2. Fejezet

Nyom keresés, és veszekedés

Ráment az egész hétvégém plusz az egész hét, hogy Jesst keressem. Egy hét alatt semmit se jutottam előre. Most már ezer százalék, hogy a nyakát is kitekerem, amint megtalálom.

Le kellett mondanom a kirándulást, amit Logannel terveztünk. Elmeséltem neki, hogy Jesse se szó, se beszéd eltűnt. Nem mondanám, hogy megértően fogadta, de bele törődött.

Vasárnap minden utazási iroda zárva van, így nem tudtam megkérdezni tőlük, hogy látták-e a pasit. Az álnévvel nem jutottam semmire. Az összesre rákerestem, és megnéztem a képüket. Egyik se nyert. Tehát: Jesse valamelyik informátorra vette a jegyet. A fejem verem lassan a falba így hajnali kettő magasságába.

Holnap egésznap utazásszervezőket zaklatok. Mandynek már szóltam is, hogy nem leszek elérhető. Ő persze emlékeztettet, hogy este állófogadásra vagyok hivatalos Logannel. Egy-két órát elleszek ott, aztán állok neki tovább keresgélni.

Már összefolytak előttem a betűk a gépen. Ideje lesz aludnom.

Kikapcsoltam a laptopot. Elnyúltam az ágyba, a nyakamig felhúztam a takarót. Larkin, a kutyám, felugrott az ágyra, és a lábamhoz telepedve aludt.

-Üres a ház, igaz Larkin?- Simogattam meg a fejét, mire ő megnyalta a kezem.

Visszafeküdtem, és csakhamar elaludtam.

Kora reggel ébredtem fel. Alig múlt hét óra. A Nap besütött a szobámba. Úgy látszik bejön az időjárás jelentőknek a 20 °C. Vénasszonyok nyarára számíthatunk.

New Landbe, a pár éve New York helyén létre jött városba, lakom immár 22 éve. Szeretem ezt a várost, mert sokszínű. A dúsgazdagtól a koldusig minden társadalmi réteg van. Az emberek is ahány ház annyi félék. Régen sok utcai harc volt ebből, de mára megtanultak még a görögök és a törökök is egymást mellett élni. A várossal egyetlen baj volt csupán. Télen őrült hideg van, nyáron meg kibírhatatlan meleg. Éljen a klímaváltozás!

Na most, mert Jesse ilyen szépen itt hagyott, elkötöm a BMW motorját. Adtam Larkinnak enni, és inni. Reggeli után felvettem egy sötétkék nadrágot, hozzá illő pulcsival. Bukósisak, csizma, és a moci kulcsai. Ahogy felbőgött a motor átjárt a motoros érzés. A szabadság! Gázt adtam, és száguldottam is a vállalathoz. A portás enyhén szólva hülyének nézett, hogy mit keresek én itt ezzel. Szépen leparkoltam, a sisakot a hónom alá csaptam, és beléptem a liftbe.

Mandy egy beletörődött sóhajjal nyugtázta a mai meglepetésem. Már rég letett róla, hogy rendes üzletasszonyt nevel belőlem. Az istennek se akartam kiskosztümös merev liba lenni. Új cégprofilt alakítottunk ki: Mindenki legyen olyan, amilyen. Ennek eredményeként a szállítmányozó részlegen 20 srác farmerba vagy bőrgatyába dolgozik. Jesset se köteleztem rá, hogy öltönybe járjon dolgozni. Az ő farmer-ing-zakó stílusát sokan átvették, mert az olyan menő. Mit mondjak erre? Igazuk van.

Mandy követett az irodámba. Amíg én bekapcsoltam a gépem, és főztem egy kávét, ő felolvasta az aznapi programom.

A lista végére, már megitta az első bögre kávém. Koffeinfüggő vagyok. Néha attól félek, hogy estére koffeinmérgezést kapok.

