14. Fejezet

Vérengzéssel egybekötött menekülés

A taktikánk nagyon egyszerű volt. Aki nem velünk van, az meghal. A rosszfiúk két szinttel lentebb voltak.

Egymagamba lesétáltam. A ruhámat direkt megigazítottam, hogy többet mutasson belőlem.

Egy őr állt a lépcső alján.

-Mit keresel itt! Te is verést akarsz?- Mordult rám.

Kihúztam magam, és kacér mozdulatokkal hozzá léptem.

-Jaj, hát képes lennél bántani engem?- Pislogtam.

Na ennek se kellett több. Ha lenne farka az már állna. Láttam, a kéjt rajta. Kellenék mi?

Egy gyors mozdulattal elkaptam a torkát, és addig ráztam, amíg szénné nem égett. A hülyegyerek arabul segítségért kiabált. Dübörgő léptek hangja verte fel az estét. Jönnek a többiek.

A fegyverem Lorynak adtam. Ő, az időközben csatlakozott, Alexxel a fenti szintet védte. Henry, Jesse és én a földszinten verekedtünk.

Elkeveredtünk egymástól. Engem egy izomkolosszus talált meg. Az arcomba csapott, mire én felugrottam a levegőbe, és ollózó rúgással fejbe rúgtam. Egy vázának csapódott, ami ripityára tört. Ennyivel nem elégettem meg. Elővettem a tőrömet, és a szívébe vágtam, még meg is forgattam benne. Meleg sötétpiros vér áztatta a kezem. A ruhám is kapott belőle. A borostás féreg fekete szemei élettelenül néztek a plafon felé.

Egy kilőve. Nem volt időm pihenni. Hatalmas csattanás érte a hátam. Megfeszültem, olyan éles fájdalom nyílalt bele. Aki megkorbácsolta Kyrat, most engem talált meg. A vézna harmincas arab újabb csapásra emelte az ostorát. Összeszedtem magam, és a levegőbe ugrottam. Elkaptam a korbács végét, ami felém lendült. A tenyerem is felszakadt a bőr attól, ahogy elkaptam. Visszaérkezve a földre erősen megrántottam. Az arab elterült a kövön.

-Ő az enyém!- Kiabált nekem Henry futólépésbe.

-Öld meg!- Adtam át.

Láttam, hogy Jessenek három haramiával kell megküzdenie. Extra futásra kapcsoltam. Lefékezve mellette az egyiknek adtam egy jobbegyenest. Az orra eltört, és térdre esett. Ez volt a nyelvetlen hapek. Az arcába rúgtam. A másik arab elkapta a kezem, és kicsavarta. A tőrét a torkomnak illesztette.

-Megdöglesz ribanc!- Nyomta a tőrt erősebben. Most végem. Futott át az agyamon.

Szerencsére nem sikerült a terve, mert a keze elernyedt. Hátratántorodott, és holtan esett össze. Megfordultam. Jesse gyorsabban vágta el a tetű torkát.

A srác szemébe gyilkos indulatot láttam.

-Hajolj le!- Kiabáltam, mert egy kés repült felé.

Jesse hasra vágta magát, én meg elkaptam a felé repülő kést. Wow a gyors reflex! Megpörgettem a kést a kezembe, és: Vissza a feladónak.

A homlokát találtam el. Azonnal ömleni kezdett a vére. A szemei fennakadtak a késdobálónak, és rázuhant az egyik haverjára. Célozni tudni kell!

Henry időközben megölte azt a férget, aki elintézte Kyrat. Az emeletről két hulla zuhant le. Lorelai és Alex se kímélte a bagázst!

Már csak három féreg maradt talpon. Abból egyet Henry éppen lemészárolt. Egy másik nyakát Jesse törte el.

Nekem maradt az, akit a múltkor szemen köptem. Elkapott a gyilkos vágy, hogy megöljem. Az kirántotta a kardját. Bonyolult mozdulatsort mutatott be vele. A kis kardvirtuóz!

Kardom nincs, de Henry dobott nekem egy viperát. Nem az állatot! Ez egy fegyver, igaz tiltott.

-Gyere Babám!- Incselkedtem vele.

-Feldarabollak!- Kiáltotta.- Lendült felém. Felpattantam a levegőbe, és elkerültem az első csapást. A levegőbe bukfencezve értem a földre, fél térdre. Hátra dobtam a hajam.

-Mellé!- Vigyorogtam.

Ezzel még jobban felbosszantottam az arabot. Üvöltve támadt. Most nem ugrottam, hanem a viperát kinyitottam. A kard megvágta mélyen a karom. Már abból is vért fojt. Ez eddig három vágás. Juhéé! Kár, hogy kezdtem homályosan látni a vérveszteségtől. A viperával megcsaptam a kardos mellkasát. A ruhája felszakadt, de ez nem állította meg. A visszavágással sikerült az oldalamat megvágni.

-Becky!- Kiabálta Jesse.

-Menjetek, és öljétek meg a Vezírt!- Kiabáltam. A többiek hezitáltak.- MENJTEK!- üvöltöttem. Hallgattak rám. Mind a négyen elrohantak a főgóré hálókörletébe.

-Meguntam a játékot faszikám!- Jelentettem be.

Pörögve-forogva, kihasználva az extra gyorsaságot megsoroztam az arabot. Az eldobta a kardot, és térdre esett.

-És most pusztakézzel!- Vicsorogva dobtam el a fegyverem.

A pasi csak röhögött. Úgy felhúzott, hogy szájba rúgtam. A hátára esett. Lovagló ülésbe ráültem, és ököllel ütöttem. Nem bírtam abbahagyni. Túl sok düh, harag gyülemlett fel bennem. Csak a vihogását hallottam az arabnak, pedig már nem élt.  Az arcvonásai eltűntek. Minden csupa vért volt.

-Rabe! Becky! Rebecca!- hallottam Jesse hangját. Mikor ért ide? Nem tudom.

Lerángatott a hulláról. Láttam a szemébe, hogy megdöbbent.

-Fejezd be! Meghalt!- Fogta le a kezeim.

Mákosodott a szemem előtt a világ. Már nem láttam Jesse arcvonásait. Eddig tartott az erőm. Viszlát világ!