7. Fejezet

Settenkedő leselkedő

Megvártam míg mindenki elalszik. Mondjanak sajtkukacnak, vagy akárminek, de nem tudtam ülni és várni, hogy most mi lesz!

Halkan felvettem egy fekete ruhát, aminek az alja nadrág volt. A hajam összekötöttem, hogy ne zavarjon. A nyílpuskámat a csizmámba csúsztattam, a 22 mm fegyverem az övembe tettem.

Mint egy macska, olyan halkan settenkedtem ki. A késő esti óra ellenére is fülledt meleg csapott meg. A sötétség körbe ölelt. Teljesen elvesztem benne. Elindultam délnek, ahol Rashid irodája van.

Nem találkoztam senkivel se az úton. A rosszfiú irodája egy rozoga tégla ház volt a börtön mellett.

Az ablakba láttam, hogy ég a lámpa. Egy nagydarab férfi jött ki a börtön kapun. Gyorsan a fal mögé lapultam.

Na íme a bizonyosság, hogy csak a filmekbe nem bukik le ilyenkor az ember. A fazonnak pont arra kellett fordulnia.

-Mit keres maga itt?- Kérdezte a sötétképű arab, aki kb. 15 centivel magasabb nálam. A szájából dohány bűze érződött.

-Magát! Hogy álomba rázzam. - Válaszoltam elfojtott hangon. Elkaptam a nyakát, és úgy megráztam, hogy az felért 320 W-tal.

Meghalt… Ezen meglepődtem. Eddig képtelen volta embert ölni az erőmmel. Döbbenten meredtem a szénné égett alakra, majd a kezemre.

Istenem! Erről beszélhetett Bishop? Nő az erőm, és nem tudom kontrolálni?

Ezen majd később agyalok! Most információért jöttem.

Körbe néztem, hogy tiszta-e a levegő. Az volt. Két nagy lépéssel az ablak alatt voltam. Fel kell ugranom a tetőre!

A gondolatot cselekvés követte. Egyetlen szökkenéssel fent voltam.

Rashid vízipipa mellett ült a fémíróasztala mellett. A hasa akkora volt, hogy a moziba nyugodtan rajta lehetett tartani a popcornos tálat.

Az arcát sűrű sötét szőrzet borította. A fogsora viszont szabályos volt. Ez azért volt fontos, mert lesz mit kirúgnom.

Nocsak ki ül a pasival szembe. Az én és Jesse véznaseggű bazárosunk. Belefutottunk ezek szerint az egyik emberébe. Hű, de mázli, hogy nem öltek meg minket ott helyben!

Arabul beszélgettek. Mázli, hogy minden szót értettem, hála annak, hogy anno Kyra megtanította a nyelvet.

Jesseről beszélgettek. Ahmed elmesélte, hogy találkozott velünk. Rashid arca felderült.

-A kis porba fingó Sztevosz kölyök ekkorát nőtt?

-Ismeri őt?- Kérdezte a kis bajszos szemétláda.

-De még mennyire. Pár évvel ezelőtt a nővérével jól összemelegedtünk. Hogy is hívták? Maya, Mira?...

Miranda te köcsög! Miranda a neve! Legszívesebben beüvöltöttem volna, és a fejét a fémasztalba verem.

-Áh! Miranda! Dögös kis bögyös görög csaj volt. Sajnos nem akarta azt, amit én, és rájött a titkomra. Meg kellett ölnöm. Az öcsikéje bosszút esküdött ellenem. Vártam már ezt a napot. Izgalmas lesz az összecsapásunk. Megöljük őt is, és a nőjét is, akivel évek óta engem keresnek. De előbb a csajjal végzünk. Hadd szenvedjen még egy kicsit.

Erre kárörvendő, fület sértő vihogás volt a reakció.

Én is nevethetnék! Szóval engem akartok megölni! Ahhoz előbb kellett volna felébredni aranyapám!

Leugrottam a tetőről, és rohantam vissza a motelba. Már majdnem benyitottam, amikor valaki hátulról elkapott. Egy kézzel befogta a számat, és a szomszéd szobába ráncigált.

Próbáltam szabadulni, de a rázó erőmet taszította egy másik. Erre csak egy valaki volt képes.

Jesse, aki dühösen csapta be az ajtót utánunk. Olyan idegesen nézett rám, hogy attól féltem ezzel öl meg.

-Szia Baby!- Próbáltam barátságos hangot megütni.

Egy lépéssel előttem termet, és erősen megragadta a karjaimat.

-Teljesen megőrültél!!!!- Kiabálta az arcomba.

-Nem… Miért vagy ideges?

-Még kérded? Elmentél egyedül Rashidhoz! Meg is ölhetett volna!

-Csak sééééé…. Oké, nála voltam.- Minek hazudjak? Jesse valószínűleg követett.- És milyen jól tettem, hogy oda mentem! Tudja, hogy ki vagy. Meg akar ölni, és engem is. Velem akarja kezdeni, hogy neked még nagyobb fájdalmat okozzon. Játszani akar veled.

-Elkaphatott volna!- Mondta Jesse, és elengedte a kezem. A szemébe aggódás csillogott már.

-Nem kapott. Óvatos voltam.- Simogattam meg az arcát.

-Haza kell menned!

-Ez az én szövegem, haver! Nem megyek sehova. Veled maradok! Nem nyitok vitát.

Jesse a szemembe nézett. Olyan fényt láttam benne, amit régóta nem. A gyomrom görcsbe rándult.

Tudtam, mit akar, de vacillál. Egyetlen mondatba kerül. Egyetlen információba, és elszabadul a visszafojtott vágya.

-Logannel szakítottunk.- Mondtam.

-Akkor jó!- Azzal magához ragadott, és szenvedélyesen megcsókolt.

Egy rántással lehúzta a ruhám cipzárát.

A hajába túrtam, és őrült hévvel csókoltam Letéptem róla az ingjét.

Nem bírtunk magunkkal. Olyan erő lett úrrá rajtunk, amilyet régen nem éreztem.

Az ágyra zuhanunk, és folytattuk a lepedő akrobatikát.

A holnap miatt, majd holnap aggódunk.