12. Fejezet

A kép összeáll

-Csípj meg!- Kértem Logant a vállára hajtott fejjel.

-Miért tenném?- csókolt bele a hajamba.

-Mert tudni akarom, hogy nem csak álmodom.

-Nem. Ez maga a valóság. De remélem nem gondolod, hogy a végrendelet miatt…

Elnevettem magam.

-Eszembe se jutott. Ismerlek, te nem vagy olyan fajta.

-Akkor milyen fajta vagyok?

Felkönyököltem.

-Kedves, aranyos, szelíd, bátor, inteligens…- Soroltam a tulajdonságait, mire ő megcsókolt.- És szenvedélyes.- Fejeztem be, majd magamra húztam, és forrón megcsókoltam.

Órákig nem keltünk ki az ágyból. Mire felébredtem Logan nem volt az ágyban. Felkeltem, és felvettem egy nyári ruhát. Még szédelegtem, de megálltam a lábamon. Lesétáltam a földszintre. A konyhából kávé illat szökött ki. Követtem az útját.

Logan nadrágba, és abba a szürke pulcsiba volt, amibe reggel. Az arca borostás, szemüveget viselt, a haja kócos. Vagyis olyan volt, mint amilyen önmaga. Most olyan, mintha az egész cégvezetői mizéria nem is létezne.

-Hé miért nem vagy az ágyba?- Kérdezte.

-Egyedül olyan, mintha beteg lennék.- Válaszoltam, és leültem az asztalhoz.

-Az is vagy. Meg akartak ölni.- Tette az asztalra a melegszendvicset, és a kávét Logan.

-De már meggyógyultam.

-Ahhoz túlságosan megijesztettél, hogy engedjem, hogy felkelj.- Válaszolt.

Kedvesen rá néztem. Annyira jól esett, hogy aggódik értem. Felálltam, és átöleltem.

Ő mosolyogva zárt a karjaiba, és a hátamat simogatta.

-Ne gondolj erre! Nem fogok meghalni.- Mondtam.

-Nagyon remélem. Veszélyes lett az életünk.- Ringatott.

-Azt hiszem, megzavartunk valamit.- Szólalt meg Kyra a konyhaajtóból oldalán Henryvel.

-A nagyobb valamit szerencsére nem.- Feleltem kibontakozva Logan karjaiból.

-Akkor jól érzed magad.- Somolygott Kyra.

-Istenien.- Léptem hozzá, és megöleltem.

-A frászt hoztad rám!

-Ne haragudj!- Kértem bocsánatot.

-Áh megbocsátom, mert nem haltál meg.- Legyintett Kyra.- Tisztázzuk akkor a dolgot! Összejöttetek végre?

Logannel egymásra néztünk. Visszaléptem hozzá, ő pedig átölelte a derekam.

-Igen.- Válaszoltam.

-Éljen! Akkor már megérte a stressz!

-Megtudtatok valamit?

-Nem is akármit.- Mondta rosszkedvűen Henry.

-Ez rosszul hangzott. Üljetek le! Logan csinált kaját.

Leültünk mind az asztalhoz.

Henry nagyot kortyolt a kávéból. Látszott, hogy nem aludt semmit.

Mivel Kyra nem iszik kávét, ezért Logan csinált neki egy forró csokit.

-Egész este vizsgáltuk a bizonyítékokat. Megtaláltuk azt a poharat, amibe a méreg volt. Ujjlenyomatot vettünk róla, és lefutattuk a gépben. A tied volt rajta, és Blair Bishop-é.

-Bishop?!- Esett le az állam.

-Jobban utána néztem a férfinak. Feltűnt a neve a többiek halálánál is. Mindig a bizalmába férkőzött az áldozatainak.- Vette át a szót Kyra.

-Remek. És én még üzletet kötöttem vele.

-Az én apám pedig az üzlettársa.

-Szerinted ő is benne van?- Kérdeztem Henrytől.

-Ne tudom. Remélem nincs, bár erősen kétlem.- Sóhajtott Henry.- Kiderítem.

-Menjünk, és intézzük el, Bishopot!- Pattantam fel.

-Szó se lehet róla! Te még gyenge vagy.- Ellenkezett Logan.

Sokat sejtetően ránéztem.

-Oké. Intézzük el.- Adta be a derekát.

Okos a fiú, hamar rájött, hogy velem nem lehet vitatkozni ilyen téren.

Felhívtam Bishopot, hogy beszélnem kell vele, mert az ügyvédem valamit összekevert a papíroknál. Két óra múlva találkozunk.