6. Fejezet

Robbanás

-Szia Logan!- Köszönt Jesse.

A feszültség szinte tapintható volt. Úgy méregettük egymást Logannel, mint két bokszoló, akik arra várnak, hogy megszólaljon a gong. Aztán Logan Jessere nézett. Fémkeretes szemüvege mögül, ugyanolyan acélos zöld tekintett küldött felé, mint felém.

Az olasz a görög, és a nő. Ebből akár egy új film is születhetne. Igaz elég lányregényes lenne.

-Hello! Beszélnünk kell!

-Ebben egyetértek. Menjünk a szobádba!- Javasoltam.

Logan válaszul elindult a lift felé. Az ötödiken kapott szobát. A mienk is ott volt.

Bementünk. Logan a táskáját ledobta a földre.

-Mit keresel te itt?- Kérdeztem egyből.

Se puszi, se pá. Durr bele egyből a közepébe!

-A barátnőm után jöttem, aki faképnél hagyott. Még csak egy üzenetet se hagytál, hogy eljössz mentőagyalt játszani, mert az ütődött bérgyilkos haverod itt hősködik.

-Hé!- Lépett előre Jesse.

-Maradj ki ebből Jess!- Fogtam meg a karját, de a szemem le nem vettem Loganről.

-Biztos?- Kérdezte.

-Aha.

-A szobámba leszek.- Azzal még egy figyelmeztető pillantást vetett Logan felé, és elment.

-Ha balhézni jöttél nyugodtan haza mehetsz.- javasoltam higgadtam.

-Azt hiszed, nem látom, mi folyik itt? Megcsalsz vele.

-Valóban?- Húztam fel a szemöldököm.- Nem csaltalak meg! De kösz, hogy ennyit nézel ki belőlem!

-Rohantál utána!

-Már ne is haragudj meg, de Jesset sokkal régebb óta ismerem, mint téged! Rengeteg mindenen átmentünk együtt. Ha te ezt nem tudod elfogadni, akkor hagyjuk egymást békén!- Közöltem. A választ nem vártam meg, közbe jött a munka.

A villám a semmiből jött. Mind, ahogy mostanában mindig, kép is társult hozzá. Jesse szobája fel fog robbani.

-A rohadt életbe!- Sprinteltem ki a szobából Logant otthagyva. Fellöktem egy takarítónőt, berúgtam a szoba ajtaját. Jesse a minibárból készült kivenni valamit.

-Jesse!- Kiabáltam rá.

A srác felnézett. Elkaptam a karját, és az erkély felé rántottam.

-Ugorj!- Parancsoltam.

Neki rohantunk az üvegajtónak, ami ezer darabra tört. Átugrottunk a korláton. Mögöttünk a szoba felrobbant.

A levitáló képességünknek hála a vízbe landoltunk. Lemerültünk teljesen a 2 méteres mélységbe.

Egyszerre bukkantunk fel a felszínen.

-Jól vagy?- Kérdezte Jesse heves köhögés közepette.

-Aha.- Tapostam a vizet a csillagos ég alatt.- Pár napja fejbe akarnak lőni, aztán felrobbantani. Remélem most már haza mész.

-Aaa.- Rázta a fejét Jesse, a vizes haja majdnem az arcomba csapódott.

-Hülye!- Nyomtam le a víz alá Jesset.

A tervem az volt, hogy addig tartom ott, amíg nem hallgat rám.

Csakhogy ránézve a csuklómra észrevettem, hogy eltűnt a karkötőm.

-A fenébe! A rohadt életbe!

-Mi van?- Ijedt meg Jesse.

-A karkötőm. Biztos leszakadt a becsapódáskor. Keresd meg!

-Mi?!- Hökkent meg.

-Jól hallottad! Azonnal keresd meg! Miattad hagytam el. Addig nem jössz, ki a medencéből, amíg nincs meg!- Úsztam a partra, és felültem a medence szélére.

