2. fejezet

A gép délután szállt le. Mikor kiértem a terminálból megborzongtam, itt hidegebb volt, mint otthon. Szállást keressek előbb vagy Rabet? Nanná, hogy a barátnőmre voksoltam. Leintettem egy taxit. A sofőr egy arab fickó volt. Bemondtam az irodaház címét. Az anyanyelvén halandzsázott egy sort, hogy nem tudja, hol van. Piszkosul meglepődött mikor arabul válaszoltam neki. Ciki haver, ciki. Vigyorogva hátradőltem és nézelődtem. A város sokat változott mióta utoljára jártam itt. A felújítások kifejezetten jót tettek neki. Anno 15 évesen összevesztem apámmal, mert régésznek akartam tanulni. A villámcsapás után zseninek nyilvánítottak, így 15 évesen már az egyetemre készültem. Senki se hitte, hogy érett vagyok, és hogy önállóan el tudom dönteni, mit akarok. Tévedtek. Otthagytam őket, és elmentem. Válaszul kitagadtak a családi vagyonból. Minden vagyonom a ruha volt ó, amit éppen hordtam és a marék apró a zsebemben. Tucatnyi helyen dolgoztam a lehető legelképzelhetetlenebb munkát is elvállaltam. És sikerült eljutottam Egyiptomba, álmaim földjére. Elkezdtem az egyetemet. Régészetet és antropológiát tanultam. Imádtam, végül Kairóban munkát is kaptam, életem egyenesbe jött.

Időközben megérkeztünk úti célomhoz.
- Biztos ide jön kisasszony? – nézett végig szakadt gönceimen a taxis.
- Biztos, a barátnőm itt a főnök. – mosolyogtam. Fizettem, és a kedvességért szép kis borravalót adtam. Hadd legyen jó napja.
 Az ajtóban egy, két méter hosszú és széles ürge ácsorgott. Legszebb mosolyom vettem elő,hogy biztos beengedjen. Vigyoroghattam én, mint a vadalma, a fickó nem hatódott meg.
- Ilyen öltözetben nem mehet be. – jelentette ki halál komolyan.
- Ugyan már, ismerem a főnökét, csak nem tudja, hogy jövök. Nézzen szépen félre és beslisszolok. – próbáltam a lelkére beszélni. Mínusz sikerrel. Még a poénok se estek le neki. Micsoda egy fafej. Tíz percnyi szájtépés után otthagytam. Na nem adtam fel, azt azért nem. Éppen haditervet gyártottam. Hányjak a csávó cipőorrára? Nem, mert megver. Ájuljak el? Csak megrugdos. Kiáltsak tolvajt? Frászt, engem csuk le. Kétszer körbesétáltam a tömböt és semmi, de semmi ötletem nem volt. Egy ekkora benga állatot hogy kerüljek ki? Sehogy. Hát jó.
- Nézze, - kezdtem – nekem be kell mennem, és beszélnem kell Rebecca Montanaval. A barátnője vagyok, rég nem láttam. Most jöttem Egyiptomból. A nevem Kyra Eleison.
- Kyra Eleison?
- Igen, miért? – tán jóra fordul a nap? A jelek szerint.
- Olvastam magáról az újságban. Remek volt a cikke, amit a Királyok Völgyéről írt. – mondta kedvesen. Leesett az álam. Azt se néztem ki belőle, hogy tud olvasni. Rettentően elszégyelltem magam.
- Akkor beenged? – kérdeztem udvariasan.
- Tessék parancsolni. – nyitotta ki az ajtót előttem.
- Nagyon köszönöm.
- Tart majd szemináriumot az egyetemen? – kérdezte.
- Miért kérdezi? – egyre furcsább volt nekem a fickó.
- Mert ott tanulok. Történelmet. Régész szeretnék lenni. – az utolsó mondatnál majdnem elpirult. Ezzel rögtön a szívembe zártam.
- Igazából szabadságon vagyok. Nem terveztem előadást. – ettől láthatóan elszontyolodott. – Hogy hívnak?
- Roger Mortimez.
- Tudod mit Roger. Ha éppen ráérsz, hívd föl ezt az embert. - odaadtam neki az egyik profom számát, aki éppen New Landben volt. – Segédet keres a következő expedíciójához. Mondd, hogy én küldtelek és fogadni fog. Remélem, megkapod a munkát. – újabb mosolyt küldtem felé. Roger szó nélkül beengedett és az örömtől bambán vigyorgott. És én még meg akartam rázni a srácot. Kyra, de hülye vagy!

A batár nagy épületben hatszor eltévedtem mire eljutottam Rabe irodájához. Kínomban felnyögtem, mikor megláttam a titkárnőt. Tökéletes kiskosztüm, láthatóan pitbullként védelmezi a szent irodát. Na nem Rabet az fix. Csak a státuszt. Harcra készen léptem hozzá.
- Elnézést. Rebecca Montanához jöttem. Én…
- Tárgyal. Nem fogadja. – na puff.
- Nézz…
 - Még mindig itt van? – csattant föl. Az ellenszenves hangtól eldurrant az agyam. Elindultam az iroda felé. A nőci belém csimpaszkodott. Leráztam, de csak jött újra.
- Nem mehet be! – állt elém a nő.
- Ne etess, nekem itt szabad bejárásom van! –azzal arrébb löktem.
Nem semmi látvány fogadott. Rabe egy pasival volt. Mi az isten! Hoppá, Kyra megint ügyes volt.
- Kyra! – kiáltotta barátnőm meglepetten, de láthatóan örömmel.
- -Megzavartam valamit? – érdeklődtem csendesen.