Villámcsapás 2. Rész- Vámpír ügy

1. Fejezet

Kellemes délután, rázós este

Késő délután végeztem az utolsó tárgyalással. Alig vártam, hogy hazamehessek és bebújjak egy kád forró vízbe.

Logan pár órája szólt, hogy el kell mennie, egy fontos ügy miatt. Na szép Kínai kaját kellett ebédre enni a kínai partnerek miatt, erre egyből lelép.

Ő utálja a kínait, igaz én is.

Már egy hónap telt el a Bishop vállalat felrobbanása óta. Azóta nem találtunk nyomott a Kiméra szervezethez.

Nem tudtam kiverni a fejemből Blair jóslatát.

„Te okozod a fiú halálát!”

Miért okoznám? Mivel árthatnék Logannek?

Na mindegy.

Kiléptem az irodából, és beszálltam a liftbe, ami a mélygarázsba vitt le.

Megszólalt a mobilom.

-Montana!

-Rabe! Azonnal ide kell jönnöd!

-Logan! Mi történt?- Torpantam meg.

-Lojan báááciii!- hallottam egy vékony hangocskát.

Elmosolyodtam. Ez biztos Kim, Logan 5 éves unokahúga.

-Hallottad?

-Máris ott vagyok. Addig tarts ki, én bátor lovagom!

-Megpróbáljuk.- Ígérte meg Logan.

Mielőtt letettem a háttérből hallottam Henry hangját is, ahogy egy „NEEE!”-t kiabál, majd üvegcsörömpölés.

Út közbe felhívtam Kyrat, hogy valószínűleg a srácoknak komoly erősítés kell, úgyhogy jöjjön.

Logan lakása előtt találkoztunk.

Kopogás nélkül benyitottam.

A lakás romokba állt.

Henry és Logan a kis mogyoró barna hajú lányt próbálta elkapni, aki mindent lerántott maga körül.

Henry megbotlott, és elhasalt a parkettán.

Mi felszisszentünk.

A kislány angyali mosollyal fékezett le előttünk. Nagy barna szemeivel felnézett ránk.

Tündéri kislány volt.

-Szijasztok!- Köszönt.

-Szia nagylány!- Kaptam fel az ölembe.- Már két fiú is fut utánad. Nagyon népszerű vagy.

-Henly és Lojan báci viccesek.- Mondta Kim.- Te ki vagy?- Kérdezte Kyrat.

-Kyra. Örülök, hogy megismerhetlek.

-Én is.- Azzal áthajolt Kyrahoz, és megpuszilta az arcát.

-Hála az égnek, hogy itt vagytok.- Szedte össze a barátját a földről Logan, és hozzánk léptek.

Mindkét srác kipirult a megerőltetéstől.

Van édesebb látvány, mint két fiatal srác, egy kisgyerekkel? Szerintem nincs. Az én szívemet felmelegíti egy ilyen jelenet.

-Rohantunk ahogy tudtunk.- Csókoltam meg Logant.

-Örök hála.

-Nagyot esett nyomozó?- Kérdezte somolyogva Henrytől Kyra.

-Áh, nem! Csak a játék kedvéért estem el, hogy nevethessünk.- Mosolygott Henry.

-Hát persze.- Nevettünk.- Főzzetek valami vacsit, addig mi elleszünk a kishercegnővel.- Csiklandoztam meg Kimet, aki felkacagott.

-Remek ötlet. Kértek inni valamit?- Kérdezte Logan.

-Egy kávét… nem.- helyesbítettem Logan rosszalló tekintetét látva. Amióta vele járok háromnál több kávét nem ihatok egy nap. Jó kicsit magas a vérnyomásom, de akkor is.- Egy üdítőt.

-Én is azt kérek.- Mondta Kyra.- Kim! Szeretnéd, ha olvasnánk neked egy mesét Rabe nénivel.

-Hé! 22 éves vagyok, még nem kell néznie.- Kértem ki magamnak, mire Kyra csak összenézett a kislánnyal, és nevettek. Cinkos társakra akadtam.

Nagyon kellemesen telt a délután hátra levő része. Sikerült megszelídítenünk az örökmozgó kislányt.

Hétkor haza kellett vinnie Logannek. Elkísértem. Sétálva tettük meg az alig 20 perces utat. Nem volt annyira veszélytelen ilyenkor sétálni, de hát én egy szupernő vagyok, mert megcsapott egy villám.

Amikor átadtuk az anyukájának Kimet kaptunk két puszit, majd eljöttünk. Egymás derekát átkarolva sétáltunk hazafelé.

-Nagyon édes az unokahúgod.- Mondtam.

-Kis örökmozgó. Ő az egyetlen családtagom, akit imádok.

-Az öcsédről még mindig semmi hír?

-Jól el van az Olasz egyetemen.- Vont vállat Logan.

A szüleik halála óta nem beszélt az öcsével, akivel nem is olyan régen engem akartak összeboronálni. Sorry, de nekem az idősebb Taylor fiú jött be.

Akartam valami vigasztalót mondani, de a jel megállított benne. Egy gyors villámot láttam, majd megütötte a fülem egy sikoly.

A hangirányába kezdtem rohanni.

-Mi történt Rabe?!- Kiabált utánam Logan.

Utánam rohant, de én gyorsabb voltam. A sötét sikátorban egy egyetemista lányt támadott meg egy férfi.

-Hé!- Kiabáltam rá.

A férfi rám nézett. Hegyes szemfogairól vér csöpögött. Vámpír.

A döbbenetem kihasználva a vámpír felugrott a szomszéd ház tetejére, én utána ugrottam, mivel elég atletikus vagyok.

A fekete alak beleveszett a sötétségbe.

-Elkaplak.- Sziszegtem.

Sajnos sötétbe látó szemeket nem kaptam a sorstól.

Visszamentem a megharapott lányhoz, akit Logan a falnak döntött.

-Kórházba kell vinnünk!- Mondta Logan.

-Ott nem tudnak segíteni. Vidd el egy templomba, és Szenteltvízzel azonnal tisztítsátok ki a sebet!- Vizsgáltam meg az ájult barna bőrű lány nyakát.

-Mi? Mi folyik itt?

-Egy vámpír támadta meg, ami elég érdekes, mert azt hittem ebbe a városba csak Brie és barátnői vannak.

-Rabe. Vámpírok nem léteznek.- Mondta ezt úgy Logan, mintha azt mondaná, a Télapó se létezik.

-Új oldaladat ismertem meg. Te nem hiszel a természetfeletti dolgokba.

-Azok csak mesék. Emberek, állatok léteznek, semmi más.

-Tévedsz! A vámpírok, alakváltók, farkasemberek mind léteznek, és itt élnek köztünk. Sokan a szövetségesünk, sokan nem.- Magyaráztam.

-Aha. Gondolom a szellemek is léteznek.

-Azokkal nem találkoztam még. Figyelj! Később megvitatjuk. Most mennem kell! Nálad találkozunk.

-Rabe!- Szólt Logan, de már csak a levegőnek.

Rekordidő alatt tudok eltűnni.