9. Fejezet

Estély

Kyra fürdőköpenybe, a szobájába ült a tükör előtt, és készült az estélyre.

Én még mindig dalolászva mentem be.

-Sssziaaa!- Huppantam le az ágyra, és hanyatt feküdtem.

-Szia! Veled meg mi történt?- Fordult felém.

-Logan.- Ejtettem ki álmodozva a nevet.

Kyra felvonta a szemöldökét.

-Mi történt?

-Megcsókolt a temetőbe.

-Megcsókolt?! A temetőben?!- Kérdezte ámulva.

-Igen, ott. Látom, feldolgoztad az infot Kyra.- Mosolyogtam.

-Ez nagyon szuper!- Vigyorgott.- És milyen volt?

-Szédítő, őrjítő, begerjesztő.- Nevettem.

-Téged aztán jól elkapott ez a pasi. Ezek szerint jártok.

-Nem. Csak csók volt, ami után ő bocsánatot kért.

-Miért kérnek a pasik mindig bocsánatot, ha megcsókoltak? Hát nem látják, hogy jól esett?- Morfondírozott Kyra.

-Nem tudom.- Ültem fel.- Két óra múlva itt lesznek a vendégek.

-Ühm, és Logan is. Jobb, ha egyszer és mindenkora tisztázzátok az érzéseiteket, mielőtt késő lesz.

-Köszönöm a bölcstanácsot.- Álltam fel az ágyról.

Nem szöszöltem sokáig a készülődéssel. A jó munkához idő kell, de nekem nem órák kellettek.

Felvettem a fekete estélyi ruhámat, aminek a hátán mély kivágás volt. A fémszálak miatt csillogott, ahogy ráesett a fény. Az egész ruha a bokámig ért.

Kyra ruhája sötétkék, ami nagyon jól áll neki. Mélyen dekoltált, ujjatlan.

A hajamat besütöttem, a fülembe egy hosszú ezüst fülbevalót raktam, a nyakamba pedig a hozzá illő nyaklánc volt.

A sminkem halványszürke szemfesték, és halvány rúzsból állt. Nem voltam a feltűnő kenceficék híve, ahogy Kyra sem. Ő kihúzta a szemét fekete szemceruzával, a haját hamis lófarokba fogta.

Együtt sétáltunk le a lépcsőn pontban nyolckor.

Az első vendégek megérkeztek. Udvariasan köszöntöttem őket.

Serena, Danny, és Edward fél óra múlva érkeztek. Ők középiskola óta a barátaim. Egy osztályba jártunk. Igaz ritkán találkozunk, de tudom, hogy rájuk mindig számíthatok. Sok barátom volt, de ők és Kyra a legjobbak.

Logan és Henry utánuk érkeztek.

A két srác fekete öltönyt viselt. Henry vörös inggel, Logan fehérrel. Most szemüveg volt rajta. Láttam a szemébe, hogy elámul tőlem. Ennek hangot is adott.

-Sziasztok! Nagyon csinosak vagytok.- Csókolta meg az arcom.

-Köszönöm.- Mosolyogtam rá.

A tekintetünk fogva tartotta a másikét.

Kyra úgy érezte jobb, ha Henryvel lelépnek.

-Henry! Mit szólnál, ha kettesbe hagynánk őket?- Kérdezte.

-Jó ötlet.- Mosolygott a barátnőmre Henry, és felajánlotta a karját.

Csendben néztük egymást Logannel. Furcsa. Egy csók után már nem megy gördülékenyen a beszélgetés.

-Khm… Kyra és Henry jól egymásra találtak.

-Igen.- Vágta rá Logan.- Hasonló a munkájuk, csak Henry a jelenkori történteket rakja össze.

-Aha.- Bólogattam.

-Tényleg nagyon szép vagy.- Mosolygott Logan.

Elnevettem magam.

A szőke ciklon a semmiből érkezett. Hangos sikkantás kíséretébe ejtette ki Logan nevét. A spanyol akcentusa majdnem, hogy bántotta a fülem.

A nő magas sarkújába oda sasszézott hozzánk. Álomszép zöldruhát viselt. A bőre kifogástalan alabástrom színű. Mézszínű haja a derekáig ért.

Gyönyörű volt, a francba is!

Logan nyaka köré fűzte a karját, és láss csodát! Szájon csókolta.

-Olyan rég találkoztunk kedvesem. Hogy vagy?

-Szia Maria!- Köszönt Logan. Zavarba volt.

-Hello!- Köszöntem.- Rebecca Montana.- Nyújtottam kezet.

-Szia! Maria Lopez vagyok.- Rázott kezet velem.- Logan biztos mesélt rólam.

-Rémlik valami. Te vagy…- Játszottam meg, hogy gondolkodom rajta, hogy ki. Így a legegyszerűbb kideríteni.

-A volt menyasszonya.

BUMM!!!! Ez fájt. A legrosszabb dolog az, amit mosolyogva kell elviselned. Mesevilágba zöldszemű szörnnyé változtam volna.

-Igen, tényleg! Jó szórakozást nektek! Nekem most el kell mennem.

-Rabe!- Szólt utánam Logan, de én egy csábos mosollyal belé fojtottam a szót.

Kyrahoz mentem, aki Henryvel beszélgetett pezsgőspohárral a kezében.

-Egyedül hagytad Logant?- Kérdezte, amikor mellé értem.

-Nem. Itt van Maria.- vettem ki a kezéből a poharat.

-Maria?- Kérdezte Kyra.

Henrynek már leesett, hogy ki.

-A volt menyasszonya.- Ittam ki a pezsgő, és a svédasztalra tettem a poharat.

-A ribanc. Megtépjem?- Ajánlotta fel Kyra.

-Semmi szükség rá. Tiff is itt van, nem szeretnék a szennylapja címlapján lenni.

-Nincs okod féltékenynek lenned. Logan folyton rólad beszél.- Mondta Henry.

-Te persze, hogy őt véded, mivel a barátod. Mindegy… Nézzétek, hogy rá tekergőzött.- Mutattam Logan és Maria felé.

-Na nyugi kislány! Henryvel épp arról a sorozatgyilkosról beszélgetünk, aki embereket mérgez meg. Tudod, amit meséltem.

-Igen, és mit tudsz róla Henry?

-Las Vegasba is meghalt egy nő. A bizonyítékokat én vizsgálom.

-Később elmegyek vele a laborjába.

-Csak aztán ne egymást vizsgáljátok meg a bizonyítékok helyet!

-Piszkos fantáziájú.- Mondta egyszerre Kyra és Henry.

Még beszélgettünk pár percet, majd ők leléptek az estélyről. Menjenek csak. Én elvagyok itt.

Nem maradtam sokáig magamra. Blair Bishop megtalált magának.

- Elnézést Miss. Montana! Látom, hogy egyedül van, így kihasználom a szabad percét.- Nyújtott át egy pohárpezsgőt.

-Szerencséje van.- Mosolyogtam rá.- Köszönöm, hogy eljött.

-Kicsit átszerveztem a dolgaimat, és így sikerült. Nagyon szép estélyt rendezett.

-Köszönöm. A rendezvényszervezéshez van tehetségem.

-Sajnálom, hogy ne tanulhatja azt, amit szeretett volna.

-Na igen. Nagyon szerettem volna rendőrségnél dolgozni valamilyen formába. De hát nekem ez jutott.- Mosolyogtam.

-Önre! Kívánom, hogy minden kívánsága teljesüljön a jövőben!- Emelte tósztra a poharát Blair.

Hozzákoccintottam az ennyimét, és megittam az italt. Blair pedig elégedetten figyelt.