9. Fejezet
2008.08.18. 21:14
9. Fejezet
Estély
Kyra fürdőköpenybe, a szobájába ült a tükör előtt, és készült az estélyre.
Én még mindig dalolászva mentem be.
-Sssziaaa!- Huppantam le az ágyra, és hanyatt feküdtem.
-Szia! Veled meg mi történt?- Fordult felém.
-Logan.- Ejtettem ki álmodozva a nevet.
Kyra felvonta a szemöldökét.
-Mi történt?
-Megcsókolt a temetőbe.
-Megcsókolt?! A temetőben?!- Kérdezte ámulva.
-Igen, ott. Látom, feldolgoztad az infot Kyra.- Mosolyogtam.
-Ez nagyon szuper!- Vigyorgott.- És milyen volt?
-Szédítő, őrjítő, begerjesztő.- Nevettem.
-Téged aztán jól elkapott ez a pasi. Ezek szerint jártok.
-Nem. Csak csók volt, ami után ő bocsánatot kért.
-Miért kérnek a pasik mindig bocsánatot, ha megcsókoltak? Hát nem látják, hogy jól esett?- Morfondírozott Kyra.
-Nem tudom.- Ültem fel.- Két óra múlva itt lesznek a vendégek.
-Ühm, és Logan is. Jobb, ha egyszer és mindenkora tisztázzátok az érzéseiteket, mielőtt késő lesz.
-Köszönöm a bölcstanácsot.- Álltam fel az ágyról.
Nem szöszöltem sokáig a készülődéssel. A jó munkához idő kell, de nekem nem órák kellettek.
Felvettem a fekete estélyi ruhámat, aminek a hátán mély kivágás volt. A fémszálak miatt csillogott, ahogy ráesett a fény. Az egész ruha a bokámig ért.
Kyra ruhája sötétkék, ami nagyon jól áll neki. Mélyen dekoltált, ujjatlan.
A hajamat besütöttem, a fülembe egy hosszú ezüst fülbevalót raktam, a nyakamba pedig a hozzá illő nyaklánc volt.
A sminkem halványszürke szemfesték, és halvány rúzsból állt. Nem voltam a feltűnő kenceficék híve, ahogy Kyra sem. Ő kihúzta a szemét fekete szemceruzával, a haját hamis lófarokba fogta.
Együtt sétáltunk le a lépcsőn pontban nyolckor.
Az első vendégek megérkeztek. Udvariasan köszöntöttem őket.
Serena, Danny, és Edward fél óra múlva érkeztek. Ők középiskola óta a barátaim. Egy osztályba jártunk. Igaz ritkán találkozunk, de tudom, hogy rájuk mindig számíthatok. Sok barátom volt, de ők és Kyra a legjobbak.
Logan és Henry utánuk érkeztek.
A két srác fekete öltönyt viselt. Henry vörös inggel, Logan fehérrel. Most szemüveg volt rajta. Láttam a szemébe, hogy elámul tőlem. Ennek hangot is adott.
-Sziasztok! Nagyon csinosak vagytok.- Csókolta meg az arcom.
-Köszönöm.- Mosolyogtam rá.
A tekintetünk fogva tartotta a másikét.
Kyra úgy érezte jobb, ha Henryvel lelépnek.
-Henry! Mit szólnál, ha kettesbe hagynánk őket?- Kérdezte.
-Jó ötlet.- Mosolygott a barátnőmre Henry, és felajánlotta a karját.
Csendben néztük egymást Logannel. Furcsa. Egy csók után már nem megy gördülékenyen a beszélgetés.
-Khm… Kyra és Henry jól egymásra találtak.
-Igen.- Vágta rá Logan.- Hasonló a munkájuk, csak Henry a jelenkori történteket rakja össze.
-Aha.- Bólogattam.
-Tényleg nagyon szép vagy.- Mosolygott Logan.
Elnevettem magam.
