4. Fejezet

Mentsük meg Jesset!

Kora este megérkeztünk a bérelt héderbe. Jaziri már várt minket. Kyra bemutatott neki.

- Örülök, hogy találkozunk. Tőled is bocs, hogy nem tudtam vigyázni a barátotokra. – nyújtotta a kezét Jazzy.
- Semmi baj. Ismerem Jesset, és még tőlem könnyen lelépet. – Nyugtattam meg.

- Tehát ki kell szabadítanunk valahogy. Nehéz meló lesz, mert Rashid kemény fickó.- Vette át a szót Kyra.
- Igen, pénteken reggel akarják főbe lőni. – mondta Jazzy.
- Mit akarnak?! – Elsápadtam. Kyra elkapta a karom, mert látta rajtam, hogy menten elájulok.
- Erre így megy ez. Csütörtökön éjjel megszöktetjük. A kivégzés előtt elkülönítik az elítéltet. Akkor ki tudjuk szabadítani. – magyarázta.
- De ügyvéd, tárgyalás… ezekkel mi lesz? – kérdeztem.

Ők keserűen nevettek.

- Ez egy mocskos korrupt világ. Esély sincs egy rendes tárgyalásra. – csóválta a fejét Jaziri. Ölbe tett kézzel várhatunk csütörtökig. A türelem egyáltalán nem létezik számomra. Evett a fene rendesen.
Beköltöztem egy szállodába. Megegyeztünk, hogy Jazzy nem folyik bele az ügybe, falazni fog Kyranak. Egyik este Kyra nálam volt és a szöktetést terveztük.
- Éjjel kikapjuk a börtön falat, szerencsénkre itt nincs ötcsillagos biztonságirendszer. Aztán Jesset nálad elbújtatjuk. Rá kell venni, hogy hagyja a fenébe Rashidot és mentse a bőrét. Itt nem úgy megy a rendszer, mint New Landben. – mondta, ekkor kopogtak.
- Megyek! – kiáltottam. Kinyitottam az ajtót, ahol egy ismeretlen nő állt.
- Jó estét hölgyeim. Dr. Eleison beszélhetnék magával? Lent várom a bárban. – azzal ott is hagyott minket.
- Mindjárt jövök. – Sietett a nő után a barátnőm.

Mire Kyra visszajött, és megittam egy bögre rémes kávét. Még mindig nem állt át a szervezetem az időeltolódásra.

- Ki volt ez a nő? – kérdeztem, ahogy belépett a szobába.
- A főnököm. – mondta.
- Az nem egy fickó?
- Nem dolgozom már egy ideje az itteni múzeumban. Ez az ásatást már az új munkahelyemnek csinálom.
- Micsoda? – kerekedett el a szemem.
- Én már a new landi múzeumban dolgozom. – bökte ki.

Végre egy fantasztikusan gigantikus jó hír!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Ez….ez…visszajössz??
- Igazából arra gondoltam, hogy nem mondom el, csak beállítok hozzád. De így jött össze. – tárta szét a karjait.

Nem vagyok egy nagy ölelgetős, de most a nyakába ugrottam.
- Ez szuper!!
- Jó de ne fojts meg!
- Henry tudja már?- Kérdeztem elengedve.
- Frászt! Neki meglepi lesz és punktum! – nevettünk, a helyzetünkhöz képest rém vidámak vagyunk.

Eljött a csütörtök éjjel. Telihold volt, nehogy véletlenül is könnyű legyen a dolgunk. Plusz ráadásként Jesset elvitték egy közeli oázis légiós helyőrségére. A sivatagban akarják lelőni, ott nincs szemtanú. Jazzy még délután szerzett nekünk három tevét. Az állatok hót nyugisak voltak, velünk ellentétben. Csak ne késsünk el! Jesse, ha megölnek, én nagyon megharagszom! Egész csöndben értünk át az eldugott kis oázisba, ahol volt két tucat arab kunyhó, a bizonyos helyőrség, meg pár pálmafa és a kút, mindennek az éltetője. Az egyik pálmafánál leparkoltuk a tevéket.
- Arra. – mutatott egy vályogház felé Kyra.
- Az nem a kocsma? – értetlenkedtem.
- Ja de, akkor a másik. – Nézte meg jobban Kyra. Ott voltak a rácsok. Odasettenkedtünk az ablakhoz.
- Jesse…Jesse…hallasz? – suttogta Kyra.
- Kyra?
- Nem, a húsvéti nyuszi! Ki a bús tököm lenne? – valahogy sikerült kinéznie az ablaknak titulált lyukon.
- Becky…- Lepődött meg. A szeme elárulta, hogy meg is ijedt tőlem. Nagyon helyes!

