4. Fejezet
2008.08.18. 21:11
4. Fejezet
Másnap
-Jól vagy?- Kérdeztem Logant, lenézve rá.
-Aha. Kösz, hogy megint megmentetted az életem. Te jól vagy?
-Jól.- Gurultam le róla, és felálltam.
Logan is felállt, és leporolta a nadrágját.
-Azt hiszem, árvák lettünk.- Nézett rám. Elővette a mobilját, és hívta a tűzoltókat.
-Nagyon úgy néz ki.- Értettem egyet.
Egymás mellett állva néztük, az égő autókat bennük a szüleinkkel, és nem éreztünk semmit.
A hatóságok megérkezésével hagytam, hogy Logan végezze a dolgát. Neki dőltem a kocsimnak.
A társa kihallgatott, majd haza engedett. Én inkább megvártam Logant. Valaki őt is meg akarta ölni.
Most azt hihetnénk, hogy jobb lenne a kocsim alá néznem. Megtettem, vagyis szóltam az illetékeseknek, hogy nézzék meg. Semmi se volt ott. Bárki is akarta kivégezni a Montana és Taylor családot, rólam elfeledkezett.
Újabb két óra alvást veszítettem. Remek. Mire haza érek fél öt, fél hatkor meg kelhetek vizsgázni.
-Távirányítású bomba volt. A kocsi aljára rögzítették.- Dőlt mellém Logan.
-Szuper! Gyanúsított?
-Az üzlettársakat, konkurenciát kihallgatják holnap. Engem leállítottak az ügyről, mert érintett vagyok.- Kurtán nevetett.- Még csak egy csöpp fájdalmat se érzek.- Dörgölte meg az arcát.
Együtt éreztem vele. Nekem is azért volt lelkiismeret furdalásom, mert nem éreztem gyászt. A legnagyobb gondom az volt, hogy remélem, nem nekem kell átvennem a családi vállalkozást.
-Gyere! Haza viszlek.- Ajánlottam fel.
-Kösz. A kocsimból nem sok maradt.
-Holnap sok dolgunk lesz.- Ültem be a kocsiba.
-Te csak vizsgázz, én majd elintézem hivatalos dolgokat!
-Téged is meg akartak ölni, csak engem nem. Kérdés: Miért?
-Erre keressük a választ.
Rossz előérzetem volt. Nem tudtam megmagyarázni. Akkor még nem. Hazavittem Logant, és hajnali ötre haza értem.
Értelme se volt lefeküdnöm aludni. Inkább vettem egy forró fürdőt, ettem, és felvettem a kosztümömet.
Nem vagyok egy csalós fajta, de ha át akarok ma menni, ahhoz kell folyamodnom.
Harmadikként mentem be. Ráéreztem, hogy melyik tételt kell húznom, ki is húztam. Elmondtam a 25. tételt, megdicsértek, hogy milyen jól felkészültem, majd mehettem haza.
Furcsa volt a nagy házban egyedül. A cselédséget elküldtem. Felhívtam a család ügyvédét, hogy minél gyorsabban essünk túl a végrendeletek felolvasásba.
-Will Montana már kérte, hogy gyorsan essünk túl rajta. Hívni akartalak, hogy délután ötkor gyere apád irodájába.
-Ez tényleg gyors Márió.- Lepődtem meg.
Persze, hogy Will gyors akart lenni. Abba reménykedett, hogy övé lesz a cég, hiszen apám öccse. Haszonleső, mint mindenki ebbe a családba.
-Ismerem a családod.- Mondta ezt olyan hangsúllyal, hogy az mindent elmondott. Márió minden mocskos dologról tudott.
-Ott leszek. Szia!- Köszöntem el.
Nem örültem neki, hogy ma még ezt is el kell intéznem. Csak aludni vágytam. A fejem hasogatott. Biztos a sok kávé miatt, és a fáradtságtól.
Majdnem kétszer karamboloztam, mire eljutottam Loganhez. A liftben megnyomtam az 5. emelet gombját. Neki dőltem a falának, hirtelen őrült nagy erővel tört rám a fejfájás.
Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól.
A lift csengetve kinyílt. Elsétáltam Logan ajtajához, és csöngettem.
Egy percen belül nyílt az ajtó. Azt hiszem, sikerült edzés vagy zuhanyzás közben megzavarnom. A haja vizes volt, az arca borostás, és csak farmert viselt.
Ha nem érzem magam ilyen rosszul biztos, elolvadok a látványtól, főleg az izmos test miatt.
-Szia!- Köszönt.
-Szia!- Mentem be.- Bocs, hogy megzavartalak!- Sétáltam a nappaliba, és ledobtam a táskám.
-Nem zavartál meg, vártalak.
-Jaaa, tényleg.- Jutott eszembe.
-Jól vagy?- Kérdezte. A szemeiből jól látszott az aggódás.
-35 órája nem aludtam, 7 kávé után már nem számoltam a többit, ötkor mehetek meghallgatni a végrendeletet, és a temetést még nem intéztem el. A fejem meg készül felrobbani.- Válaszoltam, és leültem a kanapéra.
-Feküdj le aludni!
-Jó lenne. Csakhogy meg kell beszélnünk a tegnap esti, vagyis a ma hajnali robbanást.
-Megölték a szüleim, megölték a szüleid, meg akartak ölni engem. Óvatosnak kell lennünk, mert valaki vadászik ránk. Most pedig aludj!- Utasított.
Csakhogy nekem eszembe se volt aludni.
-Nem fogsz ilyen dumával az ágyadba csalni.
-Nem vagyok olyan fajta.- Mosolygott.
Valójában szó se volt köztünk szexről, vagy ilyesmiről. Barátok vagyunk.
-Kérsz egy üdítőt?
-Aha. Köszi.- Mondtam, és ezzel be is sétáltam a csapdába.
Logan ugyanis altatót kevert az üdítőbe. A kis tisztességtelen játékos.
Fapofával odaadta, én meg gyanútlanul megittam.
-Mit sikerült intézned?- Kérdeztem.
-A temetést, meg a végrendeletet. Az én családom is rávetné már magát az örökségére. Mint a dögkeselyűk. Hétkor megyek meghallgatni.
- Legalább gyorsan megtudod a végzeted.- Ásítottam.
-Csak ne az legyen, amire számítók.
-Ühm…- Nyögtem ki.
Kezdett hatni az altató. A szemem elnehezült, majd lecsukódott. Az utolsó, amit láttam Logan kedves mosolya, ahogy azt mondja: „Szép álmokat!”
|