A szőke ciklon a semmiből érkezett. Hangos sikkantás kíséretébe ejtette ki Logan nevét. A spanyol akcentusa majdnem, hogy bántotta a fülem.
A nő magas sarkújába oda sasszézott hozzánk. Álomszép zöldruhát viselt. A bőre kifogástalan alabástrom színű. Mézszínű haja a derekáig ért.
Gyönyörű volt, a francba is!
Logan nyaka köré fűzte a karját, és láss csodát! Szájon csókolta.
-Olyan rég találkoztunk kedvesem. Hogy vagy?
-Szia Maria!- Köszönt Logan. Zavarba volt.
-Hello!- Köszöntem.- Rebecca Montana.- Nyújtottam kezet.
-Szia! Maria Lopez vagyok.- Rázott kezet velem.- Logan biztos mesélt rólam.
-Rémlik valami. Te vagy…- Játszottam meg, hogy gondolkodom rajta, hogy ki. Így a legegyszerűbb kideríteni.
-A volt menyasszonya.
BUMM!!!! Ez fájt. A legrosszabb dolog az, amit mosolyogva kell elviselned. Mesevilágba zöldszemű szörnnyé változtam volna.
-Igen, tényleg! Jó szórakozást nektek! Nekem most el kell mennem.
-Rabe!- Szólt utánam Logan, de én egy csábos mosollyal belé fojtottam a szót.
Kyrahoz mentem, aki Henryvel beszélgetett pezsgőspohárral a kezében.
-Egyedül hagytad Logant?- Kérdezte, amikor mellé értem.
-Nem. Itt van Maria.- vettem ki a kezéből a poharat.
-Maria?- Kérdezte Kyra.
Henrynek már leesett, hogy ki.
-A volt menyasszonya.- Ittam ki a pezsgő, és a svédasztalra tettem a poharat.
-A ribanc. Megtépjem?- Ajánlotta fel Kyra.
-Semmi szükség rá. Tiff is itt van, nem szeretnék a szennylapja címlapján lenni.
-Nincs okod féltékenynek lenned. Logan folyton rólad beszél.- Mondta Henry.
-Te persze, hogy őt véded, mivel a barátod. Mindegy… Nézzétek, hogy rá tekergőzött.- Mutattam Logan és Maria felé.
-Na nyugi kislány! Henryvel épp arról a sorozatgyilkosról beszélgetünk, aki embereket mérgez meg. Tudod, amit meséltem.
-Igen, és mit tudsz róla Henry?
-Las Vegasba is meghalt egy nő. A bizonyítékokat én vizsgálom.
-Később elmegyek vele a laborjába.
-Csak aztán ne egymást vizsgáljátok meg a bizonyítékok helyet!
-Piszkos fantáziájú.- Mondta egyszerre Kyra és Henry.
Még beszélgettünk pár percet, majd ők leléptek az estélyről. Menjenek csak. Én elvagyok itt.
Nem maradtam sokáig magamra. Blair Bishop megtalált magának.
- Elnézést Miss. Montana! Látom, hogy egyedül van, így kihasználom a szabad percét.- Nyújtott át egy pohárpezsgőt.
-Szerencséje van.- Mosolyogtam rá.- Köszönöm, hogy eljött.
-Kicsit átszerveztem a dolgaimat, és így sikerült. Nagyon szép estélyt rendezett.
-Köszönöm. A rendezvényszervezéshez van tehetségem.
-Sajnálom, hogy ne tanulhatja azt, amit szeretett volna.
-Na igen. Nagyon szerettem volna rendőrségnél dolgozni valamilyen formába. De hát nekem ez jutott.- Mosolyogtam.
-Önre! Kívánom, hogy minden kívánsága teljesüljön a jövőben!- Emelte tósztra a poharát Blair.
Hozzákoccintottam az ennyimét, és megittam az italt. Blair pedig elégedetten figyelt.
|