3. Fejezet

Egyiptomba érkezve

A reptéren már várt a magánrepülőgépem, a kedvenc Olasz pilótáimmal. Három órakor megkaptuk a felszállási engedélyt. Zavartalan utam volt egészen Törökországig. Ott át kellett szállnom egy menetrendszerinti gépre.

Mit kap tőlem Jesse! Fúúúú csak kerüljön a kezem közé. Bele döngölőm a forró sivatagi homokba. Ő lesz a homokba fúlt villámcsapta bérgyilkos.

Számít is rá, tudom. Pár éve eljátszotta ezt velem. Akkor azt hitte, Budapesten van Miranda gyilkosa. Tévedett, de a Dunába majdnem belefújtottam.  

Remélem nem esett baja… Miért nem bízik meg bennem, hogy segítek? Hát ennyire nem számít rám? Ez nagyon rosszul esik. Amikor, én… Én…

Isteneim… Sóhajtva kinéztem az ablakon. Minek tagadom még mindig? Szeretem Jesset. Az édesanyja is megmondta, amikor megtudta, hogy szakítottam a fiával:

-Kis szívem! Te nem a fiamat nem szereted már, hanem azt, amire használja a képességeit.

Igaza volt. Jesse rendelkezett a legnormálisabb családdal a bandánkból. Az ő szülei imádták egymást és a gyerekeiket, illetve most már csak Jesset. Tudták, hogy mit csinál a fiúk, és támogatták, hiszen tudták mekkora fájdalom ez neki. Sokkal jobb lenne, ha nem lenne ilyen kifinomult erkölcsi érzékem. A szüleim így neveltek. Kár. Jobb szeretném legalább eltűrni Jesse választását. Tudom, hogy rajongásig imádta a nővérét. Elénekelte nekem azt a számot, amit hozzá írt. Szívbe markoló.

Amikor megkérdeztem, hogy ha megöli Miranda gyilkosát, befejezi-e ezt az életet, azt válaszolta, hogy talán.

Na én erre a talánra határozottan lehúztam az ujjamról a jegygyűrűt, és visszaadtam neki.

Az arany karkötőt, amibe egy Hórusz szem van gravírozva, megtartottam. Most is ezt tekergetem a kezemen. Jessetől kaptam az első évfordulónkra. Tudja, hogy a Görög és az Egyiptomi mitológiákat imádom, és abba hiszek. Ez is közös vonás bennünk.

A pilóta bemondta, hogy leszállunk.

Akkor keressük meg azt a lökött alakot, és rugdossuk meg a cuki seggét, aztán segítek neki kinyírni Miranda gyilkosát.

A gépről leszállva megnézték az útlevelem, megkaptam a csomagjaim, és mehettem utamra.

Kyrat kerestem az emberek között, de nem láttam.

Egyszer csak valaki a nyakamba ugrott.

-Meglepetés!

Akkorát sikítottam, hogy még én is belesüketültem. Már éppen szó szerint leráztam volna magamról az alakot, de akkor megláttam Kyrat.

- Szia! Hallasz? – érdeklődött.
- He?? – a kezemet a fülemhez emeltem és süketséget színleltem.
- Én is örülök, hogy itt vagy. – vigyorgott Kyra.
- De még egy ilyen és elvisz a szívroham. – nevetem.

Megöleltük egymást.

- Ha el is visz  az öregördög, beszélgetsz vele öt percet, és az első sarkon kitesz, még pénzt is ad, csak menjél. – Kapta fel Kyra az egyik táskám.
- Kac-kac. És most hová?
- Alszunk pár órát és hajnalban indulunk. – ismertette a programot.
- Remélem Jesse nem tesz semmi ökörséget. – Sóhajtottam.
- Jazzy megígérte, hogy rajta tartja a fél szemét.
- Kicsoda? – Kaptam fel a fejem. Ki az a csaj? Máris benőzött? Isteneim! Féltékeny vagyok…
- Csigalom, nem kell féltékenykedni. – Nyugtatott meg Kyra, és elmesélte a szállodáig, hogy ki az Jaziri.
- Kész öröm, hogy itt vagy, így végre nem kell egyedül játszanom az óvónőt.
- Hát csak ezért szóltál,mi? – bazsalyogtam.
- Dilis.

Becuccoltunk a szobánkba. Alig egy óra és már mélyen aludtunk. Arra ébredtem fel, hogy Kyra ébresztget.

- Gyere, mutatok egy varázslatot. – kézen fogott és az ablakhoz vezetett. Azt se tudtam, hol vagyok, aztán megláttam a Napot. Szó nélkül együtt néztük, ahogy felkel Nap a fáraók földjén. Ugyanazt az áhítatot láttam barátnőm arcán, mint ami az enyémen is ült.
- Erre nincsenek szavak, olyan meseszép. – suttogtam.
- Ebbe szerettem bele. Ha ennek az ügynek vége, kimegyünk a sivatagba, ott még ennél is szebb a látvány.

