1. fejezet

Immár vagy egy hónapja visszatértem Egyiptomba. Új munkám Elephantinebe szólított, a város újkori neve Asszuán. Éppen egy ásatást vezetek, barátnőmmel és munkatársammal Jazirivel. A new landi nyaralás élvezetes volt, hiszen találkozhattam rég nem látott kedvenc barátnőmmel Rabe Montanaval. Igaz ott tartózkodásom alatt kétszer is ki akartak nyírni, de ilyen apróságokkal nem foglalkozunk. Jelenleg eléggé gubancos a csaj élete, de megbirkózik vele, remélem. Saját magánéletembe egy nyomozó zavart be, de nagyon. Mikor Henryvel elbúcsúztunk egymástól a repülőtéren, teljesen abban a hitben voltam, hogy itt véget is ért kis románcunk. Mert ugye hol talál az ember lánya olyan férfit, aki türelmesen várja haza a barátnőjét, miközben a csaj 6 időzónával arrébb túrja a földet? Sehol, hittem én. Egy hete voltam otthon, éppen berendezkedtünk a munkára, mikor is péntek éjjel csörgött a telefonom. Azt hittem leütöm akárki is az. Megállt bennem az ütő, ahogy megláttam Henry nevét a kijelzőn. Első gondolatom az volt, hogy véglegesítjük az elválásunkat. Tévedtem. Egyszerűen csak kíváncsi volt, mi van velem és hogy elkezdtük-e már a feltárást. Enyhe rosszallást hallottam a hangjában, hogy nem jelentkeztem, még egy nyamvadt e-mailt se írtam. Majdnem lehidaltam. Képes megvárni, hogy visszaegyen a penész New Landbe. Rohadt nagy bűntudatom volt, hogy egy hétig feléje se bagóztam. Így hát könnyen letettem a nagy esküt, hogy minimum kétnaponta fölkúszok a világhálóra és írok neki. Két hónapja ezt el nem képzeltem volna magamról. Ha azt mondta volna bárki is, hogy ilyet teszek, én körbe röhögöm. Így csak Jazzy meresztett rám kistányérnyi szemeket.
- Te tényleg beleestél?! – láthatóan totálisan padlót fogott. Nem nézte ezt ki belőlem. Magam is meglepődtem, hogy a második nap már a legtermészetesebbnek vettem, hogy este beszámolok a napi eseményekről a pasimnak is. Másodjára azon lepődtem, meg hogy válaszol, ráadásul érdekli is amit mesélek. Eddig egyedül Rabe figyelt rám ennyire. Vele is, hétköznap elektronikus úton tartjuk a kapcsolatot hétvégén telefonon, ha már akkor olcsóbban lehet dumálni. Ugyanezt a szisztémát alkalmaztuk Henryvel is. Rabebel rögtön a megérkezésem utáni harmadik napon felvettem a kapcsolatot.

Telt-múlt az idő vége lett a szeptembernek, sűrűsödött a munka. Rendszeresen beszéltem a legjobb barátnőmmel, aki éppen két pasi közt őrlődött. Logan; üzlettársa és pasija, meg Jesse; ex-pasija és saját külön bejáratú bérgyilkosa. És, hogy még kavarjunk egyet a helyzeten ott van a villámcsapás okozta képességeink, ezért néha átvedlettünk amolyan női szuperhőssé. Jaj, ezen kívül még meg is akarnak minket ölni, plusz azokat, akik fontosak nekünk. Szóval kicsit problémás az életünk.
Harmadik csütörtökje voltunk lent Asszuánban. Eddig minden tök flottul megy, a délutánra homokvihart jósoltak így hazaengedtük a munkásokat. Mivel jól haladunk engedélyeztünk egy hosszú hétvégét. Pénteken amúgy is munkaszüneti nap lesz. A hétvége szabad, sokan dolgoznak nekünk, akik messze laknak, ezért a szombatot és vasárnapot kiadtuk, hogy hazamehessenek. Volt egy gyilkossági kísérlet két napja, szóval nem árt egy kis pihenés.
Jazzyvel kettesben maradtunk. Egy laza csajos délutánt meg estét terveztünk, pizzával, üdítővel, csokival, filmekkel. Éppen kényelembe helyeztük magunk mikor csörgött a telóm. Mi a fene? Én lettem az ügyeletes telefonos kisasszony?
- Igen? – vettem fel a csörömpölő jószágot.
- Hello kislány. Mit csinálsz?
- Jesse! Most akartam egy rakat kalóriát a szervezetembe juttatni. Miért hívtál? – sose jelent jót, ha ez a szoknyahajhász telefonál. Ezt leszámítva örültem neki, mert el se tudtam búcsúzni tőle.
- Értem tudnál jönni Kairóba? Most értem ide. – megmondtam én az elején, hogy sose sül ki jó belőle!
- Még is mi a jó búst csinálsz itt??
- Megvan Miranda gyilkosa. – Miranda a nővére volt. Basszus.
- Megyek! Csak maradj a seggeden! Semmi ökörség! – a hajamat téptem, hogy az isten….. Nincs rosszabb a bosszúszomjas bérgyilkosnál. Főleg ha olyan, a természete, mint Jesseé A francba. Megadta a címet, ahol megtalálom. Közöltem, hogy Jazzy is velem jön. Rá se bagózott, hogy jön még egy szoknya, akire rá lehetne mozdulni. Ez baj, marha nagy baj. Nem áll jól a szénánk, ha már neki sincs kedve flörtölni. Elköszöntem majd letettem.
- Ki volt? A pasid? – ezt az egy szót úgy mondta, mintha egy kategóriába tartozna a leprával meg a himlővel. Nem rég megjárta egy fickóval, azóta eléggé szüfrazsettes a hangulata.
- Nem ez Jesse volt, egy görög bérgyilkos, akadt egy kis dolga erre. Megyünk, fölszedjük Kairóban. Jössz? – naná, hogy jött. Bepattantunk egy ócska Land Loverba, nem tudom, hol szedte össze a kocsit a csaj, de szerintem úgy ásta ki a homokból.

