4. fejezet

Kilométeres telefonszámla és két nap árán, de sikerült kideríteni, melyik géppel és mikor jönnek a srácok.
- Nem fogtok idetalálni! – éppen a féleszű ürgémet akartam meggyőzni, hogy várjanak meg minket Kairóban. Sanda gyanúm, hogy a hétfejű sárkányt előbb tanítom meg fogat mosni. Eközben Rabe Jesset győzködte, hogy felejtse el a rendőrkapitány megölését. Annyit sikerült elérnie, hogy nem rögtön másnap akarta újból megkísérelni a túlvilágra juttatni Rahsidot. Rosszul áll a szénánk. A rendőrség plusz a légiósok is gőzerővel keresik Jesset. Aki szép lassan belezazul a bezártságba.
- Henry, fogd már fel a csökevényes agyaddal, hogy képtelenség helyismeret nélkül leutazni Asszuánba!! – magyarázhattam én, annyit ért, mint halottnak a csók.
- Nem, nem a tájékozódó képességetek vonom kétségbe, de ez itt a nagy büdös sivatag!!! Homok, homok, óh és a változatosság kedvéért még egy kis homok! Ha nem tudod, hogy melyik göcsörtös, elszáradt bokornál kell lefordulnod, akkor szívás, mert kikötsz a Szahara kellős közepén! És nem ordibálok!! -  nem, mert már üvöltöztem. Mellesleg ő is kiabált velem. Esküszöm, ha most itt lenne, behúznák neki. Hogy az istenit lehetnek ezek is ilyen kőagyú…. Toporzékoltam kínomban.
- Nézd, nem vagyunk hülyék. Oda fogunk találni. – ez már Logan volt, ő sík nyugodt volt, gondolom addig, amíg nem beszél/találkozik Rabebel.
- Ad vissza a másik elmezsokénak a telefont! Vele jobban szeretek ordítozni.
- Kihangosítalak inkább, nem merem Henry kezébe adni a mobilt. Még kivágja az ablakon. – esküszöm ez élvezi, hogy mi öljük egymást. Micsoda egy perverz…há! Hallottam, ahogy csippan egyet a teló.
- Na ide figyeljetek, ti nagyon hülyék. – átmentem terapeuta stílusba. Megadtam nekik egy címet meg egy nevet, aki majd elkalauzolja őket. Totálisan kikészítettek. Kopogtatást hallottam.
- Nyitom már! – Rabe jött meg. Villogtak a szemei, ő is pipa volt.
- Jesse?
- Henry és Logan? – egyszerre bólintottunk.
- Az összes pasi hülye! Jazzynek van igaza. – lerogytunk a kanapéra.
- Ja. Tényleg ő hol van? – kérdezte.
- Terepen, én is mindjárt megyek, csak beszéltem a két fafejjel. Holnap estére itt lesznek. Foglalsz nekik szobát a szállodában?
- Persze. Semmi esély rá, hogy Jesse feladja a bosszúját. Eddig ezen veszekedtünk. – mesélte.
- Ugye, nem kaptatok össze nagyon?
- Nem, semmi komoly. – mosolygott Rabe.
- Élvezd ki ezt a másfél napot vele. Most megyek, várnak a leleteim. Azok legalább nem dumálnak vissza folyton. – morogtam.
- Oké, este átjössz vacsorára?
- Nem. Az első szállítmányt holnapután küldjük el New Landbe, még át akarom nézni, hogy minden rendben legyen. Nézzetek körül a városban ,mostanra kicsit elfeledték Jesse csodás szabadulását. De azért óvatosan csak. Legyetek jók a sráccal. – vigyorogtam rá. Elbúcsúztunk, majd én elindultam a templomhoz.

Jazzy szinte teljesen átvette a vezetést. Remekül végzi. Messziről integetett, amikor meglátott. A nap ezután nyugalomban telt. Késő estig dolgoztunk. Este még rácsörögtem Rabeékre, hogy minden oké-e. Senki nem ölt meg senkit? Senki sincs börtönben? Mivel a válaszok negatívak voltak megnyugodtam. Talán kimászunk a slamasztikából nagyobb kár nélkül? Még az is előfordulhat. Letettem a telót.
- Tied a fürdő. – szólt be Jaziri.
- Köszi. – jó húsz percig folyattam magamra a melegvizet. Hullafáradtnak éreztem magam. Nem is tartott sokáig, hogy elaludjak.
