3. Fejezet

Szakítás a te érdekedbe

Logan már várt. Amikor megérkeztem hozzá éppen rendet tett a lakásába. Ahogy megláttam, meginogtam az elhatározásomba.

-Óh, szia!- Vett észre.

-Szia!- Köszöntem.

-Minden rendbe?- Kérdezte, és megigazította a díszpárnákat a kanapén.

-Nem igazán. A lány, hogy van?

-A pap kitisztította a sebét. Kristinnek hívják. A templomba alszik.

-Remek. Köszönöm, hogy megtetted ezt nekem.

-Nem kell megköszönöd, egy csapat vagyunk.- Mosolygott rám azzal a szívdöglesztő mosollyal. Legszívesebben elsírtam volna magam, de azt majd, ha egyedül leszek.

-Magyarázattal tartozom.

-Hallgatlak.

Járkálni kezdtem.

-A vámpírok nagyon is léteznek. A városba Brie és barátnői voltak a mai estig az egyetlen vámpírok. Nagyon régóta ismerem Briet. Az előbb megtámadták a bárját, és megölték a családját. Briet kimenekítettem, most nálam van. Régen megmentettem az öccsét a véremmel. Ők nem ölnek embert, csak isznak belőle, amit nagyon jó szexuális élményként élnek át az emberek.- Meséltem.

Ránéztem Logan arcára, és a tökéletes döbbenetet láttam rajta. Jézusom, mibe kevertem.

-Látom, nem hiszel nekem.

-De hiszek… Csak ez meglepett. Azt hittem, ezek csak dajkamesék.- Vette le a szemüvegét Logan, és az asztalra tette.- Sok érdekes dolgot tudok meg a világról, amióta ismerlek.

-Nem akarom, hogy belekeveredj!- Bukott ki belőlem.

-Mi? Miért?- Nézett rám döbbenten Logan.

-Mert csak bajba keverlek. Amíg velem vagy, addig életveszélybe is vagy. Nem akarom, hogy miattam halj meg.

-Miről beszélsz? Rabe! Nyugodj meg.- Lépett közelebb hozzám, de én elhátráltam.

-Nem! Akik engem akarnak rajtad keresztül is próbálkoznak majd az elkapásommal. Sőt! Előbb lehet, megölnek téged. Azt pedig nem viselném el. Sajnálom Logan. De vége.- Ezzel az utolsó mondattal meg is szakadt a szívem.

Kihasználtam, hogy Logan köpni-nyelni se tud, és eltűntem a lakásából. Még hallottam, hogy utánam szól, de nem álltam meg. Hazáig rohantam.

Vihar tört ki. Most gyűlöltem. A rohadt vihar miatt nem lehet normális életem. Egy rohadt villám miatt, aminek feltétlenül engem kellett megtalálnia. Inkább csapna belém újra, és veszíteném el a képességeim, amik Bishop szerint gyarapodni és erősödni fognak.

Otthon Kyra és Brie is lefeküdtek aludni. Hála az égnek!

Beálltam a zuhany alá és hagytam hadd folyón rám a hideg víz. Közben kisírtam magam. A sírás nem segített, csak pocsékabbul éreztem magam.

A fürdőköpenyembe leültem a nappaliba egy doboz jégkrémmel. Pár óra múlva elbóbiskoltam. Azt álmodtam, hogy Logan a karjaimba hal meg, és Bishop hangját hallom, ahogy azt mondja: „Te okozod a halálát”.

Felriadtam. Ennyi elég is volt az alvásból.

Reggelig ébren voltam. Hajnali ötkor felvettem a fekete nadrágkosztümömet, és bementem az irodába.

Mandy nem tudta elképzelni, hogy mit keresek ott ilyen korán.

Hatkor már az első kávémmal a kezembe hallgattam az aznapi programjaimat.

Kilenctől megállás nélkül munkám volt. Hála az égnek Logannel nem fogok találkozni.

-Az utolsó ügyfél tízre várja a Tűzkeresztség-ben.

-Az a múlthéten nyílt elit étterem, ugye?

-Igen. Szeretné, ha mi szállítanánk a tengeri halakat.

-Hm… Rendben. Ha bárki keresne, egész nap elérhetetlen vagyok. Még Mr. Taylornak is.

Mandy felvonta a szemöldökét. Ahogy telt a hetek egyre több emberi érzelmet vettem észre rajta.

-Valami gond van, Mandy?

-Nem… csak szinte minden tárgyalást együtt bonyolítanak le.

-Mostantól nem.- Mondtam rosszkedvűen.- Elmehetsz.

Mandy bólintott, és elment.

Én felálltam az asztalomtól, és kibámultam az ablakon. Az eső még mindig zuhogott. Tökéletesen tükrözte a hangulatomat a szürke, szeles, esős idő.