Egy eldugott kis hotelt találtunk a címen. Ha nincs Jazzy, nem jutunk el eddig, én a harmadik sikátorban elvesztettem a fonalat.
- Rusztikus kis koszfészek el kell ismerni. – nyitottam be a görög szobájába.
- Én is örülök, hogy látlak. – csóri ürge nem volt valami fitt. A ruhája gyűrött, a szemei fáradtak. Fenébe így nem lehet leszedni a fejét, hogy egy menekültre hasonlít!
- Nem tett jót az időeltolódás. – jegyeztem meg. – Jaziri ő Jesse. Jesse, Jazzy. – abszolváltam a bemutatást, bár a nyelvem majdnem beletört ebbe a szójátékba. Ezt egy-egy óvatos hello követte.
- Nagyon kedves vagy. – sóhajtotta.
- Jól van na. Bocs a bunkóságért. – beletúrtam a hajába, mert ezt ki nem állhatta. Semmi reakció, csak eltolta a kezem. Jaj Jesse, ez nem lesz jó.
- Beszélnünk kellenne… - egy lapos oldalpillantás Jazzyre
- Oké, értem én. – emelte fel a kezét a lány. –  Nyugi, Kyra csak annyit mondott, hogy bérgyilkos vagy. Nem izgat, ha ő bízik benned, akkor én is. – végre elmosolyodott a csaj, majd intett egyet és elment.
- Szóval? – ültem le az ágyra én is.
- Megvan a gyilkos, le kell jutnom Asszuánba. Tudom, hogy ott dolgoztok. Segíts, kérlek. – ritkán hagyja ez az utolsó két szó a száját.
- Francba Jesse. Így is olyan az életünk, mint egy krimi.
- Értem, hát kösz, hogy meglátogattál. – indult is volna, de visszarántottam.
- Maradj már veszteg! Leviszünk, de a gyilkosságot magadnak kell elintézni, utána segítek felszívódni is, de többet ne kérj,mert nem akarom elveszteni az állásom. Se az életem.
- Rendben. Kösz. – azzal a nyakamba borult. Már megint, mibe hagyom belerángatni magam?
- Miért nem mondtad el Rabenek? – kérdeztem.
- Honnan veszed, hogy nem mondtam?
- Mert akkor kettőtöket szedtünk volna fel. Nem engedett volna el egyedül.
- Épp ezért, nem akarom veszélybe sodorni. Ne merj szólni neki!
- Nekem te ne parancsolgass. Holnap telefonálok neki, hogy itt vagy. Kész punktum! És ha lelécelsz, kitiltatlak a városból a rendőrkapitánnyal. – közöltem, amikor láttam, hogy ellenkezni akar. A főrendőr emlegetésekor még inkább elborult az agya.
- Ne fenyegess azzal a szemétládával! – sziszegte.
- Mi a… Óhhh, basszus. – esett le a tantusz. Mi a fene lenne, ha nem mindig a vezető rétegből kéne valakit elkapnunk? Csak egyszer legyen, az hogy egy tevekupecet kelljen lekapcsolni!
- Igen, ő az. Maffiás a fickó.
- Muszáj mindig cápára vadásznod? Nem lenne jobb ha áttérnél a pisztrángokra? – a válasz csak egy keserű kacaj volt. Évek óta keresi a testvére gyilkosát. Fájdalmas sebeket kapott akkor, és ráadásul a dilis nem hagyja, hogy begyógyuljanak. Mintha a bosszútól  jobb lesz. Hogy utálom, mikor ilyen. Ki nem állhatom, ha a barátaim szenvednek.
- Kinyírjuk a mocskot, meg ha kell a fél helyőrséget, csak ne legyél ilyen depis, mert elsírom magam. – reflexből magamhoz öleltem. Ettől a kijelentéstől kicsit jobb kedve lett.

Jazzy visszajött, kezében egy doboz pizzával, meg egy kiskarton üdítővel.
- Nem volt szabad szobájuk, szóval megegyeztem a tulajjal, hogy mi is itt alhatunk. Hoztam kaját is. Pár óra alvás után indulhatunk is vissza. – letette az asztalkára a kaját. Ínycsiklandó illata volt, összefutott a nyál a számban tőle. Mellettem Jesse is nagyot nyelt.
- Még jó, hogy extra nagyot kértem. – vigyorgott Jaziri, mikor látta, milyen szemekkel nézünk a pizzára.
- Kyra nem mondtad, hogy a munkatársnőd egyben istennő is. – végre visszatért a régi szívgyilkos, oh pardon szívtipró. Jazzy felnevetett.
Neki estünk a kajának. Nem telt el negyedóra és egy morzsa se maradt. Fürdőszoba beosztás, alvóhely vadászat. Enyém lett a padló. Leszavaztuk Jesset, hogy átadja az egy darab ágyat valamelyikünknek. Közöltük, hogy itt a vendégé az elsőbbség. A kanapé szerű ülőalkalmatosság Jazzyé lett, mint sofőr. Így kaptam én a padlót, a legkényelmetlenebb fekvőhelyet. Kész öröm, hogy szinte bárhol tudok aludni. Fejem alá gyűrtem a kispárnát, betakaróztam egy pokrócba és szinte rögtön bekómáztam.