10. Fejezet

Sivatagi túra

Hajnali kettő az az időpont, amikor végre el tudok aludni. Ebből következik, hogy ez a holtpontom. Fél álomba botorkáltam ki a konyhába, ahol Henry a tűzhelynél főzött valamit, aminek kávé illata volt, vagy csak hallucináltam.

A srác a kezembe nyomott egy bögrét.

-Tessék. Üsd ki magad!- Mosolygott rám csibészesen.

-Ezek szerint nem utálsz?- Sandítottam rá.

-Már miért utálnálak?- Nézett rám döbbenten.

-Logan miatt. A szakítás miatt.- Ültem fel a kredencre, ő mellém telepedett.

-Jaj dehogy! Azt hiszem, elmondhatom, hogy Logan néhány hete mondott valamit. Kezdte úgy érezni, hogy elmúlt a szerelem köztetek. Már nem volt szerelmes beléd, barátságot érez irántad. Szóval vedd úgy, hogy közös megegyezéssel szakítottatok!

-Azta.- Reagáltam le.

-Hű de bőbeszédű vagy. Igyál még egy kis kávét, és próbáld újra!

-Pimasz vagy!- Löktem oldalba nevetve.

-De vidámak vagytok.- Lépett be Jesse. Laza fekete inget, és farmert viselt, ami több helyen ki volt vágva. Imádom mikor ilyen lezser.

-Csak Henry elmondta, hogy Logan készült szakítani velem. Még, hogy a nők pletykálnak.- Ittam ki a kávét.

-Hé te kezdted azzal, hogy haragszom rád! Én csak elsimítottam a félreértést.

-Menj ügyvédnek!- javasoltam.- Jess! Ne vágj ilyen gyászos képet!- Ugrottam le a kredencről.

-Menekülnünk kell. Inkább mennénk…

-Pofa be, görög félisten.- Léptem hozzá nagyon közel. A leheletem égette a torkát. Láttam a szemébe, hogy felébresztem a vágyát.- Tudom, mit érzel. Én is el akarom kapni, és el is fogjuk. Pár napot várunk csak.- Suttogtam a fülébe, majd egy lágy puszit nyomtam az arcára. Azzal visszaültem Henry mellé.

Jesse neki tántorodott a széknek. Henry nagyon jól szórakozott a szitun. Én? Nos, újra töltöttem a bögrém kávéval.

-Esetleg adjak egy pohár vizet Jess, vagy egyből öntsem a gatyádba?- Kérdezte Henry, mire kirobbant belőlem a nevetés. Jesse gyilkos tekintete csak fokozta az összhatást.

Az ajtón belépett Kyra egy vadidegen férfi társaságába. Abbahagytuk a nevetést, és őket figyeltük.

Az ismeretlen, el kell ismerni, jól nézett ki. Kb. 25 éves lehet, magas étcsoki barna szemek, ennél egy árnyalattal sötétebb haj, napbarnított bőr, nem éppen szépfiú, de hihetetlenül férfias. A bal arcán egy hosszú vágás éktelenkedett, ez veszélyesnek tűntette fel.

Henryre sandítottam, aki egyből potenciális ellenfelet látott benne. Na kicsi barátnőm, jobb ha felkészülsz a konfliktusokra!

- Khmm… bemutatom a vezetőnket, Alex Karra, Jazzy rokona. Eredetileg orvos, szabadidejében műkedvelő beduin. Alex, ők itt Rabe Montana, Jesse Sztevosz, és Henry Lee. – Mutatta be az idegent Kyra.

Gyorsan kezet ráztunk, aztán Alex belelendült a témába.
- A szomszédos oázist már ismeritek, az lesz a rajtvonal. A cél pedig Jordánia. Átvágunk az Arab-sivatagon. Egészen a Vörös-tengerig, ott hajóra szálltok és áthajóztok rajta. Ha megérkeztetek biztonságban vagytok. 10 nap az egész.

Hű barátom, minek nézel te minket? Várjunk csak! 10 Nap!!!! Jessere néztem. Ő némán bólintott. 10 nagyon hosszú idő. Vagyunk mi ennyire türelmesek? Kötve hiszem.

- Ha jól tudom, mindenféleképpen meg akarjátok ölni a mi kedves Rashid barátunkat.- Folytatta a srác.

