7. Fejezet

Jesse, a bérgyilkos

Aki keres, talál. Tartja a mondás. S milyen igaz! Hét újabb áldozatot találtunk. Ez a dolog nem most kezdődött, csak most fedeztük fel.

Mindig lány volt az áldozat. Ebből azért ne következtessünk rögtön arra, hogy a tettes férfi! Már rég nem ilyen egyszerű világba élünk.

A kutatást este nyolckor fejeztük be. Kyra elment az étterembe beszélni ezzel a Michellelel.

Nem tetszett nekem a figura. Bár lehet csak kijött rajtam a Francia-allergia.

Lehet egyeseknek dögösek, édespofák a francia férfiak, de szerintem inkább visszataszítóak. Akiket előnybe részesítek, azok a görögök, olaszok. A tények is ezt igazolják, tekintve, hogy Logan 50%-ban olasz. Meg is látszik rajta.

Igaz, nem egy forróvérű férfi, de erősen megmutatkozik rajta az olaszság. Ha nem sikerült meggyőznöm magukat, akkor szakítok időt arra, hogy elmeséljek egy vacsorát, amit Logan nagyijánál töltöttem.

Ő bizony olyan, mint egy igazi vérbeli olasz nő. 82 évesen is még ereje teljébe van.

Hű! Nagyon eltértem a tárgytól. Térjünk vissza a jelenhez!

Kyra után Henry, Logan és én elmentünk a hullaházba megnézni az áldozatokat. Igaz csak hármat tudtunk, de Henry megszerezte a többiek boncolási jegyzőkönyvét.

Tizenegykor értem vissza a házamhoz. Logan elkísért.

-Nálam alszol?- Kérdeztem a bejárati ajtó felé sétálva.

-Ma nem. Estére is 30°C-ot mondtak.

-Enye utalás, hogy még nem javították meg a légkondit.- Ingattam a fejem.- Hát akkor, menj csak haza a luxuslakásodba, és a klíma halk hangja ringasson álomba, míg én itt megsülök!- Mondtam színpadiasan.

-Szeretem a sült csirkét.- Vágta rá Logan, és hozzá vigyorgott.

-Óh te pimasz!- Löktem el magamtól nevetve.

Az ajtó zárjába dugtam a kulcsot, amikor meghallottam a zenét.

„Szerelmünket a harc edzette, de egy kósza villám eltépte…”- Ismertem fel a dallamot.

Megmerevedtem. A zene hidegzuhanyként ért. Nagyon régen hallottam utoljára. Évekkel ezelőtt, amikor még Görögországba töltöttem egy évet, 17 évesen.

De azaz év olyat hozott nekem, amit soha többé semmi nem fog. Az első szerelmet.

Jesse Sztevoszt.  

-Mi a baj Rabe?- Kérdezte Logan.

-Nincs semmi baj.- Nyitottam ki az ajtót, és szélesre tártam.

Jesse ott ült a lépcső alján. A lejátszóból az ő lemeze szólt.

Szikrázó mélykék szemeivel vidáman nézett rám. Istenem! Még mindig piszok helyes. Hollófekete dús hajába mindig élvezettel markoltam bele. Össz-vissz két évvel idősebb nálam, kicsit magasabb, mint én.

Mint mindig, most is fekete farmert, és inget viselt.

A fene se mondaná meg róla, hogy bérgyilkos.

-Szia Jesse!- Köszöntem, és bevágtam az ajtót.

-Szia Becky!- Állt fel a srác, és lustám hozzám sétált.

-Mi a frászkarikát keresel itt?!- Támadtam rögtön rá.

-Hogy hiányzott a barátságos stílusod. Be se mutatsz?- Mosolygott piszkosul, de piszkosul csábosan.

-Logan! Ez itt Jesse Sztevosz. Görögországba ismertem meg. Őt is megcsapta egy villám, de ő nem ám a jóra használja az erejét, hanem bérgyilkosságra. Gyilkoló gép! Ő itt Logan Taylor.

-Nagyon örülök. Nem túlzott a csaj.- Fogott kezet Jesse a leforrázott Logannel.

-Ööö… Én is. Azt hiszem.

-Ő az új barátod?- Nézett velem farkasszemet Jesse.

-Eltaláltad.- Álltam a tekintetét.

-Kicsit hallgatag.

-Utánad az is kell.

-Azért élvezted az együtt töltött két évet.

-Ja, amíg nem jöttem rá, hogy mivel foglalkozol.

-Amikor segítségre van szükséged mégis megkeresel.

-Hülye barom!

-Szexi tyúk!

-Hímringyó.

-Dögös csaj!

-De hiányoztál, te farok!- Nevettem el magam.

-Na végre!

Melegen megöleltük egymást.

Gondolom maguk is olyan értetlenül állnak a dolgok előtt, mint Logan.

Jesse bérgyilkos, aki a rossz embereket megöli, csak éppen a lehetséges áldozatoktól pénzt kap ezért.

Ki mondta, hogy ingyen kell jót tennünk? Persze imádtam elküldeni fenébe érte. Én voltam a lelkiismerete, akit könnyedén elhallgattatott