9. Fejezet

Menekülőre kell fogni!

A beszámolóm után megkaptam, hogy hülyeség volt egyedül oda mennem. Ha Kyranak nem kell visszamennie az ásatásra, akkor tuti keményebb fejmosást kapok. Később úgyis megejti.

A barátnőm magával vitte Henryt is. Ebből következik, hogy kettesben maradtam Jessevel. Mivel sehova se mehettünk, én neki álltam az előszobába fegyvert tisztítani. Jesse felhívta Briet, hogy életjelet adjon, és megbeszéljék a megnyitót.

-Minden készen áll már a Villámcsapás beindítására.- Ült le mellém a telefonálás után.

-Remek.- Reagáltam le oda se figyelve.

-Nem nagyon lelkesedtél fel.

-Van más dolgunk.- Vontam vállat.

-Arról a fegyverről, már enni lehet.- Viccelődött.

-Ja.

-Elkapjuk Rashidot, és életben maradunk.- Mondta, a vállamat átkarolva.

Azt hiszi, hogy azért van rossz kedvem, mert éles helyzetbe kerültünk. Mekkorát téved.

-Tudom. Nem ez a bajom.

-Akkor mi? Logan? Megbántad, hogy szakítottatok?- Kérdezte.

Íme a törődő, jó barát, Jesse.

-Nem bántam meg. Barátok maradtunk, és ez jó.

-Akkor mi bánt?

-Jaj hagyjál már!- Csattantam fel.- Henrynek se mondtam el, neked se fogom. Nem akarok magánélettel foglalkozni. Kapjuk el ezt a rohadékot, és menjünk haza!

-Ahogy akarod.- Emelte fel kifelé fordított tenyérrel a kezeit Jesse.

-Mielőtt eljöttem otthonról, tudod ki kért tőlem talit e-mailbe?- Váltottam témát.

-Nem. Ki?

-Aki miatt cserediák lettem, hogy távol legyek tőle.

Jesse szeme összeszűkült. Emlékezett John Manningre, a volt tanáromra. Történt, hogy gyanús lett nekem az alak, hogy akar tőlem valamit. Kapóra jött a Görög cserediákság. Alig voltam féléve Athénba, amikor egyik barátnőm felhívott, hogy kirúgták a tanárt, mert rámozdult az egyik diákjára. Elmeséltem Jessenek, akivel már kezdünk összemelegedni. A srác nagyon pipa lett, de lenyugtattam.

-Ugye eszedbe se jutott, hogy elmenj a találkozóra?!- Fordult felém.

-Váltsd le ezt a gyilkos pillantásodat! Felesleges aggódnod, nem megyek el. Csak gondoltam elmesélem. Az azért jól esett, hogy így fogadtad.- Mosolyogtam rá.

Lehet, ő már nem szerelmes belém, de azért még fontos vagyok neki.

-Akkor jó.- Simogatta meg a hajam.- Habár annak az ügynek köszönhetem, hogy találkoztunk Athénba.

-Ühm…- Mosolyogtam rá.- Rebegj hálát neki!

-Majd, ha kizsigereltem. Amúgy ezt tervezem Rashiddal. Megkínzóm, aztán megölöm.- Mondta újra halál komoly képpel.

-Majd őrzöm az ajtót.- Ígértem meg hasonló ábrázattal.

Erre a képre jött meg Kyra és Henry. Szinte rohantak. Valami biztos történt.

-Megfürdünk, aztán beszélnünk kell!- Közölte, és eltűnt a fürdőbe.

-Oookééé.- Mondtuk egyszerre Jessevel.

A fürdés után leültek hozzánk. Kyra elmesélte, hogy már mindünk fején vérdíj van. Menekülőre kell fognunk a dolgot, mert kicsúszott a kezünkből az irányítást. Nap kérdése: Valaha a mi kezünkbe volt? Válasz: Nem, mivel csak terv nélkül akcióztunk.
- Nem megyek el amíg él az a szemétláda!! – kiáltotta Jesse.
- Visszajövünk, de most ha nem lécelünk le minket ölnek meg! – kezdett már ideges lenni Kyra.
- De…
- Jesse ne okoskodj! – csattantam fel.
- Oké mindenki nyugodjon meg! – játszotta a békebíró szerepét Henry.

- Elhúzzuk a csíkot. Kitaláljuk, hogy jövünk vissza Rashid fejéért! Oké? – nézett Jessere Kyra. A srác kelletlenül bólintott.
- Mindenki cuccoljon össze, de csak az alapvető dolgokat. Kettőkor indulunk. Állt fel Kyra.

Mielőtt Jesse elmasírozott volna mellettem, elkaptam a karját.

-Nem hagyhatom futni Becky!

-Nem is hagyjuk. Viszont jobban őrülnék, ha Kyra és Henry biztonságba lenne.

-Ebben igazad van.- Értett egyet velem Jesse.

Otthagytam, és mentem pakolni. Kyra jött be a szobámba.
- Ne érezd rosszul magad azért, ami történt!
- Épp csak az egyik pasi karjaiból futok a másikéba. Nem is érzem magam egy rossz ribancnak.- Dobtam be a táskámba a neszesszerem.
- Ez hülyeség. Azért, mert boldog akarsz lenni és nem végtelen önámításban élni, attól még nem vagy ribanc. Ne beszélj baromságokat. – csóválta a fejét.
- De ha…
- Nincs de! Szereted Jesset?
- Igen, vi…
- Csönd! Eldöntendő kérdés volt. Logan fölvagdosta az ereit, hogy vége?
- Nem, de att…
- Gyűlölitek talán egymást? Rendeztetek jelenetet?
- Nem, igen…
- Megbeszéltétek utána?
- Igen.
- Haverok maradok?
- Aha…
- Akkor meg? Minden rendben, leszámítva, hogy megint ki akarnak nyírni minket. – Foglalta össze, majd megölelt.
- Tőled tényleg egyszerűen hangzik. De Jesse láthatóan nem szeret.- Húztam be sporttáska zárját.
- Nem a frászkarikát! Beléd van esve, csak nem mondta el még. Adj időt neki, Rashid előkerülése sok régi sebet felszakított. Bízz magatokban. Tehát nem rágod tovább magad ezen?
- Nem. Tőlem mehetünk.- Kaptam a hátamra a cuccom.

Hogy ne tudnám, hogy mennyi sebet szakított fel? Ismerem Jesse minden rezdülését. Látom rajta, hogy vérzik a szíve. Ráadásul fél közel kerülni bárkihez is, mert nem akarja átélni újra azt a fájdalmat, amit a nővére elvesztésekor. Én pedig három kiló beton falat emeltem a szívem köré azok után, hogy két ember is kihasznált, ő mégis át tudta törni. Most pedig én félek, hogy megölik. Nem akarok elmenni! Meg akarom ölni Rashidot.

Kiléptem az ajtón pontosan Jesse elé. Kitaláltam mire gondol. Az első adandó alkalommal faképnél fog hagyni minket, és visszajön ide. Ha kell, megöleti magát, de nem futamodik meg. Hát én se!