3. fejezet

Három emeleten keresgélhették a nők a számukra ideális esküvői ruhát. Szerencsére Rabe nem az a fajta, aki órákig próbálgat, morfondírozik, hogy milyen legyen a menyasszonyruha. A harmadik meseszép darab lett az igazi. Személyem széken ücsörgött, mivel én nem próbáltam semmit. Egy fekete nadrágkosztüm meg egy kék top vár rám a varrónőnél. Lorelai a beígért kék koszorúslányi ruhában volt.
- Gyönyörű vagy. – mosolygott Rabere.
- Mintha csak neked varrták volna. – tettem hozzá. Ha Jesse meglátja ebben, tuti, hogy a lábai elé borul.
- Köszi lányok. – mondta.
- Nem rossz ruha. – szólalt meg egy hang mögöttünk. Ismeretlen nő volt, alacsony és szép, de valami nem stimmelt rajta. Jobban megnézve… vámpír, jöttem rá a megfejtésre. Bár ez még nem lett volna baj, ha nincs ilyen elmebeteg nézése, márpedig volt. És egy elmezsoké, pláne vérszopóban abszolúte nem jó.
- Mit keresel itt? – támadta le rögtön Rabe. Abból, ahogy ránézett a vámpírra, tudtam, hogy valamiért nagyon utálja.
- Arról hallottál, hogy a Szövetség idejön. Megérkeztünk. Csak hozzámész Jessehez? Azt hittem, szakítottatok. – aha, attól, hogy nekem sejtelmem sincs ki a csaj, ő annál jobban tisztában van a mi kilétünkkel. Legalábbis Rabet és Jesset ismeri, ez pedig bőven sok.
- Mi közöd hozzá? – Jazzy, Lorelai és én nem szóltunk bele a szívélyes csevelybe, de már a kezem a fegyveremen volt. Egy ideje már stukkerral kóricáltam. Engedélyezet darab. Mire jó, ha az ember lányának a pasija rendőr.
- Hamarosan sok lesz. Örömmel nézem majd újra végig, ahogy szakítasz vele. Ezt a szánalmas nagyszerelem játékot már eljátszottátok. – folytatódott a kedves beszélgetés.
- Te legfeljebb a pokolból nézheted majd. Ne engem cseszegess azért, mert ezer éve egy barom nyomta beléd a farkát! – ennél majdnem lefordultam a székről, ilyet se hallottam még a kedves barátnőm szájából. De akkor végre le lehet lőni ezt a rohadékot?! Egy darabig még öldösték egymást verbálisan, mikor a szipoly már bepöccent és éppen hozzálátott volna Rabe kínzásához, én meg ahhoz, hogy az örök vérbank mezőkre küldjem a dögöt, mikor is valaki közbelépett…

A traccsparti végére egy másik vámpír tett pontot. A Szövetség az egész pereputtyát felvonultatja? Marha jó! A kettes számú jövevény, egy rövid, de velős vita után elküldte a francba a másikat.
- Valaki elmondaná, hogy minek voltunk az előbb tanúi, és te ki vagy? – ismét Jaziri volt, aki feltette az óra kérdését, ez úgy látszik, lassan a szokásává válik.
- Az előbbi vámpír Sally volt. A Szövetség legőrültebb tagja. A többieknek is van valami mániájuk, Sallynek a szadizmus. Niki is a Szövetség tagja, de őt szeretjük, mert kedves. – foglalta össze Rabe.
- Köszönöm a barátságos jellemzést. – mosolygott. Ezután bemutatott minket, és kiderült, hogy jó gondoltam, mert az egész banda eljött hozzánk. Szóltak volna előre, meghirdettünk volna egy ingyen véradást nekik. Kaptunk egy rövid, de velős jellemzést a többi tagról. Tehát van egy hitvitázónk, egy beszédkényszeres krónikásunk és egy fegyverbuzink!
- Szóval mindenki normális, csak Sally dilinyós. – tömörítettem a hallottakat.
- Ezt nem jelenteném ki. Ők is ijesztőek, és képesek brutalitásra, csak nem annyira, mint Sally. – javított ki Niki. Remek, még valami? Naná, hogy csak most jött a feketeleves! Lorelainak és Rabenek Nikivel kell mennie egy kihallgatásra. Hogy az a jó…!
- Nem mehettek egyedül vele! – közöltem fennhangon. Engem, a vámpírok szerint nem érint az ügy. Még, hogy nem ott a frászt! Két barátnőmet viszik el magukkal és még, hogy nem érint!! Hát kapják be, de tövig!
- Nincs választásunk. Ők diktálják a feltételeket. Találkoztál már a Villámcsapottak Tanácsával. – mondta Rabe. Ja, igen nekünk is van tanácsunk, akik megpróbálják „összefogni” a villámvertéket. Amúgy az is csak a hatalommániás seggfejek gyülekezete.
- Hogy jön ez ide? – érdeklődtem, miközben megfogtam a két szépruhát és eltettem.
- Vámpírok Szövetsége százszor veszélyesebb. Jobb nem felhergelni őket.
- Jó tanács attól, aki éppen az előbb szólt be az egyik tagnak. – gúnyolódtam. Bagoly mondja vérebnek… verébnek. Mindegy! Teszek én az ilyen-olyan szervekre! Rabe meglehetősen érzelmes pillantást vetett rám. A tartalma kb.: maradj a seggeden félhülye barátnőm, mert én tekerem ki a nyakad! Hát legyen! Ha mindenáron egyedül óhajt szórakozni!
- Jó, oké! Menjetek, de ha bajba kerültök, hívj! A házadba várunk. – közöltem fagyosan.
- Vártok?
- Igen. Henrystől és Loganestül. Jesset csak azért nem hívom fel, mert temetésre ment. – tettem hozzá.
- Oké. Köszi.

