1. Fejezet

Unalmas család, barátkozás

2008. június 12-én születtem. Reggel hétkor. Ikrek vagyok. Tipikus ikrek. Sok minden érdekel, szeretek mászkálni, sokat beszélek. Könnyen kötök barátságot. Na az utóbbi a másik, ami beárnyékolja ezt a napot.

A legjobb barátnőmmel Tiffanyval nagyon régen nem beszéltem. Ő és Colin az egyetlen, aki tudja, hogy mi a titkom. Tiff és én azon vesztünk össze, hogy egy olyan újsághoz ment dolgozni, ami tele van hazugságokkal.

Ha neki jól esik, csinálja. Egy 12 éves barátságot emiatt eldobni… Ő tudja.

Amúgy New Landbe lakok. Ez a város hasonlít New Yorkra, igazából annak a romjaira épült.

A már említett háború Amerika és az arabok között zajlott. Azaz keresztények muszlinok ellen. Érett már rég.

Több ország is belekeveredett. Egy ideig Európa próbálta kivonni magát, de aztán ők is belevetették magukat a harcba.

Most vagy 50 ország törlődött el, illetve olvadt bele egy másikba. Amerika gazdasága megcsappant.

Az emberek kezdtek beleőrülni ebbe az egészbe. Az én családom középosztálybelinek számított, de a háború alatt és utána fellendült. A háborúból gazdagodott meg. Utálok erre gondolni.

Haza érkezetem az emeletes kertes házhoz. A ház hatalmas. Korántsem kelti egy boldog család benyomását.

Már a szüleim itthon voltak. Egy idegen autót is felfedeztem.

Remek! Apám megint meghívta valamelyik üzlettársát.

Szerettem volna jobban utána nézni Logannek. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Évek óta este, mikor alszom, álmomba látok egy férfit. Reggel nem emlékszem, hogy nézett ki. Most mégis azaz érzés kapott el, hogy ő az.

Be se léptem a kapun, már megláttam a kertbe ülő embereket.

Anyám egy ősz hajú nővel beszélgetett, aki nem vette észre, hogy mennyire ciki a lila szemfestékével, és vörös rúzsával.

Apám, akinek már ott volt az itala a kezében, egy szemüveges kövér öltönyös alakkal beszélt, meg egy velem egykorú sráccal.

Vettem egy mély levegőt, megsimogattam a kutyámat, Larkint, és csatlakoztam a vendégekhez.

-Na végre megérkezett az ünnepelt!- Játszotta apám a szokásos szerepét. Nem sokáig tart ki, ez a szeretem-a-lányom rész.

-Jó estét! Bocsánat a késésért, de dugó volt a belvárosba.- Hazudtam. Valójába még benéztem a kórházba, hogy szóljak az orvos barátomnak, hogy hívjon fel Logan műtétje után.

-Semmi baj! Mi is most érkeztünk. A nagyobbik fiam nem tudott eljönni.- Mondta ezt a kövér alak érezhető szemrehányással a hangjába. Hm… Lehet jó lett volna, ha eljön a másik fia? Ahogy hallom őt is annyira becsülik meg otthon, mint engem.

-Becky! Bemutatom Tobias Taylort az új üzlettársam, Greget a fiát, és Allisont a feleségét.

-Nagyon örülök.- Ráztam velük, mosolyogva, kezet.

Gregen láttam, hogy olyan, mint az apja, a szürke szemeibe dollárjelek villogtak.

-Becky Marketinget tanul az egyetemen. 16án fog záróvizsgázni. Remélem utána valami normális szakmát keres.- Vágott bele apám a szokásos témába.

-Nem fogok keresni, mert befejeztem a tanulást. Elmegyek dolgozni, és majd a saját pénzemből fizetem azt, amit szeretnék csinálni.- Hadartam el, amit évek óta szajkózom. A hangulatom a padlóra került. Rám jött, hogy el akarok menekülni innen, és hogy mennyire egyedül érzem magam. Hát hol van, aki végre megért engem?

-Logan is így állt hozzá a dolgokhoz. Rendőr lett. Erre ma le is lőtték. Kellett neki makacskodnia.- Mondta Tobias.

Felkaptam a fejem.

-Szerintem a rendőri munka nagyon is jó.

-Ő is rendőr akart lenni. Szerencsére a gyerekkorába szerzett sérülés ezt a tervét keresztül húzta.

Na jó! Elég volt. Pattanásig feszültek az idegeim. Hála az égnek, hogy csörögni kezdett a telefonom. Gyorsan felvettem.