-Jól van Mandy! Akkor most menjen! Sok a dolgom.- Ropogtattam meg a kezem, mire ő kényesen felszisszent. Imádtam húzni a csajt.

-Egy hetet hagyott ki asszonyom.

-Igen, tudom. Azért kösz, hogy emlékeztettél!- Legyintettem.

Az ajtó majdnem orrba verte Logant, ahogy Mandy kiment.

-Óh! Elnézést Mr. Taylor.

-Nem történt semmi- Mosolygott rá kedvesen Logan.

-Ha betörte volna az orrod, lenne. Jó reggelt!- Köszöntem.

-Neked is.

Logan szürke öltönyébe áthajolt az asztal felett, és megcsókolt. Kellemes férfiparfüm illata volt. Kicsit szúrt a borostája, de megszoktam. Mint az esetek többségében, ma is szemüvegbe volt, ami extra intelligensé varázsolta. Világosbarna haja kócosan állt. Szexi fiú.

-Már azt hittem, hogy szellemként látlak csak viszont az irodába.

-Szellemek nem léteznek. Vagyis eddig még nem láttam egyet se, szóval addig nem is léteznek.- Oktattam ki Logant papírrakosgatás közben.

-Oooké. Látom még mindig harapós vagy.- Ült le a vendég fotelba.

-Több mint egy hete tűnt el Jesse. Lehet már nem is él.

-Nagyon a szíveden viseled a srác sorsát.

-Két évig jártam vele. Már az esküvőnket terveztük, még szép, hogy aggódom érte. Te talán az első szerelmedét nem érzel még mindig felelősséget?- Néztem farkasszemet a barátommal. Sikerült egy perc alatt felhúznia. Új rekord!

-Talán.

-Féltékeny vagy?

-Minden épeszű pasi az lenne, ha látja, hogy a barátnője mennyire aggódik egy másik férfi miatt, aki ráadásul a barátja volt évekig.

-Milyen logikus valaki kora reggel.- Gúnyolódtam.

-Jó. Látom, veled nem lehet ma se értelmesen beszélni.- Állt fel Logan.

-Majd értesítem a titkárnődet, hogy mikortól lehet.- Azzal idegesen felkaptam a telefonkagylót.- Mi van?!- Szóltam bele nem túl kedvesen.

-Rachel Olsen vagyok az Írisz utazási irodából. Hallottuk, hogy egy utast keres. Mr. Thomas Smith urat.

-Igen. Felismerték?

-Egy hónapja foglalt nálunk helyet. Egyiptomba.

-Köszönöm! Rengeteget segített!- Köszöntem meg, és letettem a telefont. Alig tettem le a házi telcsit, csörgött a mobilom. Fogadtam a hívást. 2030-ban már mindenkinek olyan mobilja van, aminek a képernyőjén megjelenik, akivel beszélünk, ha bekapcsoljuk ezt a funkciót. Az én Motorolám képernyőjén drága barátnőm, Kyra arca jelent meg. Szépen lebarnította a Nap. A barna haja világosabbnak tűnt, biztos mert a Nap kiszívta.

-Kyra! Szia, szia, sziiia! Nagy hírem van!

-Nekem is. Tudod kibe akadtam pár napja?

-Csak nem Jessebe?

-De. Eltaláltad. Gondolom, már égen-földön kerested.

-Igen. Éppen most tudtam meg, hogy Egyiptomba van.

-Nincs sok időm mesélni. A lényeg, hogy itt van az ásatáson. Rajta tartom a szemem.

-Én meg sutba vágok mindent, és indulok. Pár óra múlva ott vagyok.

-Várunk!- Köszönt el Kyra, és bontotta a vonalat.

Logan már nem volt az irodámba. Nem is baj. Szóltam Mandynek, hogy mondja meg Logannek, hogy Egyiptomba utazom. Nem erőltetek rá semmit. Ez az én ügyem. Senki se kérte, hogy folyón bele a különleges életembe, magától jött, úgyhogy magától ki is táncolhat belőle.