5. Fejezet

Ruhapróba

Meglátni, és megszeretni. Így lehet jellemezni a vásárlási szokásaimat. Most is ezt tettem az esküvői ruha áruházba. Egy háromemeletes boltról beszélünk, tömve esküvői és koszorúslányi ruhákkal.

Két rucit próbáltam fel, és a harmadikba bele is szerettem. Azonnal felpróbáltam. Mintha rám öntötték volna. A tükör előtt álltam. Mint a frissen esett hó, olyan fehér színe volt. Abroncs nélküli szoknyája a bokámig ért. A felső része takarta a hátamat, de elől mélyen dekoltáltan annyit mutatott, amennyit kellett. Az ujjai a könyökömig értek, onnan alá hullott, mint egy fátyol.

Egyszerű, mégis nagyszerű. Ehhez még hozzá jött a fátyol.

-Gyönyörű vagy.- Mosolygott Lorelai egy égkék koszorúslányi ruhába. Az se habos-babos volt, hanem inkább, mint egy csinos estélyi.

-Mintha csak neked varrták volna.- Állapította meg Kyra.

-Köszi lányok.- Vigyorogtam, mint a vadalma.

-Nem rossz ruha.- Jegyezte meg régi ismerős hang. Azonnal megfordultam. Sally állt tőlem alig 5 méterre. Nem nőtt magasra a kis vámpírkurva, alig volt 165 centi. Világosbarna haja eredeti hullámokban a derekáig ért. A szemei mogyoró barnán mértek végig. Vékony ajkával mosolygott rám, amitől az arca egyik oldalán gödröcske volt. Ha nem tudnám, hogy egy pszichopata, bomlott elméjű vámpír, azt mondanám egy angyali kislány. De így…

-Mit keresel itt?- Kérdeztem ellenségesen. A többieknek fogalmuk se volt róla, hogy ki a váratlan ismerős. Ők nem találkoztak még Sallyvel.

-Arról hallottál, hogy a Szövetség idejön. Megérkeztünk. Csak hozzámész Jessehez? Azt hittem, szakítottatok.

-Mi közöd hozzá?

-Hamarosan sok lesz. Örömmel nézem majd újra végig, ahogy szakítasz vele. Ezt a szánalmas nagyszerelem játékot már eljátszottátok.- Mondta sokat sejtetően Sally.

-Te legfeljebb a pokolból nézheted majd. Ne engem cseszegess azért, mert ezer éve egy barom nyomta beléd a farkát!

Mellettem Kyra döbbenten nyikkant meg. Így se hallott még beszélni.

-Fenyegeted az egyik Szövetségi tagot?

-Ez nem fenyegetés, hanem figyelmeztetés.

Sally felhorkanva félrenézett, amikor visszanézett rám fuldokolni kezdtem. Úgy éreztem magam, mintha megint a koporsóba lennék. Tanúság: Nem jó ötlet leoltani egy vámpírt.

-Csakhogy emlékezz, ki vagyok, és mit tehetek veled!- Sziszegte a vámpír immár fekete szemekkel.

-Hagyd őt békén Sally!- Lépett ki a próbafülkéből Niki, a másik Szövetségi tag. Őt is fiatalkorába tették vámpírrá. Emberi életében boszorkány volt, így 400 év alatt sokat nőtt az ereje. Hatalmasabb vámpír volt, mint Sally, pedig ő vénebb. Niki mindig álmodozó barna szemeivel dühösen nézett a társára.

-Ne avatkozz bele, Niki! Nem áll a védelmed alatt.- Nyelvelt Sally.

-Nem, mert Brie védelme alatt áll. Rabe semmit se ártott neked, úgyhogy szakadj le róla!- Parancsolta Niki kemény hangon.

Sally felhorkant, és eltűnt. Olyan gyorsan képesek mozogni a vámpírok, hogy emberi szemmel követhetetlen.

-Bocsánatot kérek Sally viselkedése miatt Rabe.- Lépett hozzám Niki, és megfogta a két kezem. Sötétszínű haj keretezte az arcát. A frufruja kislányossá tette, és rejtélyessé.

-Nem kell bocsánatot kérned. Sally egy ribanc.- Néztem a vámpír szemébe, aki pár centivel alacsonyabb volt nálam.

-Valaki elmondaná, hogy minek voltunk az előbb tanúi, és te ki vagy?- Kérdezte Jaziri.

-Az előbbi vámpír Sally volt. A Szövetség legőrültebb tagja. A többieknek is van valami mániájuk, Sallynek a szadizmus. Niki is a Szövetség tagja, de őt szeretjük, mert kedves.- Meséltem.

Niki kedvesen elmosolyodott.

-Köszönöm a barátságos jellemzést.

-Csak az igazat mondtam. Bemutatom neked Kyrat, Lorelait, és Jazirit, a barátnőimet. Hol vannak a többiek?

-Lucifer, Raven és Gun már Brienél van. Ők nem pazarolják az időt kicsinyes ijesztgetésre.

-Ők…- Kérdezte Loralai.

-A Szövetség többi tagja. Lucifer képes órákon át vitatkozni arról, hogy Isten milyen szemét volt Luciferrel, mert ő csak az igazat mondta. Raven mindig azzal jön, hogy bezzeg az ő idejébe, és elmeséli az egész történelmet a 12. századtól a mai napig. Gun a fegyverek megszállottja.

-Szóval mindenki normális, csak Sally dilinyós.- Foglalta összes Kyra.

-Ezt nem jelenteném ki. Ők is ijesztőek, és képesek brutalitásra, csak nem annyira, mint Sally.- Feleltük Nikivel.

-Szuper.- Morogták a lányok.

-Te vagy Lorelai, Brie nevelt lánya.- Nézett Niki a boszira.

-Aha, és baromira nem szimpatizálok veletek.- Vallotta be őszintén Lory.

-Nem is vártam mást tőled.- Mosolygott álmatagul a vámpír.- Velem kell jönnötök!

-Miért?- Kérdezte Kyra.- Mi is megyünk.

-Titeket ez az ügy nem érint. Lorelait, és Rabet viszont ki kell hallgatnunk.

-Hívnám az ügyvédem.- Próbáltam élni a jogaimmal.

-Ismered a mi szabályainkat Rabe.

-Óh hogyne! Egyikőtök belemászik a fejembe, és megnézi mi is történt. Utána pedig úgy érzem magam, mint aki három napja nem aludt. Előtte azért felhívhatom az üzlettársam, hogy ne várjon holnap?

-A kocsidból megteheted. Megvárom, amíg átöltöztök.

-Rendes tőled.- Morogta Lorelai, és elkezdte lehámozni magáról a ruhát.

-Nem mehettek egyedül vele!- Mondta Kyra, és lehúzta a ruhám cipzárját.

-Nincs választásunk. Ők diktálják a feltételeket. Találkoztál már a Villámcsapottak Tanácsával.

-Hogy jön ez ide?

-A Vámpírok Szövetsége százszor veszélyesebb. Jobb nem felhergelni őket.

-Jó tanács attól, aki éppen az előbb szólt be az egyik tagnak.- Gúnyolódott Kyra.

Sokat mondó pillantást vetettem rá.

-Jó, oké! Menjetek, de ha bajba kerültök, hívj! A házadba várunk.

-Vártok?

-Igen. Henrystől és Loganestül. Jesset csak azért nem hívom fel, mert temetésre ment.

-Oké. Köszi.

Bementem a próbafülkébe, és magamra kaptam a saját ruhám. Kifizettem az esküvői ruha bérleti díját. Tíz perc múlva útba voltam Brie háza felé Lorelai és Niki társaságába.