Jesse morogva kezdte keresni az ékszerem.

Vígan rugdostam a vizet, amikor befutott Kyra és Henry. A szoba lángokba állt, de a tűzoltók már itt voltak. Barátnőm arcán a szemem láttára váltotta fel a rémületet a megkönnyebbülés.

- Jól szórakoztok? – ült mellém.
- Aha. – vigyorogtam.
- Marhára. – közölte a véleményét Jesse mikor feljött levegőért. – Mi lenne, ha reggel keresném meg? – nézett nagy szemekkel rám.
- Csoda. Keresd csak tovább! – Jött a spontán válaszom, egy bájos mosoly kíséretében.
- Mi veszett el? – érdeklődött Kyra.
 - A karkötőm.
- Aha. És Logannel találkoztál már?

-Ja.- Válaszoltam.

-Beszéltetek?

-Kicsit. Veszekedtünk, aztán jött a villám.

-Megtaláltam!- Kiáltott fel Jesse.

 Diadalmasan felmutatta az ékszert.

-Köszönöm.- adtam neki egy puszit, miután feltette a kezemre.

Megérkezett a másik két jómadár. Henry füstölgött.
- Hello Logan! – köszönt Kyra. – Nem adtak ki semmi információt, ugye? – fordult Henryhez.
- Nem, de mondhattad volna, hogy ne is strapáljam magam.
- Téphetem én a szám, cseszel rá. Jaj ne nézz már így! – kézen fogta és lerántotta magához.
- Tekintsük át a helyzetet. Jesse fején vérdíj. Rabe és én lassan elérjük a persona non grata kategóriát. Nektek annyi a bűnötök, hogy láthatóan hozzánk tartoztok.- Foglalta össze a barátnőm.
- Miért van a fejeden vérdíj? – kérdezte Logan Jessetől. Erre beállt a csönd.
- Ki kell nyírnunk a rendőrkapitányt semmi különleges. – legyintett Kyra.

- Mit csináltok? – Kérdezte Henry.
- Kérlek, ne óbégass! Az a fickó egy szemétláda, meg van az okunk. – nézett Henry szemébe. - Rendben. – bólintott.
- Mi?? – kerekedett el a szeme.

- Azt mondtad, van rá okotok, nem? És nekem se tetszik a fickó, egy seggfej. Nem lehet vele értelmesen beszélni. – vont vállat.

Tessék! Íme egy tökéletes kapcsolat. Henry el tudja fogadni, hogy Kyra nem mond el mindent.
- Engem azért érdekelnének az okok. – szólt közbe Logan.

Egyetlen pillantásával meg tudtam volna ölni. Íme a bizonyíték, hogy Logan képtelen erre.
- Rashid itt van? – kapta el Henry karját Jesse.

-Jesse!- Sziszegtem rá figyelmeztettőleg.
- Volt, már elment. – hangzott a válasz.
- Keressünk helyet, ahol alhatunk. – adta ki a parancsot Kyra.

Pár utcányira találtunk egy kényelmes lakosztályt, amit kivettünk. Jesse gyorsan elaludt. Henry és Kyra is elvonult. Mi Logannel csak méregettük egymást. Kimentem a teraszra, ahol ő a csillagokat nézte.

-Az előbb nem fejeztük be a veszekedét.- Kezdtem.

-Ez igaz.- Fordult felém.- Szakítsunk!

-Nem akarok haragban elválni tőled. Én vagyok a hibás. Jesse…

-Mindketten hibásak vagyunk. Túl gyorsan ugrottunk fejest ebbe a kapcsolatba.

-Sajnálom.

-Én is, főleg, amiket mondtam. Holnap hazautazom. Viszem a céget, amíg te itt vagy.

-Köszönöm.

Elcsattant köztünk a búcsúcsók. Ezennel újra szingli csaj vagyok. Igaz egy ribancnak érzem magam, de a szerelem ribanccá képes tenni az embert.