Másnap gőzerővel ellenőriztük a küldeményt. Ma viszik el raktárból, holnap már repülőn lesz. Jószerivel az egész napunk ráment erre, így voltak leltek meg papírmunkák, amikkel elmaradtunk. Jazzyt hazaküldtem én pedig ott maradtam, hogy befejezzem a melót. A régi raktár, ahol berendeztük az ideiglenes főhadiszállást tömve volt mindenféle cuccokkal. Ásók, vödrök, ecsetek, kötelek a másik oldalon vázák, törött cserépedények, ékszerek és sok más tárgyi bizonyíték. Néhány aranyból. Egy rozoga íróasztal és gyér világítás, ez volt a birodalmunk, innen szerveztük az egész feltárást. Király,mi? Egy rozoga kalyiba a sivatag szélén, lakattal megerősítve. Leszállt az este, észre se vettem, hogy besötétedett. A két srác biztos ideért már. Majd Rabe eligazgatja őket. Cserbenhagyásnak minősül, hogy otthagyom három pasival? Akikből kettő éppen vele kavar? Remélem megbirkózik a feladattal. Ügyes csaj, menni fog neki. Nem volt kedvem visszakocsikázni a városba, arra jutottam, hogy itt maradok éjszakára. Befejezem a leltározást. Az autóban volt egy pulcsi, farmer meg pokróc. Az éjszakák erre meglehetősen hűvösek. Ezeken kívül találtam még egy kevés kaját is.
Leültem, hogy megvacsorázok, mikor valami zajra lettem figyelmes. Mintha járkálna itt valaki. Fölvettem egy törött lapátnyelet, jobb, mint a semmi. Ha egy balfék ma éjjel akarja kifosztani a helyet, nagyon ráfarag. Mivel minden egyes dobozt ismertem és tudtam, hova lett lerakva, könnyedén a betolakodó háta mögé lopakodtam. A fejem fölé emeltem a botot, ütni készültem és…semmi… Ott ahol a betörőnek kellett volna lennie nem volt senki és semmi. Basszus! Már kikerültem a lámpa fényköréből, a félhomály nem volt éppen bizalomgerjesztő. Hol a fészkes fenében van az a rohadék? Tovább settenkedtem. Egyszerűen semmi. Síri csönd és hullaszag. Leeresztettem a fejem fölé tartott fadarabot. Egyszer csak valaki magához rántott. Ha azt akarta elérni, hogy sikítsak benézte, mert ütöttem. Vagyis csak majdnem, a gyér holdfénynek köszönhető, hogy nem lékeltem meg az illető koponyáját.
- TE?? – kiáltottam.
- Üdv szépségem. – köszönt a szokásos vigyorral a képén Henry. Gondolom már voltak a szállodában, mert egy farmer és ing volt rajta. Pofátlanul jól nézett ki. Leütni vagy nem leütni? Ez itt a kérdés. Maradt a csók, a fadarab a földön landolt.
- Szóval megérkeztetek? – tettem fel a frappáns kérdést.
- Meg, de ha még egyszer a nyakamba sózol egy ilyen fickót. – csóválta a fejét. Hát igen, Mohamed a kedvenc tevekupecem. Olyan bukéja van, mint két vagon döglött lazacnak.
- Ezt nem bírtam kihagyni, bocsánat. – karoltam át a nyakát. Átfogta a derekam és magához húzott.
- Hiányoztál. – suttogta a számba.
- Te is. – mondtam, de minek? Úgy is tudja. A kezei már a pulcsim alatt kalandoztak. Fél kézzel az inggomboktól akartam megszabadulni, a másik kezemmel a hajába túrtam. Meg vagyok veszve a vállig érő hajáért. Szegény Rabe a két pasival egy luxus szállodában, én meg egy rozzant raktárban, párezer éves leletek közt. Nem cserélnék vele, remélem, Logan és Jesse nem szedi szét egymást. És Rabet se. Meg a szobát se, szóval mindenki és minden épen marad. Túl vérmes remények ezek?
Itt elakadtam a gondolkozásban, mert lekerült rólam a fölsőm. Hátrahajtottam a fejem, hogy Henry hozzáférjen a nyakamhoz. Csak tudnám, mit szeret rajta ennyire? Bár egyszer kavart vámpírcsajjal, lehet onnan maradt meg ez. Azon voltam, hogy felvetem az ötletet, hogy tendáljunk vissza a pokróchoz, mert a csupasz padlót nem szerelmezésre találták ki, mikor villámlott. Százévente szokott esni erre is, ugye most vagyunk száz évnél? Újabb villám. Szóval nem? Nem, megláttam Rabet és Jesset, ahogy ugranak. Ezután egy hatalmas robbanást láttam, a szállodai szobájuknak annyi. Az ablak kirobbant és lángok csaptak fel. Azt hittem rosszul leszek a látványtól. Majdnem sokkot kaptam.
