- Hosszú sztori. – legyintettem. Fél szemmel a hallgatag pasit szemléltem. Rabenek mindig is jó ízlése volt. Alig vártam, hogy négyszemközt kifaggathassam a srácról. A régészi kíváncsiság, meg a női is, valljuk be hősiesen.
- Bemutatom Logan Taylort. Logan, ő Kyra Eleison. – Logan Taylor, hol is hallottam ezt a nevet? Ja persze a híradóban.
- Szia! Hallottam rólad. Te vagy, aki ugyanúgy bebukta, mint Rabe. – kezet fogtunk. Határozott, de nem agresszív volt a kézfogása. Tetszett.
- Én is hallottam rólad.- mosolygott Logan. Még egy történelem szerető? Már a második a nap alatt. Kényeztetnek. Elmosolyodtam. Ettől, mintha zavarba jött volna. Csak tudnám mitől? Nem vicsorogok, nem ettem mákot…
- Mandy haza mehetsz! – áhá, szóval a titkárnő Mandy. A drága el is húzta a csíkot. Kifele menet végigmért, megpróbáltam a lábára ejteni a hátizsákom, de nem sikerült. Fenébe. Majd legközelebb.
- Bajban vagyunk Rabe. – úgy döntöttem nem szórakozok, és egyből a lényegre térek.
- Komolynak hangzik. Üljünk le!
- Menjünk inkább semleges helyre! Lehallgathatnak. – azt mondjátok ez paranoia? Lehet, de mutassatok egy paranoiást, akit kinyírtak. Itt a pont, ugye?
- Megijesztesz csajszi! Menjünk, úgyis vásárolnom kell. – remek. A bevásárló-hodályok tökéletesek, ha az ember el akar bújni, világmegváltást tervez, vagy egy kiadós fejfájásra pályázik.
- Nekem mennem kell. – Még van két tárgyalásom. Holnap találkozunk?- szólalt meg Logan. Áhá, azért ő is pasiból van. Nem csípi a vásárlást. Annyi baj legyen.
- Persze! Ebédeljünk együtt délben.- válaszolta barátnőm. Mindkettejük szeme csillogott, mikor egymásra néztek. Gyanús, veszettül gyanús.
- Érted jövök.- olyan természetesen puszilta meg Rabet, mintha legalább tíz éve minden reggel így köszönne el tőle. Remek, már csak Hathor és a kisded játékai hiányoznak. Mintha féltékeny lennék? Ugyan dehogy… Na jó, egy kicsit. Nagyon. Csönd Kyra. Logan rendes srácnak látszik. Rabet se kell félteni, ez fickó nem fog a barátságunk útjába állni. Elnézve a két szerelmes arcot, el is hittem.
- Jó pasi. Milyen kis aranyos volt, ahogy zavarba jött. – vigyorogtam immár teljes szívből Rabere.
- A legaranyosabb pasi a világon. – furcsa volt ilyet az ő szájából hallani.
- Bocs, hogy megzavartalak titeket. Láttam, valamire készültettek. – valljuk be a bocsánatkérésen kívül, erősen reménykedtem, hogy pár plusz érdekességet is hallhatok velük kapcsolatban.
- Egy édes csókra. Az elsőre. – hangzott a várva várt infó.- De nincs semmi baj. Úgyis hiba lett volna. – mi van?? Vénségére hülyül meg ez a lány is. Hiba?! Az agyam eldobom.
- Hiba?! Szerintem szerelmesek vagytok egymásba. – közöltem vele a nyilvánvaló tényt. Láthatóan letaglózta a véleményem. Sebaj Rabe, úgyis nekem van igazam.
- Barátok vagyunk. Nagyon jó barátok.
- Aaaha. – csak a szemeim forgattam. Barátok, persze én meg a húsvéti nyúl.
- Na menjünk pénzt költeni! – zárta le a témát. Nevetve követtem.

Nem is tudom, mikor jártam utoljára a Plazaban. Vagy inkább, mikor voltam utoljára ruhát vásárolni. Jó rég annyi szent. A délutánunk nagy része ráment Rabe ruhatárának átalakítására. Egy menő üzletasszony nem nézhet ki topisan. Szegény csaj nincs oda, a kialakult helyzetért. Nem elég, hogy rásózták a családi bizniszt, még ki is akarnak nyírni minket. Csőstől jön a baj. Vacsorára hamburgert ettünk. Nesze neked egészség-kultusz.
- Szóval innen ugrottál le megmenteni Logant? – érdeklődtem.
- Aha. Pont láttam, hogy rácéloznak. A lábát találták el. – válaszolta. Mindketten lepillantottunk. Ő mosolygott, gondolom a szép emlékek. Éljen a romantika.
- Te teljesen beleestél. – ha eddig nem lettem volna ebben biztos, akkor most meggyőződhettem volna erről. Aki képes egy pasiért majd egy emeletnyit ugrani, bele egy tűzharc kellős közepébe, az ne mondja, hogy nem szerelmes! Jó tudom akkor még nem ismerte, de… fogjuk rá, hogy a sors keze.
- Dehogy! – csak tudnám, miért ellenkezik. Vállat vontam, ha így nem, hát majd másképp szedem ki belőle.
- Nálad alhatok – kérdeztem, hirtelen témát váltva.
- Persze! – éljen!
- Meg akarnak ölni?
- Mint mindig.
- Utálod, hogy apád rád hagyta a céget?
- Igen.

