3. Fejezet

Hozzám jössz feleségül?

Lassan lement a nap New Land felett. Logan, Lorelai, és én pedig feladtuk a végrendelet bogarászását.

A Nap lementével megjelentek a vámpírok. Brie is felébredt. Gyönyörű vörös hajú nő a mi Város Úrnőnk.

Lorelai és a banda elkezdték a próbát. Egy óra múlva nyit a hely, és a fiatalok elözönlik a táncparkettet. Percek alatt teltház lesz.

Még nyitás előtt megérkezett Kyra, Henry, és Jesse. Valamiről nagyba beszélgettek, de amikor észrevettek minket elhallgattak.

Kyra, és Henry odajöttek hozzánk.

-Szép estét! Áthelyeztétek az irodátokat?- Kérdezte Henry.

-Négy óra óta itt vagyunk. Ma korán végeztünk. Milyen napotok volt?- Kérdeztem.

-Egy gyilkosság helyszínén voltam délelőtt. Délután a laborba elemeztem a begyűjtött mintákat. Fél órával ezelőtt pedig el is kaptuk a tettest.- Ült le Henry. Kyra mellé ült. A srác pedig átkarolta. Nagyon szép pár együtt. Remélem Henry valami emlékezetes ajándékkal lepi meg a barátnőmet a közelgő szülinapján. Gondolok itt mondjuk, egy szép ékszerre, amit az ember az ujjára húz. Értik ugye?

Persze az ajándékvásárlást a pasik Lorelaira, Jazirire, és rám sózták. Cserébe ők szervezik meg a meglepi bulit.

-Én egész nap a Múzeumba voltam. Kellőképpen elfáradtam. Kérek egy forró csokit!- Rendelt Kyra.- Sikerült valamit ki silabizálni a végrendeltből?

-Nem. Kénytelen leszek szakítani Jessevel, és hozzá menni Loganhez.- Játszottam meg, hogy halál komoly vagyok.

-Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.- Csusszant mellém Jesse, és átölelt.

-Reméltem is.- Mosolyogtam boldogan.

Jesse forrón megcsókolt. Nem szép dolog társaságba nyalakodni, de nagyon hiányzott az én saját bejáratú görögöm. Igaz, nem vagyunk egy friss pár, de frissen jöttünk össze újra. Három évet kell bepótolnunk.

-Már azt hittem, ide se jössz köszöni.

-Dehogynem! Csak előbb egyeztettem a bandával a számok sorrendjét.- Felelte.

-Sikerült elintézned az ügyed?

-Aha, csak azzal a lendülettel sikerült eláztatnom magam. A pasi után kellett ugranom a folyóba.

-Ebbe a hidegbe?- Borzongott meg Henry.

-Ühm. De megmentettem! Én meg lehet megfáztam.- vigyorgott Jesse.

-Nincs olyan szerencséd. Holnap akkor is eljössz velem este.- Böktem mellkason.

Elkapta a kezemet, és megcsókolta.

-Ott leszek kedvesem. Most megyek próbálni.- Adott egy puszit, és elment.

-Semmit se változtatok. Még mindig ugyanolyan szép pár vagytok.

-Te se panaszkodhatsz Henryvel. Öröm rátok nézni.- Bókoltam vissza.

-Mennem kell!- Nézett az órájára Logan.

-Hova rohansz?- Kérdezte Henry.

-Moziba mennek Jazirivel.- Világosította fel somolyogva Kyra.

Henry egy sokat sejtető: „Ahhh”-t ejtett el.

Logan a szemét forgatta. Nem pazarolta az időt cáfolásra. Tudta, hogy úgy sem hisszük el. Búcsút intett, és elment.

Ahogy jósoltam, hamar megtelt hely emberekkel. Jesseék rákezdtek. Kyraékkal még beszélgettünk egy kicsit, majd beálltam segíteni a bárpult mögé.

Ahogy éjfélt ütött az óra a világítás tompult. Valami új műsor lehet? Érdekes, Loganék 5 perccel ezelőtt érkeztek meg. A bulizók leültek az asztalaikhoz.

Csak Jesse maradt a színpadon, Lorelai, aki ugye a számok többségét Jessevel énekli, leült egy fekete zongora mellé.

Egy eddig számomra ismeretlen számot kezdtek játszani.

Jesse éneklés közbe odajött hozzám. Gyengéden megfogta a kezemet, és a táncparkett közepére vezetett.

A dal egy szívbe markoló szerelmes szám volt. Arról szólt, hogy én vagyok az ő másik fele. Szeret, és mindig velem akar lenni.

Teljesen meghatott. Végig a szemembe nézett, úgy énekelt. Csak a zongora kísérte. A dal közepén gyertyákat gyújtottak meg, és a közönség is énekelte a refrént.

Jesse fél térdre ereszkedett, és továbbra is fogta a kezem. Itt valami készül.

A szabadkezével a zsebébe nyúlt, és elővett egy ékszeres dobozt.

Lorelai továbbra is zongorázott.

Jesse felnyitotta a doboz tetejét. Egy gyönyörű szép arany gyűrű volt benne, a közepén gyémánttal. Egyszerű mégis tökéletes, és meseszép. Nem az a gyűrű volt, amit pár éve visszaadtam neki, hanem egy új. Ez is azt jelképezte, hogy most másképpen lesz.

Jesse igéző kék szemeivel az enyémbe nézett.

-Rabe. Hozzám jössz feleségül?

Éreztem, hogy az arcomon széles mosoly terül el. Itt térdel előttem álmaim férfija, és megkéri a kezem. Én pedig újra igent mondok, de most nem leszek olyan hülye, hogy szakítsak. Azóta felnőttem.

-Igen!- Vágtam rá.

Jesse boldogan elmosolyodott. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, ami tökéletesen illet rá. Felállt, és megcsókolt. Átöleltem a derekát, ő az enyémet. Körülöttünk éljenzés tört ki.

Kéretik, most nem felébreszteni! De ez nem álom. Ez maga a valóság!