- Kyra mit láttál? – rázott meg Henry. Eldadogtam mi történt/történik. Őrült tempóban indultunk vissza. Az összes isten az égben, könyörgök, csak bajuk ne essen!

Mikor odaértünk, azt hittem az álam leesik. Drága barátnőm a medence szélén ücsörög, rugdalja a vizet és Jesset szecskáztatja. Elvigyorodtam, minden rendben. A szoba még lángokban, de a tűzoltók jól kezelik a helyzetet. Henryből kijött a nyomozó és elment, hogy kiderítse, amit ki lehet. Most lombozzam le, hogy az itteni rendőrök milyenek? Úgy se hinne nekem, majd rájön magától. Odamentem a medencéhez.
- Jól szórakoztok? – ültem melléjük.
- Aha. – vigyorgott Rabe.
- Marhára. – közölte a véleményét Jesse mikor feljött levegőért. – Mi lenne, ha reggel keresném meg? – nézett nagy szemekkel a barátnőmre.
- Csoda. Keresd csak tovább! – vágta rá ő.
- Mi veszett el? – érdeklődtem.
 - A karkötőm.
- Aha. – mondtam most én. Célozgattam rá, hogy mi van Logannel, de csak annyit mondott, hogy veszekedtek. A srác elrohant, akkor látta a villámot és a robbanást, aztán fogta Jesset és kiugrottak az ablakon bele a medencébe. Oltári szerencséjük volt, hogy nem estek mellé. Végül meg lett a karkötő is. Jesse diadalmasan felmutatta az ékszert, mintha az aranyalmákat találta volna meg. Rabe adott cserébe egy puszit neki. Óvatos a csaj semmi csók, elvégre még Logannel van. Hajj, de bajos a helyzet. Megérkezett a másik két jómadár. Drága szívfájdalmam füstölgött.
- Hello Logan! – köszöntem a másiknak. – Nem adtak ki semmi információt, ugye? – fordultam Henryhez.
- Nem, de mondhattad volna, hogy ne is strapáljam magam.
- Téphetem én a szám, cseszel rá. Jaj ne nézz már így! – kézen fogtam és lerántottam magamhoz. Nem fogok én azért fölkelni, hogy megcsókoljam. Logikus ugyebár. Na jó nem, de mindegy.
- Oké gyerekek. – csaptam össze a tenyerem. – Tekintsük át a helyzetet. Jesse fején vérdíj. Rabe és én lassan elérjük a persona non grata kategóriát. Nektek annyi a bűnötök, hogy láthatóan hozzánk tartoztok.
- Miért van a fejeden vérdíj? – kérdezte Logan Jessetől. Erre beállt a csönd.
- Ki kell nyírnunk a rendőrkapitányt semmi különleges. – legyintettem. Próbálkozzunk a helyzet elmismásolásával.
- Mit csináltok? – hmmm…. Mintha nem tetszene ez a pasimnak.
- Kérlek, ne óbégass. Az a fickó egy szemétláda, meg van az okunk. – néztem Henry szemébe. Jajj csak meg ne kérdezd mi az ok, mert nem mondhatom el, megígértem. A rendőrök összetartó bagázs, lehet most a barátságra, rámegy a kapcsolatunk? Az lenne a ciki. De még milyen ciki, vérciki!
- Rendben. – bólintott.
- Mi?? – kerekedett el a szemem. Már rákészültem, hogy győzködnöm kell, erre meg ennyi. Hát ez pöpec!
- Azt mondtad, van rá okotok, nem? És nekem se tetszik a fickó, egy seggfej. Nem lehet vele értelmesen beszélni. – vont vállat.
- Engem azért érdekelnének az okok. – szólt közbe Logan. Rabe egyetlen pillantásával meg tudta volna ölni.
- Rashid itt van? – kapta el Henry karját Jesse. Basszus, nem állunk neki most öldökölni.
- Volt, már elment. – hangzott a válasz. Hála!
- Keressünk helyet, ahol alhatunk. – adtam ki az ukászt, mielőtt kirobban a vita. Aki keres, az talál, tartja a mondás. Hát mi találtunk, pár utcányira egy kényelmes lakosztályt, amit kivettünk. Mármint Rabe. Bár az éjszaka maradékára én is ott maradtam.
Gyönge gyanúm, hogy Logan és Rabe elértek a vízválasztóhoz. A végső leszámolást…. izé vitát… na szóval, a szakítást ma sikerült elodázni. Hogy mit hoz a holnap, azt nem tudom.