- Szerelmes vagy Loganbe? – és itt az adu ász.
- Őrülten!... Menj a fenébe! – itt a pont. Elvigyorodtam.
- Inkább nem. – beleittam a kólámba. – Miért nem jöttök össze? – feszegettem tovább a témát. Ha tetszik, ha nem, nem hagyom békén ezzel. A boldogság ritka ajándék és úgy látszik, épp most repül feléje, csak nem látja.
- Még nem gondoltam rá. – csak a vállát vonogatta.
- Jobb, ha tisztázzátok, mielőtt késő lesz. – mondtam.
- Jó. Majd. Miért mondtad, hogy bajba vagyunk? – elfogadtam a témaváltást. Legalább már gondolkodik rajta, hogy szereti. Kezdetnek megteszi.
- Híreket kaptam, hogy több hozzánk hasonló eltűnt. Beverlynek, Tinának, Edinának Jessenek, Ricknek már nyoma veszettt, és holtan kerültek elő. Valami vírus volt a szervezetükbe, ami lassan hatott. Megpróbáltak az ásatáson megölni engem is, de nem jött össze. Pár óra múlva láttam a villámot, és téged. Meghaltál. – adtam elő a rövidített verziót. Megint átjárt a félelem. Aggódtam Rabe miatt. Gyűlöltem az álmaim. Édes isteneim, csak ne legyen valóság. Vagy vigyenek engem, kiegyezem azzal is.
- Nem vagyok veszélybe. Logan viszont igen.
- Arra nem gondoltál, hogy elterelő hadművelet? Amíg Loganre koncentrálsz, addig óvatlan vagy magadat illetően. – tény viszont, hogy Logan védelmét is meg kell oldani. Mindenki veszélyben van, akik kicsit is közel állnak hozzánk. A francba.
- Logikus. - bólogatott.- Van ötleted, ki lehet? – ha volna, már halott lenne az illető az fix.
- Gabe, tudod az Első, mesélte, hogy már a kezdetek óta vadászik ránk egy különleges szervezet. Orvosok, tudósok akarnak felboncolni minket, és kísérletezni rajtunk. – ennyi volt, amit kisakkoztam a repülőn. Mondhatni a szokásos. Mindig is voltak, olyan emberek, akik a magunkfajtára vadásztak. Kíváncsiság, tudásvágy és hatalom. Sose sült ki belőle semmi jó.
- Remekül hangzik. Jobb, ha a hátam mögé nézek, amíg el nem kapjuk őket. – láthatóan Rabe is hasonló véleményen volt.
- Helyes a többes szám! – vágtam rá. A régi jó csapatmunka mindent megold.

Kényelmesen berendezkedtem az egyik vendégszobában. Szerencsémre a szervezetem könnyen átállt az itteni időzónára. Mondjuk, sok esélyt nem adtam neki a tökölésre, mert piszkosul nem érünk rá. Egyik este hazatelefonáltam. Még megvolt az állásom. Pedig féltem, hogy képesek kirúgni a távollétemben. Eddig, azonban minden rendben. Meg kell hagyni Rabe szülei se voltak normálisak. Minden tiszteletem a holtaknak, de könyörgöm, mi a fészkes fenéért kell a temetésük napján egy estélyt is szervezni? Hol itt a logika? Sehol, ettől függetlenül ezt írták a végrendeletben. A hét maradéka a rendezvényszervezés jegyében telt. Rabenek még a céget is igazgatni kellett, én igyekeztem a lehető legpontosabban elvégezni a lehető legtöbb munkát a temetéssel és az estéllyel. Néha a saját hajam téptem, néha másokét. Viszont a kijelölt időpontra minden a helyére került. Arról meg újfent senkinek se kell tudni, hogy mire a kellő mennyiségű fehér virágot fölkajtattam, a fél város virágárusai kiátkoztak, és perrel fenyegettek. Ja kérem, máskor hozzák időre a krizantémot.

