8. Fejezet

Ez rossz húzás volt

A vad, állatias szeretkezés után egymással szembe feküdtünk az ágyban. A lepedőt magunkra húztuk. El kell ismerni, hogy ilyen szeretkezésbe még akkor se volt részem, amikor együtt jártunk. Tanulság: A sokáig visszafojtott vágyak ezt hozzák ki az emberből.

Jesse szólalt meg előbb.

-Ez jó volt.- Tűrte a fülem mögé a hajam. A hajgumit útközben elhagytam.

-De?- Kérdeztem. Ezután a mondat után szinte kiabált a DE!

-De… Legyünk őszinték egymással! A pillanat heve elkapott minket. Te aggódsz értem, én aggódtam miattad.

Gratulálok Jesse Sztevosz! Így kell tönkre tenni egy tökéletes pillantást. Az egészre ráhúzza, hogy csak az aggódás tette. Eszébe se jut, hogy szeretem, és a jelek szerint ő is engem. Én meg legyek átkozott, ha elárulom neki. Nem csinálok magamból még ennél is nagyobb bolondot.

-Aha… Igazad van. Csak a pillanat heve tette ezt velünk.- Dobtam le magamról a takarót, és felkeltem az ágyból.- Felejtsük el!

Jesse felült az ágyban. A haja kócosan állt. A szeme alatt sötét karikák. Nem fogom megsajnálni.

Magamra kaptam a ruhámat.

-Megyek aludni. Holnap meg kell beszélnünk az újabb infokat. Logan haza utazik a vállalat miatt.- Csevegtem. Ügyes kislány vagyok, mert a hangomon nem lehetett hallani a sértettséget.

-Miért szakítottak Logannel? Olyan szép pár voltatok.- tette a feje alá a kezeit Jesse.

Nem kiabálok! Nyugodt maradok! Relax Rebecca! Csitítottam magam, de mégis olyan erősen húztam meg a hajgumit a hajamba, hogy fájjon.

-Elkapkodtuk ezt a járás dolgot. Inkább barátságot érzünk egymás iránt. Talán újra összejövünk, ha jobban megismerjük egymást.- Válaszoltam higgadtan.- Most megyek. Jó éjt!- Azzal otthagytam a szobába.

Besettenkedtem a sajátomba. Halkan, hogy a többieket fel ne ébresszem, becsuktam az ajtóm, és az ágyra zuhantam.

A párnába bokszoltam, és Jesse képét képzeltem oda.

-Mégis miért szakítottam Logannel? Talán azért, mert téged szeretlek, te hülye! A mellékelt ábra szerint az érzés nem kölcsönös. Két szék közül a pad alá.

Alig aludtam három órát. Nem vagyok nagy alvó, de ez még nálam is túl kevésnek számított. Mivel még mindenki aludt, úgy döntöttem futok egyet a tengerpartig, úszom, aztán visszafutok.

Már mindenki ébren volt, amikor visszaértem. Rám vártak.

-Merre jártál?- Kérdezte Kyra, és adott egy bögre kávét.

-Futottam és úsztam egyet. Jó sokáig aludtatok.- Somolyogtam a koffein adagom felett.

-Aha. Hajnalba a szomszédos szobából nyögések, meg sikoltások hallatszottak. Nagyon döngették az ágyat. Biztos fiatalházasok. - Válaszolta Henry, aki omlettet evett.

Félrenyeltem a kávét. Jesse távolabb rejtette a kuncogását a reggelijébe.

Hevesen köhögtem, mire Kyra hátba veregetett.

Remek, mindent hallottak.

-Jól vagy?- Kérdezte Henry.

-Aha! Persze! Csak túl erős a kávé.

-Egyszer csak rászoksz, hogy kevesebbet igyál.- Csatlakozott Logan.

-Talán.- Néztem rá barátságosan.

-Te hova indulsz?- Kérdezte Kyra.

-Haza kell mennem. A titkárnőm hívott, hogy egy fontos ügyféllel muszáj találkoznom. Vigyázzatok magatokra, és ne nyírassátok ki magatokat!

-Megpróbáljuk. Elvigyelek a reptérre?- Kérdeztem.

-Nem kell. Már vár a taxi.- Azzal Logan elbúcsúzott tőlünk.

Ahogy becsukodott Logan mögött az ajtó Henry nekem szegezte a kérdést.

-Szakítottatok?

-Igen.

-De miért?!

-Nem működött.- Vontam vállat.

-De…

-Tegnap este kihallgattam egy beszélgetést Rashid és az egyik embere között.- Váltottam témát, és elmeséltem a hallottakat. Semmi kedvem se volt a szerelmi életemet megvitatni. Jelenpillanatba gondolni se akartam szerelemre.