3. Fejezet
2008.08.18. 21:20
3. Fejezet
Szakítás a te érdekedbe
Logan már várt. Amikor megérkeztem hozzá éppen rendet tett a lakásába. Ahogy megláttam, meginogtam az elhatározásomba.
-Óh, szia!- Vett észre.
-Szia!- Köszöntem.
-Minden rendbe?- Kérdezte, és megigazította a díszpárnákat a kanapén.
-Nem igazán. A lány, hogy van?
-A pap kitisztította a sebét. Kristinnek hívják. A templomba alszik.
-Remek. Köszönöm, hogy megtetted ezt nekem.
-Nem kell megköszönöd, egy csapat vagyunk.- Mosolygott rám azzal a szívdöglesztő mosollyal. Legszívesebben elsírtam volna magam, de azt majd, ha egyedül leszek.
-Magyarázattal tartozom.
-Hallgatlak.
Járkálni kezdtem.
-A vámpírok nagyon is léteznek. A városba Brie és barátnői voltak a mai estig az egyetlen vámpírok. Nagyon régóta ismerem Briet. Az előbb megtámadták a bárját, és megölték a családját. Briet kimenekítettem, most nálam van. Régen megmentettem az öccsét a véremmel. Ők nem ölnek embert, csak isznak belőle, amit nagyon jó szexuális élményként élnek át az emberek.- Meséltem.
Ránéztem Logan arcára, és a tökéletes döbbenetet láttam rajta. Jézusom, mibe kevertem.
-Látom, nem hiszel nekem.
-De hiszek… Csak ez meglepett. Azt hittem, ezek csak dajkamesék.- Vette le a szemüvegét Logan, és az asztalra tette.- Sok érdekes dolgot tudok meg a világról, amióta ismerlek.
-Nem akarom, hogy belekeveredj!- Bukott ki belőlem.
-Mi? Miért?- Nézett rám döbbenten Logan.
-Mert csak bajba keverlek. Amíg velem vagy, addig életveszélybe is vagy. Nem akarom, hogy miattam halj meg.
-Miről beszélsz? Rabe! Nyugodj meg.- Lépett közelebb hozzám, de én elhátráltam.
-Nem! Akik engem akarnak rajtad keresztül is próbálkoznak majd az elkapásommal. Sőt! Előbb lehet, megölnek téged. Azt pedig nem viselném el. Sajnálom Logan. De vége.- Ezzel az utolsó mondattal meg is szakadt a szívem.
Kihasználtam, hogy Logan köpni-nyelni se tud, és eltűntem a lakásából. Még hallottam, hogy utánam szól, de nem álltam meg. Hazáig rohantam.
Vihar tört ki. Most gyűlöltem. A rohadt vihar miatt nem lehet normális életem. Egy rohadt villám miatt, aminek feltétlenül engem kellett megtalálnia. Inkább csapna belém újra, és veszíteném el a képességeim, amik Bishop szerint gyarapodni és erősödni fognak.
Otthon Kyra és Brie is lefeküdtek aludni. Hála az égnek!
Beálltam a zuhany alá és hagytam hadd folyón rám a hideg víz. Közben kisírtam magam. A sírás nem segített, csak pocsékabbul éreztem magam.
A fürdőköpenyembe leültem a nappaliba egy doboz jégkrémmel. Pár óra múlva elbóbiskoltam. Azt álmodtam, hogy Logan a karjaimba hal meg, és Bishop hangját hallom, ahogy azt mondja: „Te okozod a halálát”.
Felriadtam. Ennyi elég is volt az alvásból.
Reggelig ébren voltam. Hajnali ötkor felvettem a fekete nadrágkosztümömet, és bementem az irodába.
Mandy nem tudta elképzelni, hogy mit keresek ott ilyen korán.
Hatkor már az első kávémmal a kezembe hallgattam az aznapi programjaimat.
Kilenctől megállás nélkül munkám volt. Hála az égnek Logannel nem fogok találkozni.
-Az utolsó ügyfél tízre várja a Tűzkeresztség-ben.
-Az a múlthéten nyílt elit étterem, ugye?
-Igen. Szeretné, ha mi szállítanánk a tengeri halakat.
-Hm… Rendben. Ha bárki keresne, egész nap elérhetetlen vagyok. Még Mr. Taylornak is.
Mandy felvonta a szemöldökét. Ahogy telt a hetek egyre több emberi érzelmet vettem észre rajta.
-Valami gond van, Mandy?
-Nem… csak szinte minden tárgyalást együtt bonyolítanak le.
-Mostantól nem.- Mondtam rosszkedvűen.- Elmehetsz.
Mandy bólintott, és elment.
Én felálltam az asztalomtól, és kibámultam az ablakon. Az eső még mindig zuhogott. Tökéletesen tükrözte a hangulatomat a szürke, szeles, esős idő.
|