- Szia édes szívem. – gúnyolódtam. – Rám nem számítottál mi, te agyatlan vadbarom, te… - Lovaltam bele magam egyre jobban a dühöngésbe.
- Előbb hozzuk, ki majd aztán azt teszel vele, amit akarsz. – Sziszegte Kyra.

Legyen! De még leverem a pasin ezt.

Az épület nem volt masszívnak mondható. Két különleges csajnak, azaz nekünk semmi időbe telt kikapni az ablakot és egy takaros lyukat gyártani. Jess bilincsét bajosabb volt szétkapni, de megoldottuk. És most leverem drága exem! Neki is indultam, de a barátnőm elkapta a karom. A Vasmarkú.
- Érjünk vissza, utána segítek elásni is, de most hagyd!
- Jól van, most az egyszer.
- Király! Indulás! – visszafele is sima utunk volt. Leszámítva, hogy Jesse bűzlött, mint egy dögkút. Nem tettük szóvá, mert őt talán jobban zavarta, mint minket. Nagyon rosszul nézett ki. Sikeresen visszatértünk a szállodába. Jesse ruhái már ott voltak, a srácot elirányítottuk a zuhanyhoz.
- Ezt megúsztuk. De nem maradhat sokáig, mert keresni fogják. – Ült le egy fotelba Kyra, és elővette a telcsijét.

- Nem fog elmenni, amíg meg nem ölni a gyilkost.- Dőltem az ablakpárkánynak. Igazából én se akarok elmenni, addig, míg él ezt a szemét.
- Tudom, ez a baj. Viszont Rashid el akarja kapni. Nincs biztonságban se, ő se mi. Ezek itt piszkosul egy összetartó bagázs, simán kinyírják. De minket is, szóval megint vigyázni kell a skalpunkra. – vázolta a helyzetet Kyra.

Szívem szerint rá vágom: Na és? De inkább nem. Már sokszor kerültem éles helyzetbe Jesse miatt, és ő is került miattam sokszor.
- Megyek, meg is nézem Jesset.- Löktem el magam az ablaktól.
- Oké.

Bementem a szobába, amibe félhomály uralkodott. Jesse az ágyon feküdve aludt. Fekete haja a szemébe lógott. Csak egy alsónadrág volt rajta, így láthattam az izmos felsőtestét, amin egy-két sebhely éktelenkedett. Az egyik sebhely egy kés emléke volt. Azzal a tőrrel engem akartak megölni Törökországban, de Jesse elém vetette magát, és ő kapta a szúrást.

Leültem az ágyszélére, és egy takarót terítettem az én görög forrófejű barátomra. Megsimogattam a haját. Annyira összetett figura, hogy egy élet kevés lenne kiismerni. Akárcsak engem. Segítek neki megölni a gyilkost. Segítek, mint mindig.

-Aludj jól szívem!- Suttogtam.

Homlokon csókoltam, amikor meghallottam Kyra sikolyát. Azonnal ki rohantam a szobából.
- Hogy az a jó bús….!!

- Mi történt? – Kérdeztem.
- Mi van Jessevel? Nem vered meg?
- Nem. Elaludt. Olyan édes feje van ilyenkor. – Feleltem. Elém tartotta a mobilját. Henrytől jött egy üzenet. Legalábbis gondolom, hogy tőle, mert a név ez volt: Pasim.

Az üzenet: Megyünk!

A rohadt életbe! Ezek ide jönnek!

- A te ágyad. Mit szólsz hozzá? – érdeklődött.
- A francba.
- Egyetértek, itt ülünk nyakig a lekvárban, erre ezek idejönnek.

Most aztán tényleg nem hiányzik ide Logan és Henry. Csak akadályozni fognak minket. Ez a mi magánakciónk. A mi harcunk… Fene, fene, fene!!!!!!!!!!!!!!