Arra se volt időm, hogy kitaláljam, miként kövessem őket, már eltűntek. Jazzyvel kettesben elindultunk Rabe házához, menet közben felhívtuk Logant és Henryt is. Mindketten három és öt perc közötti érkezésükről biztosítottak minket. Szuper.
Mire Jazirivel odaértünk a két srác már ott volt. Elfoglaltuk a nappalit. Kezdésként elmeséltük mi történt. A múmiákról úgy megfeledkeztünk, mint a fene.
- Ti jól vagytok? – kérdezte a végén Henry.
- Mi nem érdekeltük őket. – mondta Jazzy. Én fel-alá járkáltam a szobában és síkideg voltam. Egyrészt veszettül aggódtam a két barátnőmért, másrészt dühös voltam, amiért Rabe nem akarta, hogy utánuk menjek. Ez persze nem akadály, hogy ne tegyem meg…
- Felejtsd el Kyra. – szólt rám Henry.
- Mit? – néztem rá ártatlanul.
- Hogy odamész. Nagyon jól tudom, mit tervezel, de ne tedd. Belemásznak a fejedbe és végignézik az emlékeidet. Beleturkálnának a gondolataidba. Nem…
- Szerinted nemem bírnám ki? – kiáltottam.
- Nem ezt akartam mondani. Nagyon is kibírnád, ellenállnál és amilyen makacs vagy nem tudnának megtörni. Megölnének. – miközben beszélt, odajött hozzám, és visszaterelt a kanapéhoz. Leültem, de korántsem nyugodtam le. Nem mintha sokat értem el volna az idegeskedéssel, leszámítva, hogy kaptam érte egy szép gyomorgörcsöt. Oda se neki mostanában sokszor van.
Becsukott szemmel hátradőltem és vettem mély lélegzetet. Akkor csigalom, nyugavér. Relaxál. Logan és Jaziri halkan beszélgettek. Henry a tarkómat simogatta. Lory és Rabe pedig…
- A rohadt életbe is bele! Miért nem jöttek vissza még?! Miért nem hívtak?! Nem érdekel, én odamegyek és felgyújtom az egész köcsög bandát! – ugrottam fel a hajamat tépve. Ennyit a nyugalomról. Jazzynek sikerült a csuklómat elkapnia és visszarántania.
- Most azonnal befejezed a hisztit! Nem mész vele semmire! – pirított rám a csaj.
- Jó. – nyikkanni se tudtam úgy helyre tett.
- Nahát, ez egész hatásos. Legközelebb kipróbálom. – akármilyen idegbeteg is a helyzet Henry akkor is képes hülye poénokat bedobni. És bármilyen hihetetlen még sikert is ér el velük.
- Oké, oké. Befejeztem. És bocsánat. – emeltem fel megadóan a kezem.
- Semmi baj. Mi is aggódunk, csak ez neked látványosabban megy. – mondta Logan egy vérszegény mosoly kíséretében.

Még vagy egy jó órát vártunk, mire meghallottunk egy kocsit közeledni. Jazzy kilesett az ablakon majd bólintott. Végre!
- Maradjatok, behozom őket. – mondta Henry, majd elsietett. Percekkel később bekísérte őket, Lory, ahogy a feje a kanapéhoz ért elaludt. Logan betakarta. Szegény csaj nagyon rossz bőrben volt. Sápadt volt és talán lázas is. Rabe egy fokkal jobb színben volt.
- Mi történt? – kérdeztem rögtön. Mielőtt válaszolt volna csörgött a telefonja.
- Pillanat. – mondta és vette is fel a telót. – Re...
- Teljesen megőrültél?! – ahoz képest, hogy két méterre állt tőlem a csaj, tisztán hallottam Jesse hangját. Rém pipa volt. Megértem.
Rabe elvonult telefonálni.
- Nem lennék a helyébe. – csóváltam a fejem.
- Ezt örömmel hallom. – fordult felém Henry. Nem forszíroztam, miért mondta, amit.
- Vigyük fel Loryt. Itt csak elfekszi a nyakát. – sóhajtottam. – Logan szólj az öcsédnek, hogy a barátnője rendben van. – Henry közben a karjába vette Lorelait. Meg se moccant a lány. Fölmentünk az emeletre és az egyik szobában lefektettük az újságírónkat. Gyorsan lehámoztam róla a ruháit és betakartam.
- Normális, hogy ennyire kikészült? – kérdeztem.
- Van, aki nem bírja olyan jól, ha belemásznak az agyába.
- Aha. Menjünk, ne kelljen Rabenek kétszer elmondania a sztorit.

Odalent már vártak ránk.
- Hadd halljuk. – ültem le a felszabadult kanapéra. Henry mellém telepedett és öntudatlanul átkarolta a derekam. Hiába, van, ami még a világvége alatt se változik.