Megvártuk, amíg véget ér a természeti tünemény, majd fogtuk a cuccaink és mentünk tovább.
Az úton megvitattuk a Jesse-Logan témakört. Elmeséltem, hogy Logan és köztem egyre rosszabb a viszony. Lehet, túl gyorsan ugrottam bele, ebbe a viszonyba.
- Egész héten veszekedtetek. Logannel kezd leesni, hogy valami nem stimmel Jessevel. Tegnap meg egy szó nélkül leléptél. – foglalta össze Kyra.
- Hagytam neki üzenetet. Tudja milyen az életem, nem hibáztatom, ha kilép belőle.
- Nem lesz ez így jó. És mi van, ha utánad jön?
- Jó kérdés. – Vontam vállat.
- Ha maradsz Logannel és hagyod Jesset, egyfolytában azon fog járni az agyad, mi lett volna ha…. De ha meg elmész Jessevel, meddig bírod, hogy gyilkolni jár? Mert lehet, hogy megbékélsz ezzel, de mi van ha bírod két évig? Vagy hónapig, hétig. Azután mi lesz?

Ez a nap kérdése. Kyra azt nem tudja, hogy Jesse megígérte a szüleinek, hogy ha elkapta Miranda gyilkosát, akkor felhagyj a bérgyilkossággal. Amit pedig a szüleinek megígér, azt be is tartja.

- Tehát mit csináljak?
- Én azt, honnan tudjam? Melyiket szereted?
- Mindkettejüket. – Vágtam rá.

Logan kedves, aranyos, okos, helyes. Jesse dettó.

- Bakker, ez így nagyon bajos!
- Tudom. – néztük egymást és szinte egyszerre vontuk meg a vállunk. Ezen elnevettük magunk.
- Majd kisakkozzuk, mi legyen. Lényeg, hogy itt vagy. – vigyorodott el Kyra.
- Pontosan. Inkább, hadd halljam, hogy mi van veled meg a nyomozóval? – böktem oldalba kaján vigyorral a barátnőmet.

- Intenzív távkapcsolatot élünk. – felelte óvatosan.
- Ez a telefonszex hivatalos megnevezése? – Kérdeztem nyíltan. Egy pillanatig néma csöndben ültünk, majd kitört belőlünk a röhögés. Folytak a könnyeink a vihogástól.
- Bocs, ez bunkó volt. – hüppögtem.
- Semmi vész, de ilyeneket én szoktam benyögni. De ja. – törölgette a szemét, Kyra.

Csoda, hogy nem fordultunk árokba.
- De ja? Szóval ti…
- Pofa be Rabe Montana!! Semmi közöd hozzá, de elárulom ezt nekem nem futotta ki az agyam. Viszont most, hogy mondod majd bedobom neki az ötletet. - újfent elkapott minket a röhögőgörcs. Kénytelennek voltunk lehúzódni az útról, mert ha így meglát minket egy rendőr tuti bevisznek. Vagy öt percig csak vinnyogtunk egymásba kapaszkodva.
- Oké, elmúlt a roham? – kérdezte Kyra, mikor már vagy egy perce csöndben voltunk.
- Aha, azt hiszem. Ez most jólesett. – kicsit még pihegtünk, mielőtt elindultunk volna. Alig mentünk egy órája, amikor csörgött Kyra mobilja.
- Mondjad Jazzy. – szólt a telóba.
- Nos az ásatáson minden rendben, lehet a kincstár érintetlen, eddig semmi nyoma, hogy betörtek.
- Ez király!
- Jesset viszont lecsukták.
- MI??
- Megpróbálta megölni Rashid rendőrkapitányt. Lelécelt, nem vettem észre. Kyra sajnálom.
- Semmi baj Jaziri. Jesse könnyen föl tud szívódni, nem a te hibád.
- Tényleg figyeltem rá, lehet, hogy nem bírom a búráját, de nem akartam, hogy börtönbe kerüljön. Megölik Kyra, tudod milyenek ott. – kezdett bepánikolni.
- Nyugi, te mindent megtettél. Innen a mi dolgunk. Irányítsd a munkát, a többit bízd ránk.
- Oké, várlak titeket. Megpróbálok minél többet megtudni, hol tartják, kik vannak őrségben, stb.
- Remek. Este ott vagyunk. Szia.
- Szia. – Tette le a telefont Kyra.

-Mi történt?- Kérdeztem.

-Jesset lecsukták, mert meg akarta ölni a rendőrfőkapitányt.
- Hogy lehet ez a pasi ilyen ökör! Nem igaz, hogy képtelen megvárni minket! – Füstölögtem. Esküszöm, hogy kinyírom ezt a barmot. Ő fog a sírba tenni.
- Ez van. Kiszabadítjuk valahogy.
- Ki és utána beleverem a tevecitromba! – Ígértem meg halál komolyan.