-Rebecca.

-Szia Rabe!- Köszönt Dr. Colin Wesley, az orvos barátom. Végre valaki úgy nevezett ma, ahogy szeretem.- A barátod műtéte befejeződött. Pár hétig bent tartjuk, de rendbe jön. Most alszik.

-Köszönöm! Bemehetek hozzá olyan tíz körül?

-Igen, de nem garantálom, hogy ébren lesz.

-Remélem felébred. Szeretnék beszélni vele.

-Még egy megmenteted miatt se aggódtál ennyire. Lemaradtam valamiről?

-Én se értem magam. Ha rájövök, te leszel az első, akinek elmondom a választ.- Nevettem. Kicsit enyhült a hangulatom.

-Éjszakai műszakom van, úgyhogy ha jössz, itt találsz.

-Alig várom.

-Boldog születésnapot Rabe!

-Köszönöm.

Eltettem a telefont, és visszatértem az unalmas családomhoz. Nem állt szándékomba elmondani Logan családjának, hogy a fiúk rendbe jön. Ahogy elnézem, úgyse érdekli őket.

Fél tízkor elmentek a vendégek. Apám, mivel kellően berúgott, lefeküdt. Anyám követte, én pedig beültem a kocsimba, és száguldottam a kórházba.

A belváros 10%-a állt csak felhőkarcolókból, és modern épületekből. Minden más elég lepusztult.

A kórház volt az egyik, ami modern, és szép.

Colin a bejáratnál várt. Fehér köpenyt viselt. Helyes pasi. 30 évesen már boldog családapa. Rövid fekete hajat hordott, amióta csak ismerem, ami immár 6 év.

Szemei szelíd gesztenyebarnák.

-Hogy van a kis betegünk?- Kérdeztem két puszi kíséretében.

-Egész jól. Felébredt. Gondolom, megérezte, hogy jössz. Nagyon jó kis beteg. Nem nyűgösködik.

-Egyre szimpatikusabb.- Követtem Colint a kórterem felé.- A szülei nálunk voltak. Felhőtlenül iszogattak, meg dumáltak, miközben a fiúkat lelőtték.

-A családi hátteretek ezek szerint hasonló.

-Aha.- Megálltam az ajtó előtt.- Valami vonz hozzá.- Vallottam be. Colinnal őszinte lehettem.

-Szerelem első látásra?

-Nem hiszek abba.

-Te magába a szerelembe nem hiszel.- Nyitotta ki az ajtót Colin.

Ez igaz volt. Ahogy az is, hogy a gyomrom bukfencezett egyet, meglátva Logant.

Oda sétáltam az ágyhoz, és leültem a szélére.

Logan kimerülten feküdt a fehér lepedő alatt. A szeme karikás, a haja még mindig kócos.

-A smaragd szemű lány.- Suttogta félig nyitott szemmel.

Elmosolyodtam. A szemem valóban zöldes barna volt. Nem az a fakó, hanem kicsit sötétebb.

A hajamról ne beszéljünk, mert az hangulat függő. Most barna alapon szőke csíkos, de évekig sötétvörös volt. Most tépett, és a vállamig ér, pár hete még Kleopátra volt.

-Hogy vagy?- Kérdeztem.

-Kábán. Fáj a lábam. Köszönöm, hogy megmentetted az életem.

-Ez a dolgom… Szívesen. Rebecca Montana vagyok. Hívj csak Rabenek!- Mutatkoztam be.

-Logan Taylor. Ismerős a neved…- Gondolkodott el.- Óh, igen. A te szülinapi bulidra kellett volna mennem. Ezek szerint megdőlt az elméletem, hogy egy újabb beképzelt újgazdag libával kell megismerkednem.

-A szüleim csinálták az összejövetelt. Mint minden évbe, most is halálra untam. Ahogy elhallgattam, te is család fekete báránya vagy.

Logan bólintott.

-Állandó a veszekedés, hogy miért nem én is öltönyös bróker lettem.

-Nekem is azt kéne csinálnom, amit a szüleim akarnak.- Húztam el a számat.- Utálom.

Éjfélig ott voltam. Olyan kellemesen elbeszélgettem Logannel, hogy észre se vettem, hogy elszaladt az idő. Colin jött be szólni, hogy hagyjam aludni a beteget.

Elköszöntünk egymástól, és megígértem, hogy holnap újra jövök.

Hazafelé hajtva elkönyveltem, hogy Logan volt a legjobb születésnapi ajándék nekem. Lehet az Égiek küldték? De miért?