5. fejezet

-Hosszú napunk volt. – jelentettem ki, mikor végre elfoglaltuk a lakosztály ránk eső részét. Most vettük csak észre, hogy merő pernye meg hamu vagyunk. Remek. Semmi pénzért nem mennék tűzoltónak.
- Az biztos. Mit szólnál egy közös fürdéshez? – ilyenkor bírom, hogy olvas a gondolataimban.
- Szigorúan víztakarékossági okokból. – jelentettem ki komolyan.
- Csakis. – bólintott hasonlóan komoly pofával Henry. Ez a figura valahogy nem ment neki. Túl dinka hozzá.
A létező összes melegvizet elhasználtuk. Ennyit a víztakarékosságról. A hálóban böhöm nagy franciaágyat találtunk, palaszürke szatén ágyneművel.
- Hűha, itt se spórolnak a kényelemmel. – ültem le az ágy egyik oldalán, Henry pedig a másikon.
- Nem semmi. Ellátsz eddig? Mert innen nézve nagyon hunyorogsz. – és neki miért kell úgy látnia, mint a sasnak?
- Hagyjál lógva Sólyomszem! Még szép, hogy látok, másként nem találnám meg a homok alatt a leleteket. – elnyúltam az ágyon és kinyújtottam a kezem. Kevéske tornászás után mindketten az ágy közepére eveztünk. Mondtam már, hogy a szatén csúszik? Méghozzá veszettül. Szép, meg dekoratív de nem ágyhuzatnak találták ki.
- Hagyjuk, ezek direkt szívóznak velünk. – ezzel feladtuk a takaró, párnák levadászását.
- Ne legyél paranoiás, lehet mindenkivel kicsesznek. – kínomban már röhögtem. Fura zajt hallottunk. Ki a frászok ölik egymást?
- Te is hallod? – néztem Henryre.
- Aha, tudod mire hasonlít? – naná, hogy rájöttem. Basszus, drága barátosném, csendesebben nem megy? Ez de gáz. Ráadásul Jessevel. Ja hogy honnan tudom, hogy a göröggel van?
- Tehát szakítottak Logannel. – a kedvenc nyomozóm értetlenül nézett rám.
- Szóval ez a bérgyilkos? – bökött a falra.
- Ja. – bólintottam.
- Mégis honnan tudod?
- Egyszer voltam Athénban, mikor még együtt voltak. Éjjel valahogy kiesett nekik, hogy én a szomszéd szobában alszok. Ismerem a műsort.  – meséltem. Megint jót vigyorogtam,  az eseten, amit azóta se mondtam el Rabenek.
- Nem semmi nők vagytok ti. – csóválta a fejét. Hülye ötletem támad. Na kitalálja vajon mi? Hagytam, hogy a gondolataim kiüljenek az arcomra.
- Ezt nem gondolhatod komolyan! – hitetlenkedett. Kitalálta, piros pontot neki.
- Nem-e? – vigyorogva csókoltam meg.

Nem tudom mire, de fölébredtem. Henry mellettem aludt. Volt egy erkélyünk, de sirály. Kinyitottam az ajtót, odakint hűvösödött az idő. Milliónyi csillag ragyogott az égen, fájdalmasan szép volt. Jó eséllyel négyesben maradunk. Szinte tutira vettem, hogy Logan holnap elutazik. Vajon az én nyomozóm is vele megy?
Ha jobban belegondolok a helyzetbe, azt kell mondanom, hogy, nagy valószínűséggel igen. Elvégre Logan az egyik legjobb barátja, és az én egyik legjobb barátnőm tette ki az övének a szűrét, tehát logikus, hogy a barátnőm feltételezhetően új pasijának aligha fog segíteni, kinyírni egy rendőrt, és nem csak azért mert ő is zsaru. Meg nem is az akadályozza, hogy a karrierjét is taccsra vághatja. Hanem ugye, ott a hűség. Tehát marad vagy sem? Elvégre köti a barátság oda és elvileg ide meg a szerelem, szerény személyemben. Vagy ne értékeljem túl magam, mi? Fordított helyzetben én mit tennék? A fejem belesajdult, mire végiggondoltam. Tudod mit Kyra? Inkább ne kezdj filozófiai kérdések kibogozásába. Jó, de ez itt nem filozófiai kérdéskör, hanem a büdös nagy élet! Rég gáz, ha az életed egy filó….
- Na most aztán, kuss az összes hangnak! – csattantam föl. Kész agyalás befejezve, lesz, ami lesz! Mi hármasban szépen hidegre tesszük a dög Rashidot, a többiek meg le vannak ejtve, punktum!
- Min gondolkodok? – jött ki hozzám az erkélyre Henry.
- Te is visszamész New Landbe holnap?
- Miért mennék? – elkezdtem fölvázolni az eszmefuttatásomat. A felénél se jártam, mikor közbe vágott.
- Ne legyél ilyen hülye! – szólt rám.
- Nem vagyok… - ellenkeztem.
- Dehogynem. Figyelj, Logan nagyon jól tudta, mikor Rabe elutazott, hogy ez lesz a vége. Barátságban fognak elválni egymástól. Se a barátságunkat, se a mi kapcsolatunkat ez nem érinti. És itt maradok. Nem ígérem meg, hogy segítek kinyírni ezt a Rashidot, de igyekszem hasznossá tenni magam. – ettől totálisan padlót fogtam. Sőt lehidaltam! Honnan szökött ez? Valami rezervátumból?
- Ezt nem hiszem el. – csóváltam a fejem.
- Milyen fickókkal jártál te?
- Semmilyenekkel. A családi általános példa bőven elég volt. – nem magyaráztam tovább.
- Ideje lenne, ha rájönnél, hogy nem hasonlítok rájuk. Örülnék, ha elkezdenél bízni bennem. – kezdett dühös lenni.
- Igazad van, bocs. Rossz szokást nehéz levetkőzni, de igyekszem. – békítő szándékkal átöleltem.
- Helyes. Más probléma? – érdeklődött. Megráztam a fejem, mire fölkapott és bevitt az ágyba.