Ez talált aranyom, úgyhogy a 10 napot inkább csökkentsd 2-re.
- Az biztos. – morogta Jesse.
- Ezzel sok barátot, de még több ellenséget szereztek magatoknak. Az aranyos kis rendőrkapitányunk az ország elsőszámú drogszállítója. A drogbárók ölebe. Alaposan meg kell gondolni, a gyilkosságot. Nem lesz egyszerű, de nem is lehetetlen. Ha visszajöttök, segítek a közelébe jutni, de nektek kell elintézni. – folytatta.
- Mindent előre is kösz. – Udvariaskodtam.
- Majd akkor köszönd meg, ha élve eljutottunk a tengerig. Az út se veszélymentes. Szerencsére mindig lesz egynapi járóföldre egy oázis, de így is tíz nap az út. – emlegesd még a 10 napot. Igen! Ezen fennakadtam – Olyan helyre megyünk, ahol a természet az úr.
- Oké, hagyjuk a retró dumát Alex. Tudjuk, hogy a sivatag életveszélyes. – Állította le Kyra.

Neki vágtunk az útnak. Utunkba esett az oázis, ahol eredetileg Jesset akarták fejbe lőni. Mit ne mondjak eszembe jutott az álmom. Kirázott a hideg. Az itatóknál már várt ránk az öt teve. A gikszer csak annyi ezzel, hogy életembe eddig egyszer ültem tevén, amikor Tunéziába nyaraltam. Az alap ötletünk, hogy kereskedőknek adjuk ki magunk. Még árunk is volt, pár kiló kávé, cukor képében. Ezen felül mindnyájan kaptunk megfelelő ruhát. Totálisan beleolvadtunk a környezetbe.
- Kávéfőzőt véletlenül se hozunk, mi? – Kérdeztem rögtön, amint kiderült, hogy kávéról van szó.

- Talán szereted a kávét? – somolygott Alex.

Nocsak egy kávéfüggő lelki társ. 5 pontot nőtt a pasi népszerűségi indexe.

Az első megállót délbe értük el. Ez még az előbbinél is apróbb oázis volt. Mindössze egy félig kiszáradt kúttal, tíz kecskével és három lakossal rendelkezett. Alex késő délutánig pihenőt adott. Egy közös kunyhóban voltunk, odakint tombolt a hőség.  Mikor hűvösebb lesz az idő tovább állunk. Majd estefelé. Jessevel közös gyékényt kaptunk a földön. Csak ketten voltunk. Lefeküdtem a srác mellé.

-10 nap.- Mondtam.

-Nekem mondod?- Húzta rám a rongyos lepedőt.- Majd csak túl éljük.

-Jól hallottam?- Kérdeztem. Valami nem stimmelt rajta. Ilyen lazán veszi az egészet? A kérdésemre választ kaptam, amikor megéreztem a kezét a combomon. Upsz! Elfeledkeztem arról, hogy Jesse tuti visszavág még a tegnapiért. Közelebb húzott magához.

-Na mi az? Csak akarsz tőlem valamit?- Fúlt el a hangom.

-Tőled mindig.- Azzal elkezdte harapdálni a nyakam. Rátalált azokra a pontokra, amikkel el tud szédíteni. Lassan megcsókolt, ami egyre szenvedélyesebb lett. Aztán…

-De most speciel semmit. Jó éjt!- Azzal a hátára feküdt.

-Oké. Egálba vagyunk.- Próbáltam megrendszabályozni a légzésemet. Mosolyogva bújtam hozzá. Lehet elhamarkodottan ítéltem, amikor azt mondtam, nem szeret? Úgy néz ki igen.

Ezzel a megnyugtató gondolattal aludtam el.  

Kora délután ébredtem. Henry már a cipőjét húzta fel. Halkan kibontakoztam Jesse öleléséből, ugyanis mind a két kezével átkarolt.

-’Reggelt nyomozó!- Suttogtam.

-Neked is reklámszervező szakmenedzser… De hosszú a státuszod.

Elmosolyodtam.

-Nevezd RSZ-nek!

- Esőelvezető eresz?

-Haha! Gyere!- Intettem a konyha felé.- Csináljunk valami kaját!

Henry követett. Az ennivaló készítés közben elmesélte, hogy mi Kyra és Alex múltja. Megnyugtattam, hogy nem fog úgy járni, mint Logan velem és Jessevel. Nem sikerült meggyőznöm.

Jesse és Kyra akkor ébredt, amikor a Nap már lenyugvóba volt.

- Éppen fel akartalak kelteni. – mosolyogtam Kyrara, aki sűrűn pislogott rám. Jesse már Henryvel kint volt.
- Beszélsz már Jessevel?- Kérdezte.
- Úgy, ahogy, még mindig nem tűnt fel neki. – Legyintettem.

- Bőven van időtök. Itt a semmi közepén… - fintorgott
- Az biztos. – hasonló arckifejezéssel válaszoltam. Több nem is kellett, tökéletesen értettük egymást.
- Mikor indulunk tovább? – kérdezte.
- Eszünk és utána. Jobb, ha igyekszünk, mert a fiúk nem hagynak nekünk semmit.