3. Fejezet

Kivégzés

Nem sok időmbe telt, mire eljutottam az estélyre. A ház Morgan Jones otthona volt. Az ürge dúsgazdag, ő is a háborúból gazdagodott meg.

Volt egy kis gondom. A fényűző villa ajtajába álló gorillák nem fognak átengedni halásznadrágba, és topba.

Megrázó élményük lesz.

Cukorfalat mosollyal sétáltam oda hozzájuk. A két fekete bőrű kigyúrt öltönyös agya rögtön a nadrágjukba csúszott.

-Jó estét uraim!

-Jó estét hölgyem! Sajnos így nem engedhetjük be.

-Óh, az nagy kár.- Sóhajtottam színpadiasan, hogy a mellemet még jobban megnézzék.- A szüleim bent vannak. Így is dühösek, hogy elkéstem. Nincs időm hazamenni.- Rebegtettem a szempilláim.

A fene se gondolta volna, hogy Logan pont ezt használta ki, hogy besurranjon a konyha ablakon.

Később, már jobban oda figyelek rá, amikor megtanulom, hogy milyen kis trükkös.

Folytattam a saját tervem.

-Biztos nem mehetek be?- Léptem közelebb, mire a két pasi egymás mellé állt, elállva az ajtót.

A kezeimet a mellkasukra csúsztattam.

-Ez csípni fog.- Mondtam oldalra biccentett fejjel. Enyhe áramütés érte őket. Pont arra elég, hogy egy ideig kábák legyenek. Átléptem a két összeesett ajtóőrön, és bevonultam.

Az Új Amerika minden gazdag alakja itt volt. Nagyszabású partyt tartott Jones. Ilyen-olyan estélyibe öltöztek a nők, még kesztyűt is viseltek. A férfiak öltönybe feszítettek. Ahogy a nagykönyvbe meg van írva.

A zene, mi lett volna más, mint komolyzene. Beszélgettek a vendégek, pezsgőt iszogattak…

A hideg kiráz ettől, de hát meg kell mentenem őket.

-Már azt hittem, sose jutsz be.

-Logan!- Perdültem meg.

Logan mögöttem állt, vagyis most már előttem. Közel, nagyon közel álltunk egymáshoz.

-A maradj otthon, és pihenj melyik részét nem értetted?

-Valahogy az egész homályos lett, amikor azt mondtad, hogy itt gyilkosság lesz, te meg egyedül akarsz jönni.- Felelte ő.

Farkasszemet néztünk egymással. Azt mondtam az előbb, hogy szelíd? Nos… Akció esetén inkább makacs, önfejű alak, aki nyugodt állapotba szelíd.

Úgy néztünk ki, mint két rút kiskacsa, a kirittyentett társaságban.

-90%-ra ugrott az esélye hogy téged is megölnek. Ha otthon maradsz biztonságba…

-Akkor halálra idegesítem magam, hogy mi van veled.

-Az én dolgom megmenteni őket.- Vitatkoztam tovább.

-Minden hős mellett van egy társ. Superman, Pókember,…

-Ááá te keményfejű marha!- Füstölögtem, ő meg csak édesen mosolyogott.- Na mentsük meg a családainkat!

-Már ki is szúrtak minket. Nézd azokat a lenéző pillantásokat!- Nézett el mellettem Logan. Ő is ugyanolyan gyorsan fel tudta venni az udvarias újgazdag ábrázatot, mint én.

-Hogy utálom én ezt. Menjünk oda!

Logan karjába karoltam, és odasétáltam a szüleimhez, akik Logan szüleivel ültek az egyik asztalnál.

-Jó estét!- Köszöntem.

-Végül csak ide találtál?- Kérdezte anyám lenézően.

-Logannel úgy döntöttünk beugrunk.

-Örülök neki, hogy a fiam legalább a pár választásban kedvemre tesz.- Mosolygott Logan apja.

Felnéztem Loganre. Láttam a szemébe, hogy legszívesebben elküldené az apját a francba.

-Köszönöm uram. Logan és én barátok vagyunk.

-Kezdetnek nem rossz. Ne szúrd el fiam!

-Nem fogom.- Morogta Logan.

-Igazán szakíthattatok volna időt az átöltözésre, Becky.- Jegyezte meg apám.

Most rajtam volt a csúnyán nézés sora.

-Táncoljunk Rabe!- Mondta Logan, és húzott is a táncparketre.

-De gyűlölöm, ha Beckynek hívnak.- Morogtam már Logan nyakát átkarolva.

-Biztos, hogy meg kell mentenünk őket?- Kérdezte Logan.

-Nem, ha mindenáron meg akarod örökölni a családi vállalkozást.

-Nem vágyom arra. Tudod, hogy mikor fog megtörténni?

-Passz. De Logan! Kérlek menj el!- Kértem. Nagyon kínzott, hogy nem bírom rávenni, hogy húzzon el innen.

-Eszembe sincs. Két okból se. 1: Nem hagylak egyedül ezen a halál unalmas estélyen. 2: Te is meghalhatsz.

-Menj a francba az érveiddel!- Mondtam komolyan.

-A szüleidnek elmondtad a képességeid?

-Aha. Elvittek pszichológushoz. Ő se hitt nekem, amíg meg nem mentettem az életét. Ő Kelly, Colin felesége.

Logan elnevette magát.

Két óra múlva már nagyon kezdtük unni magunkat. Persze az üzlettársak is kiszúrtak minket maguknak.

Már kitalálták, hogy jegyesek vagyunk Logannel, és eddig titkoltuk.

Hajnali kettőkor végre végett ért az egész balhé.

Elköszöntünk a vendéglátótól. A szüleink előre mentek.

-Ezt nem értem. Miért nem történt semmi?- Nyugtalankodtam.

-Lehet, hogy azzal, hogy idejöttél, megváltoztattad a dolgot.- Kísért Logan a kocsimhoz.

-Bárcsak ilyen egyszerű lenne… De nem az.- Nyitottam ki a kocsit.

-Elhiszem neked. Holnap megünnepeljük a sikeres vizsgád?

-Persze.- Mosolyogtam rá.- Igaz három óra múlva kellhetek is, de ha mást nem, azt biztos megünnepelhetjük, hogy túl vagyok rajta.

-Sikerülni fog! Sokat tanultál. Jó éjt Rabe!- Mosolygott vissza Logan.

-Jó éjt!

Beültem a kocsiba, de még nem indultam el. Valaminek történnie kell. Ez a szabály. Lehet valamelyik vendéget haza felé megtámadják, de mégis melyiket? A képen az volt, hogy mindenki az estélyen volt, most már legalább 50 irányba mentek.

Hátra döntöttem a fejem az ülésen.

A robbanás nagy volt. Még az én kocsimat is megemelte kicsit a földről.

Rémülten szálltam ki. Már csak Logan szülei, az enyémek, és Logan volt itt.

Rohanni kezdtem a robbanás irányába, amikor újabb robbanást hallottam.

Felgyorsítottam a lépteim.

Két autó állt lángokba. Egy Mercedes és egy Chevrolet.

A szüleim és Logan szülei ültek benne.

Ők voltak a célpontok.

Gyorsan összeállt a kép.

Rohantam Loganhez.

-LOGAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- Kiabáltam.

Ő a kocsijától fordult el. Biztos, hallotta a robbanást. A kocsija így is felrobbant. Még épp időbe löktem a földre.