13. Fejezet

Szembe az ellenséggel

Ez nem tetszett. A Bishop vállalat mit keres a külvárosban, ahol minden romokba áll? Elég... Hm… hülye üzleti húzás.

Leparkoltam a főbejáratnál. Logan hátra ment, Kyra pedig szó szerint felugrott a 10. emeletre. Ott mászott be az ablakon.

Henry pedig simán bement, hiszen itt dolgozik az apja, és ismerik.

Kiszálltam a kocsimból. A napszemcsimet a hajamba tűztem. Felnéztem a célállomásomra. 9. emelet.

Bájos mosollyal sétáltam be a fotocellás ajtón. A lifttel felment az emeletre. Az iroda előtt egy titkárnő ült. Nem úgy nézett ki, mint Mandy.

Nem is tudtam, hogy egy titkárnő lehet farmerba, és vörös has pólóba. Holnap feltétlen elmondom Mandynek. Szegénykém ki fog térni a hitéből.

Óh igen! 100%-ig biztos voltam benne, hogy kijutunk. Hogy miért? Nem rég éltem túl egy gyilkos vírust. Az után rosszabb nem lehet.

Bájosan ráköszöntem a szőke titkárnőre.

-Jó napot! Rebecca Montana vagyok. Mr. Bishop már vár.

-Óh igen! Menjen csak!

Valami volt ebbe a nyájas hangba, és barátságos mosolyban, amitől úgy éreztem, hogy a csaj a halálomat akarja.

Bementem az irodába. Alig csukódott be az ajtó máris két fegyvercsövével néztem farkasszemet.

-Ez elég tisztességtelen bánásmód.- Jegyeztem meg.

Blair Bishop méltóságteljesen felállt az asztalától. Lesimította fekete zakóját. Olyan volt, amilyet a maffia filmekbe látni.

Keresztapa személyesen. Már csak a szivar hiányzik.

A fegyveresek amúgy két nagydarab, kigyúrt állat volt. Nyomtak vagy 120 kilót. Az én 62 kilóm elég kevés hozzájuk.

Ha nem uzikat fognának rám talán lenne esélyem. Nagy szarba lennék, ha egyedül jöttem volna.

Ha 15 percen belül nem lépek ki az ajtón Kyra, Logan és Henry betör.

Ezzel a megnyugtató tudattal levettem királykék kosztüm kabátomat, és lazán a kezemre fektettem.

-Nem halt meg. Nagy szerencséje volt, hogy Logan visszament.

-Szerencsés csillagzat alatt születtem.- Vontam vállat.- Elárulja, hogy miért akart megölni?

-Mert egy szörnyeteg vagy.- Mondta undorral Blair.

-Én?! Aki embereket ment? Maga az, aki gyilkol.- Háborodtam fel.

-Azoknak az embereknek meg kell halniuk. Nincs jogod Istent játszani a társaiddal!

-Na ez nézet kérdése. Szerintem inkább Isten adta a képességeim. Persze, ehhez feltételezzük, hogy hiszünk Istenbe… Azt hiszem, emiatt lett a III. Világháború. Tudja azóta az emberiség 90% inkább Wicca, Buddhista. Ezek a semleges vallások.- A vallástan órámat egy pofonnal díjazta Bishop. Van ám ökle.

-Fogd be! Ne merészeld Isten becsmérelni!

-Én tőlem.- Töröltem le a vért a számról.- Tehát, szörny vagyok. Akkor azt már tudjuk, hogy én mi vagyok. Na és maga? Hadd ismerjem meg az ellenségem!

-A Kiméra szervezet vezetője vagyok, akiknek feltett szándéka elkapni, és megbüntetni titeket.

-Tehát gyilkosok.

-Mi a jó ügyért tesszük.

Felhorkantam. Én meg a falvédőről.

-Azt hiszed, hogy élhetsz normális életed? Azt hiszed, vezetheted a céged, és együtt lehetsz Logannel? Tévedsz! Te fogod a fiú halálát okozni.

-Tudtommal inkább megmentettem az életét.

-Most még! Idővel nem tudod majd uralni az erődet, és megölöd. Fogalmad sincs, mi lakozik benned.

-Lehet. De az idő lejárt!- Vigyorogtam el magam.

Villám… hm… sablonos kifejezés, de tényleg úgy, szóval villámgyorsan kirúgtam a fegyvert az egyik gorilla kezéből, majd a másikéból kicsavartam.

Blair az asztala mögé rohant, és mint utólag kiderül élesített egy bombát.

Engem lefoglalt a két izompacsirta.

Tökön rúgtam az egyiket, aki összegörnyedt, így még fejbe is rúgtam. Neki vágódott az Akváriumnak. Szegény aranyhalak eddig éltek. A másik pechjére rálépett az egyik halra, és elcsúszott. A fegyvertusával fejbe vertem. Az is elájult.

A többiek berohantak az ajtón.

Én Blair felé fordultam, aki az ablakpárkányra ugrott fel.

-Még látjuk egymást!- Azzal kiugrott.

Kyraval az ablakhoz rohantunk.

Bishop sértetlenül ért földet. Felnézett ránk, majd elrohant a kocsijához.

-Még, hogy mi vagyunk a szörnyek! Ő mégis hogy volt képes erre?- Háborogtam.

-Nem tudom, de van most égetőbb problémánk is!- Mondta Henry.

-Mi?- Kérdezte Kyra.

-Egy bomba, ami egy perc múlva robban.- Felelte.

Kyraval egymásra néztünk. A büdös életbe nem jutunk ki. Ugornunk kell.

-Fiúk! Megtanultok repülni!- Mondta Kyra.

-Mi?...- Hökkent meg Logan.

Nem volt idő magyarázkodásra. Karon ragadtam Logant, és kiugrottam az ablakon. Kyra követett Henryt tartva.

A bomba felrobbant, sorban minden emeletnél. Amikor elért minket jó 10 métert lökött rajtunk. A főbejárat melletti füvön landoltunk. Logan mellém esett, Henry meg Kyrara.

-Óh, bocs!- Gurult le gyorsan a barátnőmről Henry.

-Semmi baj!- Könyökölt fel Kyra.- Jól vagytok?

-Aha. Logan?

-Remekül, de szerintem, Bishop most szegte meg a szerződést.

Elnevettük magunkat. Majdnem meghaltunk, de mi nevetünk.

Bishop eltűnt, mint a kámfor. Visszamentünk a házamba, és elmeséltem, amit mondott nekem. Azt kihagytam, hogy valószínűleg meg fogom ölni Logant. Lehet csak blöff, akkor meg minek stresszeljem?

A dolgok még csak most kezdődnek el. Ez csak a bevezető volt. Hogy mi sül ki a dologból? Boldogság a halálunkig? Vagy inkább Blair Bishop holnap megöl minket? Nem tudjuk. Ez a jövő zenéje.

De jöjjön bármi! Kyraval szembenézünk vele, Logan és Henry pedig velünk tart.

Vége az első résznek