4. Fejezet

Villámlás

Hajnalba keveredtünk haza Jessevel. Boldogan ágyba bújtunk, és álomba szenderültünk. Reggel szokás szerint én ébredtem fel hamarabb. Az oldalamra fordult, és befészkeltem magam a vőlegényem mellkasára.

Arra lettem figyelmes, hogy feltűnően forró a teste. Felültem az ágyba, és a homlokomat ráncolva megnéztem a homlokát. Az is meleg.

-Csak sikerült megfáznod.- Csóváltam a fejem.

Köhögve ébredt fel. A beesett szemeivel felnézett rám.

-Mi az?

-Nem érzed, mondjuk, pocsékul magad?- Kérdeztem.

-Kicsit kapar a torkom, és a fűtést is lejjebb vehetnéd.- Fordult kényelmesen az oldalára, és lehunyta a szemét.

-Édesem. Megfáztál. Lázas vagy.

-Az kizárt.- Ült fel rémülten. Mintha azt mondtam volna, hogy halálos beteg. Na igen, a pasik, hogyha betegek... Igaz Jesse inkább abba a kategóriába tartozik, hogy csak akkor dől ágynak, amikor tényleg szinte halálosan beteg. Olyan, mint én. Túlfeszíti a húrt, és megvárja, amíg még betegebb lesz.

-Ágyba maradsz szépen ma!- Rendelkeztem.

-Kizárt! Próbám van, és meg kell íííí….- Itt tüsszentett egyet. Az éjjeliszekrényről elvettem egy papírzsepit, és odaadtam neki.- Kösz. Szóval írnom kell egy számot, és el kell veled mennem az este.

-Felesleges ma próbálnotok, mert jók vagytok, számot az ágyba is tudsz írni, este meg majd eljön velem Logan, vagy én se megyek.

-Megígértem, hogy elmegyek.

-Ja, utána meg vihetlek egyből a kórházba.

-Legalább meglátogatod Colint.

-Jól van. De akkor estig ágyba maradsz!- Adtam be a derekam.

-Úgy lesz!- Emelte esküre a kezét.

-Főzök neked teát, és hozok reggelit.

-Hm… Máris olyan vagy, mint egy feleség.- Somolygott.

-Február 14-e gyorsan itt lesz. Kicsit begyakorlom.

-Maradunk annál az időpontnál, mint a múltkor?

-Állj! A múltkor, akkor kérted meg a kezem. Az esküvőt augusztusba akartuk.- Emlékeztettem.

-Ja tényleg. Amúgy, nekem megfelel. Nem akarok megint várni. Már ma elvennélek.

-Ha lehet, egészségesen akarlak az oltárnál látni.- Mosolyogtam. Adtam egy puszit a homlokára, és lementem reggelit készíteni. Dalolászva vertem fel a tojást, amikor megláttam a villámot. Na ennyit a kellemes reggeliről.

A képen, amit mellékeltek a jelhez, egy nőt láttam kosztümbe. Hazafelé tartott… talán. Az árnyékból kiugrott egy nagy macska, és ráugrott. Széttépte. Apró véres, húsos cafatokra.

Megborzongtam. Ennyit a reggeliről.

Lehet elszabadult az állatkertből egy leopárd, vagy nem! Tigris volt… A lényeg: Ki kell derítenem ki a fickó, és este meg kell mentenem az életét.

Ilyen ügyem se volt még.

Úgy döntöttem ilyen kép után inkább csak kávét iszom. Felvittem Jessenek a reggelit. Az oldalára fordulva aludt. Halkan becsuktam az ajtót.

-Nem alszom, nem kell settenkedned!- Motyogta.

-Megérkezett a reggeli.- Sétáltam az ágy rám eső felére.

Jesse felült, az ölébe tettem a tálcát. A térdemet magam alá húzva ültem mellé.

-Az alkunkat módosítanunk kell.- Kezdtem.

-Miért?

-Nem hiszem, hogy elmegyek a korizásra. Az előbb láttam egy nőt, akit széttépett egy tigris.

-Ezt láttad?- Kapcsolta be a TV-t Jesse.

A CNN-en a félórás hírekbe első hírként közölték, hogy este New Land külvárosába széttépett egy nőt valamiféle állat. A nő Kendra Nelson volt. Foglalkozását tekintve marketinges.

-Ezt nem értem. Miért kapok jelet, ha már nem él.- Mutattam a képernyő felé.

-Lehet nem a nőt, hanem a tigrincset kell megvédened.- vetette fel Jesse.

Lassan ránéztem.

-Te tényleg beteg vagy.

-Most miért? Ki mondta, hogy csak embereket menthetünk meg?

-Végülis, az ember a legnagyobb állat.

-Tény.- Bólogatott Jesse.

-Remek. Akkor felcsapok állatvédőnek.- Sóhajtottam.- Megyek. Megpróbálom megtalálni az elveszett tigrist.

-Ne segítsek?

-Te csak maradj nyugton az ágyban!

-Jól van.- Duzzogott Jesse. Rávigyorogtam, és kimásztam az ágyból.

Meg kell találnom egy tigrist. Nem lesz unalmas hétvégém.