13. Fejezet

Búcsú, de nem örökre

-Meg kellett volna várnod, nem eszetlenül odarohanni!- Korholtam Kyrat.

-Tudom, tudom! Elvesztettem a fejem. A barátom a szemem láttára haldoklott.- Húzta magára a kényelmes pulcsit Kyra. Ahhoz képest, hogy meglőtték egész virgonc volt. Igaz ilyen sápadtsággal elmehetne vámpírnak.- Te emeleteket ugrottál a tiedért.

-Aha.- Ültem le a kórházi ágyra.

-Aha?- Fordult felém Kyra.- Mi a baj ezzel a képpel?

-Az, hogy éppenséggel, nem Logan köti le a gondolataimat.

-Jesse.- Ült le velem szembe a barátnőm.

Ismer, mint a tenyerét, persze, hogy kitalálta.

-Ő. Felborította az érzelmi egyensúlyom.

-Mivel? Megcsókolt?

-Nem. Elég pusztán a jelenléte. Elég csak a szeme, a mosolya…

-Miért is szakítottak anno?

-Mert nem bírtam elviselni azt, amit csinál.- Feleltem.- Amikor elment megölni valakit, mindig ideges lettem. Két hónapig bírtam mellette miután megtudtam a titkát.

-Nem azért szakítottatok, mert elmúlt a szerelem. Rabe!- Fogta meg a kezem Kyra, és a szemembe nézett.- A helyedbe szakítanék Logannel, és tisztáznám az érzéseimet.

-Kösz a tanácsot. Meggondolom.- Ígértem sóhajtva.

-Hívj, ha kellek!

-Inkább nem. Egész nap telefonálhatnál.- Mosolyodtam el.

Nevetve megöleltük egymást. Jobb így elbúcsúzni. Logannel és Henryvel kikísértük a reptérre Kyrat. A beszállás előtt ő és Henry szenvedélyes csókkal köszöntek el egymástól. Kyra szédelegve adta oda a beszálló kártyáját. Henry úgy látszik, nagyon érti a mesterséget. Oké befogom! Van nekem két pasim jelenpillanatba.

Megvártuk, amíg felszáll a gép. Miután hazavittük Henryt, Logan lakására mentünk. Reggel hét óra volt, ezért halkan mentünk be a lakásba. Kim a kanapén aludt. Jesse mellette a földön.

Körülöttük játékok szanaszét, és Jesse gitárja a szekrénynek döntve.

Halkan levettem a takarót a fotel támlájáról, és Jessre terítettem, aki erre felriadt. Mindig is éberen aludt. Álmos szemekkel pislogott rám. Alig volt két centi a fejünk között.

-Szia Álomszuszék!- Mosolyogtam rá.

-Szia Kincsem!- Ült fel.- Reggel van?

-Még csak hét óra. Kyra csókol, és ölel… Vagy ölelve csókol? Na mindegy. Sajnálja, hogy nem búcsúzhatott el tőled.- Suttogtam

-Semmi baj. A lényeg, hogy jól van.

-Menjünk haza! Ágyra vágyom.- Álltam fel.

Logan a hálószobájából jött ki, mert bevitte Kimet.

-Hello Jesse! Kösz, hogy vigyáztál Kimre.

-Szívesen. Nagyon tündéri kislány.- Mondta Jesse.

A gitárját betette a tokjába, és bezárta.

-Mehetünk Becky!- Kapta a hátára a hangszert.

-Aludd ki magad Logan!- Léptem hozzá.

-Te is. Este együtt vacsorázunk?

-Persze.

Megcsókoltuk egymást. Volt olyan szenvedélyes, mint Henry és Kyra csókja, de sanda gyanúm, hogy azt úgyse lehet überelni.  

Jesse motorja múlt éjjel a vállalatnál maradt, ezért taxival mentünk haza.

-Otthon édes otthon.- Mondtam átlépve a küszöböt.

-Egyetértek.- tette le Jesse a cuccait a nappaliban.- Kérsz egy kávét?

-Nem. Aludni akarok.

-Rendben. Akkor csendbe gyakorolok.

-Mire?- ültem le a kanapéra.

-Megvettem a Tűzkeresztséget. Villámcsapás lesz a neve. Szórakozó hellyé alakítom át, ahol minden este élő zene szól. Brievel társultunk.

-Wáo! Egy napra nem figyelek oda, és neked máris van egy klubod.- csodáltam Jesset.

-Ismersz! Ha találok egy lehetőséget megragadom, és már régóta akartam egy ilyen helyet.

-Ez fantasztikusan hangzik.- Lelkendezve felugrottam, és megöleltem Jesset, ééééssss szájon csókoltam. Olyan csók volt, mint régen. Mély, őrjítő… Szinte felfaltuk egymást. Amikor észbe kaptunk Jesse eltolt magától egy kicsit.

-Tudom ám miért volt ez.- Kezdte.

-Igen?- Kérdeztem megijedve.

-Megint túl gyorsan álltál fel, leesett a vérnyomásod, és megszédültél. Azt akartad, hogy ne vegyem észre, ezért megcsókoltál, mert emlékszel, hogy mindig átölelem a derekad akkor.- Mondta. Én pedig elhittem, hogy tényleg ezt gondolja.

-Így volt. Ideje lefeküdnöm. Később beszélünk.

-Oké. Aludj jól! Megyek elintézni a hivatalos dolgokat.

Bólintottam, és felmentem az emeletre. Fürdés után, az ágyban nem bírtam elaludni. Csak a csókon járt az eszem, és azon, hogy ki iránt, mit is érzek… Nem jutottam egyről a kettőre.

Amíg én őrlődtem az érzéseim között, addig Jesse a belvárosban a bankból lépett ki. Felvette a csörgő telefonját.

-Jesse Sztevosz

-Tudom ki ölte meg a nővérét.- Suttogta egy hang a telefonba.

Jesse megmerevedve állt meg. Minden figyelmét az ismeretlen hívónak szentelte. A szemeit vészjóslóan összehúzta. Úgy nézett ki, mint aki vérre szomjazik, és bárkit megölne, aki szembe jön vele…

Vége a 2. résznek