal elájultam.