Délután öt körül befutottunk a temetőbe. Szép számmal gyülekeztek a résztvevők. Gyászolókat nem mondok, mert senki se, ejtett egy darab könnyet se. Végre megláttuk Logant a ravatal mellett egy másik fickóval. Ügyesen odasasszéztunk, bár nekem a magas sarkú cipőkkel még mindig problémáim voltak. A bakancsom akarom! A kényelmes, poros bakancsom. Egyik szemem sírt, másik meg az idegent figyelte. Átlagos magasságú, sportos alkat, vállig érő sötét színű haj.
- Jó napot! – köszönt Rabe.
- Sziasztok! – fordult felénk Logan. – már vártunk titeket. Rebecca, Kyra bemutatom Henry Leet, a legjobb barátomat.
- Nagyon örülök. – mosolygott Henry ránk. A barna szemektől és a fiús vigyortól elakadt a lélegzetem. A srác kiköpött Akila volt. Basszus. Mintha csak most mászott volna le a sírkamra faláról. A bőre ugyan világosabb volt, mint a hadvezéré, de ezen három hét Sakkarában könnyen segíthet. A 21. nap végén pedig a Nílus első vízesésénél lehetne szeretkezni. Hogy mit csinálni???!!! Magamban sikítottam. Kyra Eleison, te egy vadmarha vagy! Nem normális, hülye, agyament! Doktori címed van!! Jó, nyugalom. Csak a fantáziád vitt el vidékre, de piszkosul. Ez a muksó, nem 3000 évvel ezelőtt született harcos, csak egy mezei üzletember. Sík unalmas, golfozik tutira. Fújj…
- Miben utazol Henry? – kérdezte Rabe, közben fél szemmel rám sandított. A nyakam rá, hogy észrevette a döbbenetem.
- Helyszínelő vagyok. Logannel együtt végeztük el az egyetemet. Az apáink jó barátok voltak. – ennyit a golfozásról
- Apád ezek szerint vállalkozó?
- Igen. Üzlettárs a Bishop cégnél.
- Velük kötöttem üzletet a hételején. Vagyis most már kötöttünk. – pillantott Loganre Rabe.
- Hallottam, hogy együtt dolgoztok. Szebb üzlettársat nem is találhatott volna Logan.- nevetve hátba veregette a barátját. Ezalatt én kicsit messzebb sétáltam. Kezdtem összeszedni az agyam a váratlan sokk után. Hülye vagy Kyra, hülye. Imádom a kedves kis hangokat, mikor ezt ismételgetik. Kivételesen, azonban igazat kell adnom nekik.

Hogy eltereljem a figyelmem, elkezdtem terepfelmérést tartani a temetőben. A szertartás alatt végig néhány 500-600 éves sírmaradványon járt az eszem. Ebből kifolyólag elkerülte a figyelmem, hogy Henry valahogy mellém keveredett. Csak akkor tudatosult bennem a jelenléte, mikor halkan megszólalt.
- Miért nézegeted úgy a sírokat, mintha valami bűntény helyszínén lennél? – kérdezte.
- Mert ez munkám. Régész vagyok. Találtam néhány érdekes dolgot. – súgtam vissza.
- Miket vettél észre?
- Leghátul jó pár öreg sír van. – kezdtem magyarázni – Több, mint félszáz évesek is vannak, néhány biztos, hogy gyerekeké volt. Egynek pedig megpróbálták még a nyomát is eltűntetni. Nem tudom, mit vétet szegény pára, de nem kellett volna a sírját is szétverni.
- Lehetséges, hogy mostanában vandálok pusztították el?
- Nem. Nézd a csonkolást, a moha sértetlen rajta. – mutattam. – Amúgy most vizsgáztatsz? – néztem rá kérdőn. Szívesen villogtattam az eszem, de ennyi bőven elég volt számomra.
- Ötösre feleltél. – vigyorgott Henry. Kac-kac, ne vigyorogj, mert rossz vége lesz. Komoly füstölgésre, sajnos képtelen voltam.
- Sose volt más jegyem. – vágtam rá.
- Neem? – úgy nézet rám, mint valami csodabogárra.
- Jó fizikából kettesem volt gimiben. – vallottam be. Erre kinevetett. A dög. Fúúú mindjárt olyat kap, hogy…
- Cssss, mégis csak temetésen vagyunk. – fordult felénk egy öregasszony. – Ne itt udvaroltasson magának, hölgyem. – meg az a jó… Piszkosul elkapott az ideg. Nyitottam volna a szám, hogy kioktatom a nőt, hol hallgatózzon… de Henry egyszerűen a derekamnál fogva felemelt és kivitt a „gyászolók” közül.
- Ezt meg, hogy merészelted, te nagyképű, piszok… - fulladoztam a dühtől.
- Nyugi méregzsák. Féltem, hogy megvered a vénséget. Nem akartalak volna lecsukni egy ilyen indafülű szárcsa miatt. – elismerem ott a pont. Úgyhogy elnevettem magam, persze csak szolidan.
- Jól van, igazad van. Tényleg behúztam volna neki. Rossz a természetem. – tártam szét a karom, jelezve, hogy nem tehetek róla.
- A szenvedélyesség nem rossz, csak veszélyes. – ettől leesett az álam. Mélyen kétértelmű volt. Már a második pont jár oda, Kyra. Kisanyám, K.O. mellett még ki is pontoznak.
- Aha, jó kis rizsa duma, de nekem mennem kell. Az estély előkészületeit még ellenőriznem kell. – szégyen a futás, de néha nincs más lehetőség. Mentsük a büszkeségünk maradékát.

A kocsi felé sétálva elismertem, hogy a nyomozó kifogott rajtam. És ez tetszett, eddig ez egy pasinak se sikerült. Kíváncsian várom a folytatást.